„Epigrammák” változatai közötti eltérés

145 bájt hozzáadva ,  16 évvel ezelőtt
Pirosító
(Pirosító)
Az epigrammák a görög költészetben a sírversekből alakultak ki, és eredetileg disztihonban íródtak; a tömör forma őrzi ezt az eredetet. A római költészetben vált az epigramma szatirikussá (Catullus, Martialis). A humanizmus, és a klasszicizmus idején a didaktikus, és az antik hagyományokon nyugvó epigrammák voltak kedveltek a irodalomban.
 
A felvilágosodás korában sokan és gyakran írtak epigrammákat ([[Voltaire]], [[Jean Jacques Rousseaue|Rousseau]], [[Gotthold Ephraim Lessing|Lessing]], [[Johann Gottfried Herder|Herder]], [[Johann Wolfgang Goethe|Goethe]], [[Friedrich Schiller|Schiller]], [[Kazinczy FerenczFerenc]], [[Kölcsey Ferenc]]).
 
Lessing szerint az epigramma az adott tény (tárgy), és a hozzá kapcsolódó szellemes megjegyzés egységében jön létre, és a viszonyuk általában ellentétes.