„Folyam az édenkertből” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
42. sor:
* Mutassanak nekem egy kulturális relativistát, és lefogadom, messzirõl lerí róla az álszentség. A tudomány elveivel egybehangzóan megépített repülõgépek mûködnek. Fennmaradnak a levegõben, és kívánt úticélunkhoz szállítanak bennünket. Ezzel szemben a törzsi vagy mitológiai célokra épített gépek - amilyenek az egyes õserdõk tisztásain emelt és szentként tisztelt ál-gépek vagy Ikarosz viaszszárnyai - nem repülnek.
* Néha hallja az ember, hogy valaki azzal dicsekszik, távoli unokatestvére a királynõnek, ez azonban fölöttébb nagyképû kijelentés, mivel valamennyien rokonai vagyunk a királynõnek, ahogyan - több szálon, mint valaha felfejthetnénk - minden más embertársunknak is. A királyok és kékvérûek mindössze abban tûnnek ki a többiek közül, hogy õk nyilván is tartják családfájukat.
* A nemiség a levéltáros rémálma. Ahelyett, hogy egy-két alkalmi hibától eltekintve érintetlenül hagyná az õsi szövegeket, gátlástalanul közébük gázol, és megsemmisíti a bizonyítékokat. Egyetlen elefánt sem okozott még akkora rombolást porcelánboltban, mint amekkorát a nemiség a DNS- levéltárban. A Biblia filoszai nem láttak ehhez foghatót. Jó, elismerem, az Énekek éneke eredetét kutató tudós is tudatában van, hogy ez a mû nem egészen az, aminek látszik. Furcsán össze nem illõ részleteket tartalmaz, ami arra utal, hogy különbözõ költemények töredékeit - ezeknek is csak egy része erotikus - fércelték együvé.
* Egyetlen állat vagy növény közösségek hatalmas közösségébõl áll, amelyek egymással kölcsönhatásban álló rétegekre tagozódnak, akár egy esõerdõben. Ami az esõerdõt magát illeti, ebben a közösségben mintegy tízmillióféle faj nyüzsög, s minden faj minden egyede maga is domesztikált baktériumok közösségeinek közösségébõl áll. Margulis doktor eredetértelmezése - miszerint a sejt baktériumok zárt kertje volna - nemcsak hogy hasonlíthatatlanul gondolatébresztõbb, izgalmasabb és felemelõbb, mint az Édenkert Genezis-beli története. Azzal a járulékos elõnnyel is rendelkezik, hogy szinte bizonyosan igaz.
* Létezik tehát egy önálló mitokondriális apokrif, amely a családi Biblia mellett öröklõdik tovább nemzedékrõl nemzedékre, s a tetejében azzal a hatalmas elõnnyel rendelkezik, hogy csupán anyai ágon adódik tovább. Ezt nem szexista kijelentésnek szántam, én azt se bánnám, ha történetesen kizárólag apai ágon öröklõdne. A felbecsülhetetlen elõny az érintetlenségben rejlik, abban, hogy ez az örökítõanyag nem darabolódik fel és olvad össze minden egyes nemzedék során.
* A képtelenül nagy számokat megfontolt mintavétellel szoktuk megszelídíteni. Nem tudjuk megszámolni, pontosan hány rovar nyüzsög az Amazonas-folyó völgyében, megbecsülni mégis meg tudjuk a számukat, ha mintát veszünk az erdõ találomra kijelölt parcelláiból, és feltételezzük, hogy e parcellák reprezentatív mintát adnak.
* Az "Éva" név szerencsétlen gondolattársításokra ösztönöz. Egyik-másik rajongó ugyanis ennek alapján abba a tévhitbe ringatta magát, hogy Éva magányos fehérnép lehetett, az egyetlen asszony a Földön, a végsõ genetikai keresztmetszet, mi több, egyenesen a Genezis igazolása! Ez azonban óriási tévedés. Egy szóval sem állítottuk, hogy õ volt az egyetlen asszony a Földön, de még azt sem, hogy a népesség az õ idejében viszonylag gyér lélekszámú volt. Meglehet, mindkét nemhez tartozó kortársai igenis számosan voltak, és nagy termékenységnek örvendtek. Nem egy utóduk talán mind a mai napig él. Mitokondriális leszármazottaik azonban idõközben sorra kihaltak, mivel velünk való rokonságuk egy bizonyos ponton férfiágon örökítõdött tovább.
* További, ugyan kevésbé lényeges szempont, hogy legutóbb élt közös õsünk valamivel nagyobb valószínûséggel lehetett Ádám, mint Éva.
