Selye János

Selye János (Bécs, 1907. január 26. – Kanada, Montreal, 1982. október 15.) osztrák-magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész.

Selye János mellszobra Komáromban.

Idézetek műveiből

Álomtól a felfedezésig

• Sikerült kimutatni, hogy a stressz az emberi szervezetben minden életműködéssel együtt járó elhasználódás mértéke, és bizonyos értelemben párhuzamos az élet intenzitásával.
• A fiziológiai jelenségek vizsgálatából tudjuk, hogy a tudattalan (azaz biokémiai) folyamatok igen széles skálán és egyidejűleg lényegesen eltérő irányokban is lejátszódhatnak.
• Csak a jövő fogja megmutatni, sikerül-e a stress-fogalom révén jobban megérteni a betegségeket és enyhíteni az emberi szenvedést. De ha értékesnek bizonyul, szolgáljon a kezdők bátorítására, hogy a felfedezőnek sem fényűzően felszerelt laboratóriuma, de még különösebb kutatói tapasztalata sem volt.
• Mert a tudomány nemcsak felfedezés, hanem életszemlélet, jellem, temperamentum és képzelőerő dolga is. Korunk a tudományra épül, és igényli a tudós emberi megnyilatkozását, indítékainak, eszméinek, véleményének ismeretét is.
• Szeretem a családi élet melegét; szükségem van arra a biztonságérzésre, amely abból fakad, hogy egymásért teszünk valamit.
• Manapság a tudományos teljesítmény nagy elismerésben részesül, s a tudósoknak éppúgy szükségük van arra, hogy olykor vállon veregessék őket, mint bárki másnak, noha – nem tudni, miért – ezt csak kelletlenül ismerik be.
• A természet harmonikus eleganciáját szemlélni és valamelyest meg is érteni a legnagyobb élmény, amelyben az ember részesülhet.
• Mindenkit ér, mindenki beszél róla, mégis csak kevesen vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, valójában mi is a stressz.
• Valahányszor érzem, hogy átjár valamilyen eszme, szenvedek, Nehéz pontosan leírni ennek a szenvedésnek a természetét, de nagyon rossz.
• Amikor egy gyerek megszületett, azonnal megvizsgáljuk, életképes-e, és nincs-e valamilyen testi hibája. Ugyanígy van a szellem szülötteivel is. Mihelyt az újszülött eszme felmerül a tudattalanból, meg kell vizsgálni, tudatos gondolkodással és logikusan megtervezett kísérletezéssel ellenőrizni kell.
• A legtermékenyebb viták nem a szabályos megszervezett szemináriumok, hanem olyan emberek előre át nem gondolt eszmecseréi, akik történetesen beszélgetni kezdenek arról, ami foglalkoztatja őket.
• Minél bonyolultabb műszerekre bízzuk magunkat, annál inkább fenyeget az a veszély, hogy megfigyelőképességünk cserbenhagy.
• Ha egy felfedezés idő előtt születik, majdnem bizonyos, hogy az emberek nem vesznek róla tudomást, vagy olyan ellenzéssel fogadják, amelyet nincs ereje leküzdeni, ezért a legtöbb esetben olyan, mintha meg sem született volna.
• A kutatásban a kudarc sokkal gyakoribb, mint a siker...A kudarc tudomásulvételéhez szükséges erő a sikeres tudós egyik legértékesebb tulajdonsága, mert végeredményben ennek az erőnek köszönhet majd egy vagy két sikert a számtalan kudarc közepette, s akkor érdemes volt kitartani.
• A tapasztalat kétségkívül nagy előny, de nem szabad vakon bízni a tekintélyben.
• Az emlékezet nemcsak elraktározza az adatokat, hanem még ad is valamit hozzájuk: úgy látszik, hogy az anyag a tárolás folyamán érlelődik.

Életünk és a stress

Harcolj mindig, ha a cél nemes,
De ne állj ellen, ha nem érdemes.

• Nincs a sikernek olyan receptje, amely mindenki számára megfelelő lenne. Hiszen nem vagyunk egyformák. De mert az ember értelmes lény, minél jobban érti élete szerkezetét, annál közelebb kerül a boldogsághoz. Végső célja az, hogy önismerete fokához mérten, kifejezze önmagát.

• Az a puszta tény, hogy valaki ismeri bajának okát, már maga is gyógyító erejű.

• Egy fakó arcú, borostás csavargó, rongyokba burkolózva és mocskosan, nem védekezik úgy a fizikai és mentális stressek ellen, mint ha borotváltan, napbarnított arccal. tiszta és vasalt ruhában tenné...Ezért követeli meg a morális erő fenntartása érdekében minden hadsereg a katona testének és öltözékének tisztaságát. Ezért folyamodnak (egyes országokban) ennek ellenkezőjéhez, hogy letörjék a foglyok testi és lelki ellenállását.

