„Folyam az édenkertből” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a szovegfelismero hibaja lehetett:)
98. sor:
 
* A DNS semmit sem tud és semmit sem gondol. Egyszerûen csak van. Mi pedig úgy táncolunk, ahogyan õ fütyül.
 
* Hogy az élet robbanása méltóvá váljon nevére, olyan öröklõdésre van szükség, amely meghatározatlan, lezáratlan számú változattal dolgozik.
 
* Egyszerû példa erre az úgynevezett lánclevél. Az ember kap egy levelet a postán, amelyben a következõ áll: "Készíts hat másolatot errõl a levelezõlapról, és küldd el hat barátodnak egy héten belül. Ha nem teszed, rontás száll rád, és iszonyú kínok közepette meghalsz egy hónap leforgása alatt." Ha van eszük, eldobják ezt a sületlenséget. Csakhogy az emberek tetemes százalékának nincs elegendõ esze, zavarba ejti õket a fenyegetés, vagy homályos félelmeket ébreszt bennük, ezért postára adják a levél hat másolatát. A hat további emberbõl, aki kézhez kapja az irományokat, talán mindössze kettõ küldi õket megint tovább. Ha átlag az emberek egyharmada követi a levelezõlap utasításait, a világban keringõ levelezõlapok száma minden héten megkettõzõdik. Elméletben ez azt jelenti, hogy egy év után a növekedés mértéke 2-nek az 52. hatványa lesz, azaz körülbelül négybillióra szaporodik a levelezõlapok száma. Ami elég ahhoz, hogy maga alá temesse a föld minden halandóját.
 
* A sikeresebb változatok mind jobban elszaporodnak a kevésbé sikeres vetélytársak rovására. A siker ez esetben a forgalomban lévõ levelek gyakoriságával egyenértékû. Jó példa erre a Szent Júdás levél; többször körbejárta a világot, miközben feltehetõleg terjedelme is gyarapodott. Könyvem írása közben Dr. Oliver Goodenough, a University of Vermont munkatársa a következõ változatot küldte el számomra, s közös cikket jelentettünk meg róla a Nature-ben mint "az elme vírusának példájáról". (...) Ez a nevetséges iromány sok-sok mutáció bélyegét viseli magán. Hemzseg a hibáktól és pontatlanságoktól, és több változatban van forgalomban.
 
* Az egész DNS/fehérje alapú információs technológia valójában annyira bonyolult - Graham Cairns-Smith kémikus csúcstechnikának nevezte -, hogy aligha keletkezhetett a vakszerencse mûveként, más önsokszorozó rendszereknek kellett megelõzniük. Az elõd talán az RNS volt, vagy valamilyen, Julius Rebek egyszerû önsokszorozó molekulájához hasonló képzõdmény. Éppenséggel lehetett egészen más is.
 
* Az 1. küszöb természetesen a replikátorküszöb: valamiféle önmásoló rendszer megjelenése, amely rendelkezik az öröklõdõ változékonyság valamely kezdetleges válfajával, s ahol a másolás során idõnként véletlenszerû hibákkal számolhatunk. Az 1. küszöb átlépésének következményeként vegyes populáció alakul ki a szóban forgó bolygón, amelyben különbözõ változatok versengenek az erõforrásokért. Ezek csak gyéren állnak rendelkezésre - vagy megcsappannak, mikor a verseny felforrósodik. Némelyik másolatváltozat viszonylag sikeresnek bizonyul a gyér erõforrásokért folytatott versenyben, míg mások alulmaradnak a küzdelemben. Ezzel elõttünk is áll a természetes kiválasztódás alapképlete.
 
* A fenotípus küszöbét átlépve a replikátorok túlélését közvetett hatásaik, következményeik biztosítják. Bolygónkon ezek a következmények többnyire a testekhez kötõdnek, amelyekben a kérdéses gén megtalálható. Ez azonban nem törvényszerû. A kiterjesztett fenotípus elve (amelynek ezen a címen külön könyvet szenteltem) szerint a fenotipiás emelõrudak, amelyek a replikátorok hosszú távú fennmaradásáról gondoskodnak, nem korlátozódnak a replikátorok "saját" testére. A gének túlléphetnek e testeken, és befolyásolhatják a világot általában, a többi testet is beleértve.
 
* Ez a 3. küszöb, a replikátorok társulásának küszöbe, amelyhez némely bolygón elõbb vagy ugyanabban az idõpontban érkezhetett az élet, mint a fenotípus küszöbéhez. Az élet hajnalán a replikátorok valószínûleg önálló egységek voltak, amelyek csupasz társaikkal együtt bukdácsoltak a genetikai folyam forrásvidékein. Ám a mai, DNS/fehérje rendszeren alapuló információs technológiának az a sajátsága Földünkön, hogy a gének nem elszigetelten hatnak.
 
* A következõ jelentõs küszöb, amihez a bolygónkon felrobbanó replikációs bombával érkeztünk, a soksejtûek küszöbe, ezt 4. küszöbnek nevezem.
 
* A következõ fontosabb küszöb, amivel foglalkozni szeretnék, mert úgy sejtem, hogy ez is túlnõ helyi, földi jelentõségén, a nagy sebességû információ-feldolgozás küszöbe. Bolygónkon ezt az 5. küszöböt sajátos sejtek, az úgynevezett idegsejtek közremûködésével éri el az élet, s a helyi viszonyokra való tekintettel az idegrendszer küszöbének is nevezhetjük.
 
* Az idegsejtek küszöbének bonyodalmasabb és titokzatosabb következménye a tudat megjelenése, amit ezért külön állomásként a 6. küszöbnek, a tudatosság küszöbének nevezek. Nem tudjuk, hányszor jutott el az élet Földünkön ehhez a küszöbhöz. Egyes filozófusok úgy vélik, hogy a tudat elválaszthatatlanul összekapcsolódik a nyelvvel, amellyel, úgy tûnik, eddig csak egyetlen faj, a két lábon járó emberszabású majom, a Homo sapiens rendelkezik.
 
* Függetlenül attól, van-e szüksége a tudatnak nyelvre, mindenképpen jelentõs küszöbnek könyvelhetjük el a nyelv küszöbét. Ez a 7. küszöb, s vagy átlépi az élet egy bolygón, vagy nem. A részletkérdések, tehát hogy a nyelvi közlések hangok vagy egyéb fizikai közvetítõ közeg révén valósulnak-e meg, csupán helyi jelentõségûek.
 
* Megjelenése külön mérföldkövet jelent, ezért a 8. küszöbnek, az együttmûködõ technológia küszöbének neveztem el.
 
* E ponton vegyük észre, hogy ha egyszer egy bolygó elérte az együttmûködõ technológia küszöbét, nagy valószínûséggel olyan erõk szabadulnak el, amelyek a szóban forgó bolygón kívül is éreztetik hatásukat. Ezzel eljutottunk a 9. küszöbhöz, a rádióküszöbhöz. A külsõ szemlélõk mostantól talán észlelik, hogy új csillagrendszer robbant fel replikációs bomba gyanánt.
 
* Következõ lépés, amit a rádióhullámok kibocsátása után el- képzeltünk saját, kifelé gyûrûzõ robbanásunk során, az ûr meghódítása. Ez a 10. küszöb, az ûrutazás küszöbe.
 
* Mi, emberek a replikációs bomba rendkívül fontos megnyilvánulásai vagyunk, mivel mi - agyunk, jeleken alapuló kultúránk és technikánk - tehetünk arról, ha a robbanás a következõ fokozatba lép, s tovagyûrûzik az ûr mélységeibe.