* Elõször is, okvetlenül kellett léteznie egy asszonynak, nevezzük "mitokondriális Évá"-nak, aki legutóbb élt közös õse az egész mai emberiségnek, kizárólag nõi ágon. Mindenképpen létezett továbbá egy ismeretlen nemû valaki, nevezzük õt Fokális Ôsnek, aki legutóbb élt közös õse az egész mai emberiségnek bármely ágon. Harmadszor, habár megeshet, hogy a "mitokondriális Éva" és a Fokális Ôs egy és ugyanaz a személy, ennek valószínûsége mégis elenyészõen csekély. Negyedszer, valamivel valószínûbb, hogy a Fokális Ôs férfi volt, mint nõ. Ötödször, igen valószínû, hogy a "mitokondriális Éva" kevesebb mint negyedmillió éve élt. Hatodszor, nincs ugyan teljes egyetértés e nõszemély lakhelyét illetõen, az adatok mégis Afrikára utalnak. Mindössze az ötödik és hatodik következtetés függ tudományos bizonyítékoktól. Az elsõ négyhez afféle karosszéki bölcselkedés és általános mûveltségünk alapján juthatunk.
* Való igaz, valamennyien szívesebben bízzuk rá életünket egy Boeing 747-esre, amelynek millió és millió alkatrésze a legtökéletesebb összhangban mûködik, ám aggodalomra akkor sincs okunk, ha egy vagy két hajtómûve leáll: a repülõ ugyanis ettõl még nem zuhan le. A mikroszkóp nem sérülékeny, mert habár egy rosszabb minõségû példány elmosódott, gyéren megvilágított képet ad, még mindig jobban látjuk vele az apró tárgyakat, mint nélküle. A rádió sem sérülékeny, mert ha valami módon károsul, hangja eltorzulhat és fémessé válhat, de még ekkor is ki tudjuk hámozni a szavak jelentését. Már vagy jó tíz perce bámulok ki az ablakon, hogy igazán jó példát találjak ember készítette sérülékeny eszközökre, és csupán egy jutott eddig eszembe: a boltív.
* Ám átfogóbb értelemben is elhibázott a vélekedés, miszerint a mimikri csupán akkor hatékony, ha hibátlan. (...) A modell és utánzat közötti minden hasonlósági fokozathoz rendelhetõ olyan szem, amelyet ez a hasonlóság rászed, és olyan, amelyet nem.
* Ezek után a kreacionisták kérdését - "Mire mennénk fél szemmel?" - gyerekjáték megválaszolni. Fél szem mindössze 1%-kal jobb, mint egy 49%-os szem, de ez is jobb a 48%-osnál, és a különbség szignifikáns.
* A szemrõl beszélve általában ki nem mondottan is a gerincesek szemére gondolnak, pedig egészen használható szemek alakultak ki egymástól függetlenül a semmibõl negyven-hatvan alkalommal is különbözõ gerinctelen csoportokban. E negyvenegynéhány egymástól független fejlõdésmenetben legalább kilenc tervezõ elv érvényesülését fedezték fel, a tûfok-pupillás szemet, kétféle kameraszemet, homorú tükör ("csészealj") és számos összetett szemet is beleértve. Nillson és Pelger a kameraszemeket vizsgálta, amilyenek a gerincesek és polipok jól fejlett szemei.
* De még e konzervatív becslések mellett is elhanyagolható volt az az idõ, amely a sima hámszövet halszemmé fejlõdéséhez szükséges: négyszázezer nemzedéknél is kevesebb. Azoknak az apró állatoknak a körében, amelyekrõl beszélünk, évenként egy nemzedékkel számolhatunk, eszerint félmillió esztendõnél is kevesebb idõ elegendõ egy jó kameraszem kialakulásához.
* Ám fokozatosnak kell feltételeznünk, ha a segítségével kívánjuk megmagyarázni olyan bonyolult, szemlátomást rendezett szerkezetek kialakulását, amilyenek a szemek. Mert ha ez esetben nem fokozatos a törzsfejlõdés, akkor semmit sem tudunk vele megmagyarázni. A fokozatosság nélkül a csodára lennénk utalva, ami a magyarázat teljes hiányának szinonimája.
* Bizonyos esetekben nehéz elképzelnünk, milyenek lehettek a közbensõ fokozatok. Ez kihívást jelenthet leleményességünk számára, és amennyiben kudarcot vallunk, annál rosszabb nekünk. Ez még így sem cáfolná közbensõ láncszemek létezését.
* (...) a természet nem kegyetlen, csak könyörtelenül közömbös. Ez egyike a legkeményebb leckéknek, ami az emberekre vár. Sehogyan sem akarózik beismernünk, hogy a dolgok se nem jók, se nem gonoszak, se nem kegyetlenek, se nem nyájasak, egyszerûen csak érzéketlenek - közömbösek minden szenvedésre, híján vannak minden célszerûségnek.
* Nekünk embereknek célokkal van tele a fejünk. Ha valamire rápillantunk, máris megkérdezzük, "mire való", milyen szándék, cél mozgatja. Ha a célok keresése rögeszméssé, kórossá válik, paranoiáról beszélünk (...)
