Szun-ce

Sun Zi ( magyarosan: Szun Ce, fordítási névváltozatok:Sun Csu, Szun Cu, Sun Tzu) (kb. i. e. 544 – i. e. 496) a mai napig ható A háború művészete című kínai hadtudományi munka szerzője.

Sun Zi
Szobra Yorihamában
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Médiaállományok a Wikimédia Commonsban
Művek a Project Gutenbergben

Idézetek könyvéből

• Azok, akik az ellenséges hadsereget – harc nélkül is – cselekvésképtelen helyzetbe hozzák, azok a valóban kiválóak.
• Még sohasem fordult elő, hogy egy háború, amely sokáig húzódott volna, valaha is hasznára vált volna az országnak. Aki tehát nem érti meg teljesen a hadviselés okozta károkat, az nem képes teljesen megérteni a hadviselésből fakadó előnyöket sem.
• Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket.
• Ahhoz hogy az ellenséggel való elkerülhetetlen összecsapáskor sohase szenvedjen vereséget a hadsereg, szükséges a cselvetés is, meg a közvetlen harc is. A hadsereg csapásának olyannak kell lennie, mint amikor malomkő zuhan egy tojásra: ez az üresség és teltség elve.
• Ezért aki igazán ért a harchoz, annak ereje végzetes, számítása pedig pontos. Erőnket az íj megfeszítéséhez, kiszámítottságunkat pedig a nyíl kilövéséhez lehessen hasonlítani.
• Általában úgy van, hogy aki előbb érkezik a csata helyére s ott várja meg az ellenséget, az ereje teljében van, aki pedig később érkezik a csata helyére és sietve kénytelen felvenni a harcot, az máris kimerült. Aki tehát igazán ért a harchoz, az maga irányítja az ellenséget, s nem hagyja magát az ellenség által irányítani.
• El kell hagyni azt a helyet, ahol gyors támadás várható, s gyorsan le kell csapni ott, ahol éppen nem várják.
• Így aki igazán ért a hadvezetéshez, az katonáit a számukra reménytelennek látszó helyzetből kézen fogva tudja kivezetni, mintha csak egyetlen embert vezetne.
• Amikor az ellenséges arcvonal egy időre megnyílik, a lehető leggyorsabban be kell törnünk soraiba. Elsőnek legyünk ott, ahol az ellenség szeretne lenni, aztán nyugodtan várjuk ki a találkozást. Lépjünk át minden tussal írt mércét, inkább alkalmazkodjunk mindig az ellenséghez, s akkor mi döntjük majd el a csata sorsát.
• Minden hadviselés megtévesztésen alapul.
• Légy a végletekig kifinomult, egészen a formátlanságig!
  

Légy a végletekig titokzatos, egészen a némaságig!

Ezáltal kézbe veheted ellenfeled sorsát.

• Jó csali alatt mindig van horogra akadt hal.
• Amikor a héja lecsap, és áldozata testét kettéroppantja, legfontosabb az időzítés.
• Nehéz terepen folytasd az előrenyomulást, ha bekerítenek, folyamodj hadicselhez, végveszélyben küzdj!
  • (másik változat: Nehéz terepen: ne állj meg, folytasd az utat; bekerített terepen: dolgozz ki stratégiát; halálos terepen: harcolj!)
• Nem az az igazán ügyes, aki száz csatában győz, hanem az, aki harc nélkül vesz erőt az ellenségen.
• A győzelem legfőbb feltétele az előzetes tudás, amely érdekében titkos ügynököket kell alkalmazni.
• Az országunkba küldött ellenséges személyeket meg kell találnunk.

Külső hivatkozás

• Szun-ce: A hadviselés törvényei (Tőkei Ferenc fordítása)