„Kereszténység” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
33. sor:
* Hogy mondjam, ez megint csak az én sorstalanságomból jön. Mert ennek is a zene, a művészet az oka, és ezért nem tudok én ateista lenni. Mert nem tudom elképzelni és felfogni, hogy mindez csak matéria, ebben valami szelleminek kell lennie. Hiszen ezek az emberek már rég nem élnek, de a műveik, mint örökre szóló üzenetek, itt vannak közöttünk. És ezért én nagyon hiszek valamiben, valami transzcendens... Nem tudom megfogalmazni, hogy ez isten vagy szellem vagy mi, de valami, ami több, ami erősebb az anyagnál. És látom, hogy azok a nagy emberek, akiknek én mindent köszönhetek, nem voltak ateisták, és Bartóknál is olyan érdekes ez, hogy a korábbi műveiben szó nem esik ilyesmiről, de a halála küszöbén írt Harmadik zongoraverseny második tétele, az Adaggio Religioso - vagyis ott ez szó szerint megjelenik - egy csodálatos, letisztult korálmelódia, ami egyébként Beethoven kései kvartettjeire és természetesen Bachra vezethető vissza. És ez olyan furcsa, mert bennünket itt egy dialektikus materializmusnak nevezett valamiben neveltek, de valahogy nem sok sikerrel, úgy látom. Az emberek többségéből csak a hitet ölték ki, de mit adtak helyette? Egyre inkább érzem, látom, hogy valamiben hinni kell: a művészetben vagy a munkában, vagy Istenben, valamiben... Különben mi marad? Egy rendkívül üres, cinikus, kommercializált világ. Aztán persze az emberek menekülnek. Láttam már néhányszor az Egyesült Államokban ezeket a televíziós evangelistákat, az iszonyú. Látott már ilyet? Biztos itt is létezik már ilyesmi. És az emberek ebbe menekülnek az üresség, a nihil elől. De a dolog teljesen talmi, tele van álspiritualitással, álrituálékkal, mondom, iszonyú [http://www.mozgovilag.hu/2003/04/04%20Radai.html].
 
===Szörényi Levente - Bródy János: István a király===
 
Nem kell olyan isten, aki mindent megbocsát
51. sor:
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr!
 
 
-- Szörényi Levente - Bródy János: István a király
 
Nem kérdem én, meddig járnak még köztünk
 
Szemforgató hamis papok
 
Csak annyit kérdezek a válaszra várva:
 
Rabok legyünk vagy szabadok?
 
 
Pogánynak tartanak, pedig Bizánc jelét magamra vettem,
 
Csak az volt a cél, hogy szabadságunk megőrizzem.
 
Pogánynak tartanak, mert nem tűröm a papok hatalmát.
 
Bűnt kiáltanak, hol szabadságát védi az ország.
 
Pogánynak tartanak, mert szembeszállok a hódítókkal
 
Pogány itt mindenki, ha velem van, és nem Istvánnal
 
 
 
Véres kardot hoztam, őseink véres kardját,
 
Sorsdöntő harcra kész a nép.
 
Megvédjük szabadságunk, Istvánnak ellenállunk,
 
Nem kell a sápadt istenség.
 
 
Király vagyok, Uram, a Te akaratodból.
 
Minden magyarok királya.
 
És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen.
 
Veled Uram, de Nélküled.
 
==Lásd még==