• Fontos, hogy a csúcsteljesítményekhez felhangolódjunk, de ugyanolyan fontos az is, hogy a depresszió szakaszában a feszültség ellazuljon és tevékenységünk tempója lassuljon.

• A tevékenységet és a pihenést helyes összhangba kell hozni, minden embernek megvan a maga saját pihenési és tevékenységi szükséglete.

• A magasabb rendű élőlények aktivitásának alapvető törvénye az, hogy a szervezet egyetlen részét sem szabad aránytalanul és tartósan dolgoztatni.

• Ha egyszerűen csak arról van szó, hogy sokat dolgoztunk - még ha nem is egyfajta munkát -, általános stress lép fel. Ennek egyetlen orvossága a pihenés.

• A stress az összegzése mindannak a kopásnak, amit az élettel járó reakciók valaha is okoztak a szervezet egészén belül.

• Az emberek egyre nagyobb arányszámban pusztulnak el az úgynevezett kopási vagy degenerációs betegségekben, melyek mind a stress következményei.

• Az életet még nem teszi boldoggá, ha hosszú ideig tart. Sőt éppen ellenkezőleg, a hosszú élet, melyből hiányzik a beteljesülés érzése, felettébb unalmas.

• Azt hiszem, végső elemzésben a hála és a bosszú az a két fontos tényező, mely cselekedeteink rugója a mindennapi életben...A hála a másik emberben felébredt jókívánság, viszonzásképpen azért, amit én tettem érte...A bosszú a másik emberben felébredt rosszakarat, viszonzásképpen azért, amit okoztam neki.

• Ha valamit a legszenvedélyesebb áhítozással akarunk elérni, de az rövid úton megszerezhető, legfeljebb csak átmenetileg hajt előre, nem formálja ki a jövőt.

• Szerintem az embernek az a végső célja, hogy kifejezze önmagát, kifejezze oly teljesen, amennyire csak szándékainak megfelelően lehetséges. Keresheti ezt akár a Teremtőhöz, akár a Természethez fűző harmóniában és egyesülésben, de a cél csak akkor jó, ha az egyéniségnek leginkább megfelelő hosszú- és rövidtávú törekvések, a magvető igyekvő fáradsága és az arató öröme kiegyensúlyozódnak benne.

Stressz szorongás nélkül

• A stressz az élő szervezet válasza, bármilyen természetű megterhelésre. Mindössze két alapvető reakciótípus létezik: aktív válasz, azaz küzdelem, vagy pedig passzív válasz, azaz menekülés vagy eltűrés.

• Abból indultam ki, hogy a legtöbb embernek szüksége van arra, hogy munkájával olyan ügyet szolgáljon, amelyet sokra becsül, s így az önkifejezés által elérje azt a kielégülést és lelki nyugalmat, amire vágyik.

• Az élet két fő problémája a fajfenntartás és az önfenntartás.

• Az önzés vagy egoizmus az élet legősibb jellemző vonása. A legegyszerűbb mikroorganizmustól az emberig minden élőlénynek elsősorban a saját érdekeit kell védelmeznie.

• Az életbenmaradás két lehetséges útja a harc és az alkalmazkodás. leggyakrabban az alkalmazkodás az, ami eredményesebb.

• Igazságtalan támadás esetén ugyancsak nehéz legyőzni a boszúvágyat, ami abból a természetes kívánságból fakad, hogy megmutassuk nem tanácsos újjat húzni velünk.

• Az indítékok elvesztése a szellem legnagyobb tragédiája.

• A természetes emberi ösztönök kielégítésének meggátlása ugyanolyan veszélyes helyzetet teremt, mint bármely tevékenységnek a kívánatos időn és mértéken túli erőltetése.

• Az az életszemlélet, hogy a munkánkkal megszerezzük mások jóindulatát, csaknem minden foglalkozásban alkalmazható.

• A saját képességeink által megszabott keretek között azonban kiválóságra kell törekednünk, a lehető legtöbbre, aminek elérésére képesek vagyunk.

• Mindig lesznek vezetők és vezetettek, de a vezetőket csak addig érdemes megtartani, amíg szolgálni tudják a vezetetteket úgy, hogy kiérdemlik azok szeretetét, tiszteletét és háláját.

Források

• Selye János: Álomtól a felfedezésig. Akadémia Kiadó. Budapest 1967
• Selye János. Életünk és a stress. Akadémiai Kiadó, Budapest 1978.
• Selye János.Stressz distressz nélkül. Akadémiai Kiadó, Budapest 1976.