* Maga a tény, hogy egy kérdés megfogalmazható, még nem teszi jogossá vagy értelmessé. Sok mindenrõl megkérdezhetjük: "mekkora a hõmérséklete?" vagy "milyen színû?" De nem kérdezhetjük meg ugyanezt mondjuk a féltékenységrõl vagy egy imáról. Hasonlóképpen jogosan teszik fel a "mire való" kérdést a kerékpár sárhányójáról vagy a Kariba-víztárolóról. Úgyanakkor nincs joguk feltételezni, hogy választ érdemel a kérdésük, ha azt, hogy "miért van" egy vándorkõrõl, a balszerencsérõl, a Mount Everestrõl, esetleg a Világegyetemrõl kérdezik. Nem minden kérdés helyénvaló, bármily szívbõl jövõ szavakkal fogalmazzuk is meg.
* Darwin elõtt még a mûvelt emberek is, akik tartózkodtak a "miért" kérdésektõl a sziklák, folyók és napfogyatkozások esetében, hallgatólagosan elfogadták ezek létjogosultságát az élõ szervezetekkel kapcsolatban. Ma már csupán a tudományos analfabéták teszik ezt. Csakhogy ez a "csupán" elhallgatja a kellemetlen igazságot, hogy továbbra is az elsöprõ többséggel van dolgunk. Voltaképpen maguk a darwinistán is tesznek fel "miért"-típusú kérdéseket az élõvilágról, ha sajátos, metaforikus értelemben is.
* Mintha csak az antilopokat és a gepárdokat egymással versengõ istenek tervezték volna. Viszont ha egyetlen teremtõ alkotta a tigrist és a bárányt, a gepárdot és a gazellát, mire megy ki akkor a játék? Csak nem szadista Isten, aki élvezi a látványosan véres sportokat? Netán a túlnépesedést kívánja kivédeni Afrika emlõsei sorában? Vagy azon mesterkedik, hogy David Attenborough televíziós mûsorainak nézettségi indexét maximalizálja?
* Az 1. fejezet kellõképpen felkészítette az olvasót, hogy fogadja el, az élet haszonelvûsége, amit a természet maximalizál, nem más, mint a DNS fennmaradása. Csakhogy a DNS nem szabadon lebeg; élõ szervezetekbe zárt, amelyek energiáit igyekszik a lehetõ leghatékonyabban a maga javára fordítani. A gepárdok testében található DNS-bázis sorrendek úgy maximalizálják fennmaradásuk esélyeit, hogy e testekkel lemészároltatják a gazellákat. Ezzel szemben a gazellák testében található bázissorrendek ellentétes célokat követve maximalizálják fennmaradásukat. Ám mindkét esetben a DNS fennmaradását maximalizálta a természet.
* Ne törõdjenek vele, hogy Isten haszonelvûsége ez esetben oly mostohán bánt az agglegény sorban tengõdõ többséggel. Mi több, ha Isten a hatékonyság s a kiadások lefaragásának megszállottja volna, egyhamar rájönne, hogy a kitaszított 96% éli fel a népesség táplálékkészleteinek felét (valójában ennél is többet, mivel a felnõtt hím elefántfókák jóval nagyobbak a nõstényeknél). (...) Bármely haszonelvû meggondolás, amely csak egy kicsit is odafigyel egy közösség gazdasági hatékonyságára, megszabadulna ezektõl az agglegényektõl, s csak annyi hím születne, amely gondoskodna a nõstények megtermékenyítésérõl. Ezt a szembetûnõ rendellenességet megint csak elegánsan megmagyarázhatjuk, ha egyszer megértettük a haszonelvûség darwini elvét, a DNS fennmaradásának maximalizálását.
* Miért nõnek olyan magasra az erdõ fái? Egyszerûen hogy fölénõjenek a vetélytárs fáknak. Egy "értelmes" haszonelvûségi szempontnak gondja volna arra, hogy valamennyien alacsonyak maradjanak.
* A természet haszonelvûsége nem kedvez az öncélúan hosszú életnek, csak annak, amely a szaporodás biztonságát szolgálja.
* Visszatérve e fejezet pesszimista hangütéséhez, miszerint a természet haszonelvûsége a DNS fennmaradásán õrködik, ezt maximalizálja, nyilvánvaló hogy mindez nem épp a boldogság záloga. Amíg a DNS továbbörökítõdik, nem számít, ki és mi sérül meg közben.
* Ha a természet jóságos volna, legalább annyi engedményt tenne, hogy gondoskodna a hernyó elkábításáról, mielõtt belülrõl elevenen felfalják. Csakhogy a természet se nem jó, se nem rossz. Csupán akkor törõdik a szenvedéssel, ha az befolyásolja a DNS fenmaradását.
* A minket körülfogó világmindenség pontosan úgy viselkedik, amire akkor számíthatnánk, ha semmiféle tervszerûséget, célt, gonoszat és jót nem hordozna a mélyén, csupán vak, könyörtelen közömbösséget.
* A DNS semmit sem tud és semmit sem gondol. Egyszerûen csak van. Mi pedig úgy táncolunk, ahogyan õ fütyül.
| |||