„Vízözön (regény)” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
14. sor:
----
:Csatornákat terveznek és ásatnak, várfalakat, kaputornyokat, palotákat és raktárakat építenek az örökkévalóság számára... (Itt szánakozóan mosolygott, mert jól emlékezett még a pálmalevél házakra, paticspalotákra, gerendatornyokra, amelyeket valaha szintén az örökkévalóság számára építettek, s hol vannak ma már!) Hadcsapatokat szerveznek, kardokat kovácsolnak, nyílhegyet meg kést pattintanak, íjat ragasztanak-préselnek, haditerveket koholnak, hogy rakásra öljék Szurippak népét, s rakásra ölessék magukat... Mindezt Anu érdekében teszik. Mintha bizony Anut ledönthetnék a világ trónusáról! Ha pedig ledönthetik, hát csak döntsék, nem isten, akit le lehet dönteni.
----
Mindig ezt szerettem s bámultam benned legjobban, ó, Nagyeszű, hogy meglátod az ellenségben is a gyámoltalan emberi lényt. Hidd el, Anu legszebb adománya ez benned. Mert ugyanakkor, amikor látod a messzi múltat, s bepillantasz a jövendőbe, észreveszed az istenhit híján tévelygő, rosszindulatú ellenséget is. Segíteni akarsz mindenkin. Tele van a szíved szánalommal. Ezért vagy te sokkal nagyobb minden Beavatottnál. Ezért kedvel az égi Atya.
----
: Rekedt ordítás bődült. Azag Aja a földre bukott. Féregként vonaglott kínjában. A kétágú tüzes vas füstölve égette ki a szemét. A következő pillanatban megragadták, a zibu oltárára fektették, Lugal imádkozva vágta kését a rab hörgő mellébe, jobbjával belenyúlt, s kitépte a szívét. Magasra emelve fölmutatta az Égben lakozó Inninninek, a háború, az öles, a halál, a szerelem, a termékenység örök istennőjének. És a templom környékét s az egész várost örömordítás töltötte be. A nép leborult, mint a sarlóval levágott gabona.
| |||