Tartuffe

Molière vígjátéka (1664)

A Tartuffe Molière francia színdarabíró egyik legismertebb, ötfelvonásos vígjátéka.

Első felvonás szerkesztés

  • Szentségtörés, csalás, amit ezek müvelnek,
És mindazt, ami szent az embereknek itt,
Ők kiaknázzák és a hasznát élvezik,
És lelküknek, amely mindig érdeket hajhász,
Csak mesterség a hit és árucikk a vallás,
Mert a szemforgatás, a mohó, szemfüles
Vallásosság nekik rangot s hitelt szerez,
S bár égi útakon szárnyalnak ők rajongva,
Mire vadásznak? az evilági vagyonra.
Ott lángol az ilyen mindennap a misén
S lemondást prédikál az udvar közepén,
Szent rajongásait összeköti a bünével,
Haragos, hirtelen, becstelen, bosszút érlel.
 

  • Igenis, azt kivánom,
Hogy násszal kösse őt magához a családom.
Döntöttem: te leszel Tartuffe úr hitvese.

  • Te egyszerűen ostoba vagy, fiam.
Ezt én, a nagyanyád mondom neked, s apádnak
Megmondtam százszor is, hogy milyen mákvirág vagy,
Minél nagyobb leszel, csak annál léhütőbb
S nem teszel egyebet, csak keseríted őt.

Második felvonás szerkesztés

  • Valér (Mariane-hoz): Tehát kezdődik a csata,
De bevallom, csak egy reményem van: maga
 

Harmadik felvonás szerkesztés

  • Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik,
Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig.

Negyedik felvonás szerkesztés

  • Az elutasítás, ha csöndes és hideg,
Visszataszít az is egy tolakvó szivet.
  • Mind bolond az, aki szerelmes, mondhatom.
 

Ötödik felvonás szerkesztés

  • LOJÁLIS ÚR
Viszontlátásra! A jóságos Isten óvja!
ORGON
Csapjon be mennyköve beléd és megbizódba!

  • ORGON
(Tartuffe-höz, akit a rendőrhadnagy magával visz)
Látod, te áruló...

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Tartuffe témában.