„Vízözön (regény)” változatai közötti eltérés

a
: Jól van, tegyük fel, hogy helyesen értetted Anu szavát - bólintott beleegyezően Azag Aja, s megint elmerengve nézegette kiterjesztett úszóhártyáit. - Hogyan meneküljön akkor Erech?
: - Egyszerűen, ó, Sugárzó. Használja értelmét az értelem elűzésére, s kövesse, amit a szívében lakozó Anu parancsol. [...] - Használd értelmedet az értelem elűzésére, s hallgasd, amit Anu a szíved mélyén mond, ó, Sugárzó.
----
Csatornákat terveznek és ásatnak, várfalakat, kaputornyokat, palotákat és raktárakat építenek az örökkévalóság számára... (Itt szánakozóan mosolygott, mert jól emlékezett még a pálmalevél házakra, paticspalotákra, gerendatornyokra, amelyeket valaha szintén az örökkévalóság számára építettek, s hol vannak ma már!) Hadcsapatokat szerveznek, kardokat kovácsolnak, nyílhegyet meg kést pattintanak, íjat ragasztanak-préselnek, haditerveket koholnak, hogy rakásra öljék Szurippak népét, s rakásra ölessék magukat... Mindezt Anu érdekében teszik. Mintha bizony Anut ledönthetnék a világ trónusáról! Ha pedig ledönthetik, hát csak döntsék, nem isten, akit le lehet dönteni.
----
: Rekedt ordítás bődült. Azag Aja a földre bukott. Féregként vonaglott kínjában. A kétágú tüzes vas füstölve égette ki a szemét. A következő pillanatban megragadták, a zibu oltárára fektették, Lugal imádkozva vágta kését a rab hörgő mellébe, jobbjával belenyúlt, s kitépte a szívét. Magasra emelve fölmutatta az Égben lakozó Inninninek, a háború, az öles, a halál, a szerelem, a termékenység örök istennőjének. És a templom környékét s az egész várost örömordítás töltötte be. A nép leborult, mint a sarlóval levágott gabona.
1 644

szerkesztés