Tűzszekerek

1981-ben bemutatott brit filmdráma

A Tűzszekerek (eredeti cím: Chariots of Fire) 1981-ben bemutatott brit filmdráma Hugh Hudson rendezésében.

Párbeszédek szerkesztés

Sandy McGrath: Ez igaz, de egy kicsit több liberalitás azt hiszem nem ártana senkinek.
J. D. Liddell tisztelendő: Sandy, Isten Országa nem demokrácia. Az Úrnál nincsenek választások, nincs parlamenti vita, nincs interpelláció, meg szavazás arról, hogy melyik úton kell járni. Egy igazság van, egy hamisság, egy elvitathatatlan kormányos.
Sandy McGrath: Vagyis egy diktátor.
J. D. Liddell tisztelendő: Igen, de egy jóságos, szeretetteljes diktátor.
Sandy McGrath: És az egyén szabad választása?
Eric Liddell: Szabadon választhatsz Sandy, senki sem kényszerít, hogy kövesd őt.

Harold Abrahams: Egy éles, szúrós tehetetlenség. És düh. Megalkuvás. Néha azt mondom magamnak: hé csak képzelődsz. Hülye vagy Harold. De meglátom azt a tekintetet. Elcsípek egy halk megjegyzést. Megérzem az elutasítást egy kézfogásban. Az ott az apám. Litvániai zsidó. Ő is idegen itt. Egy áttett dolog, mint a frankfurter.
Aubrey Montague: Egy kóser frankfurter.
Harold Abrahams: Szeretem és csodálom. Ő imádja ezt az országot. A semmiből teremtett akkora vagyont, hogy a gyermekeit igazi angolokká tehesse. A bátyám orvos. Tekintély a szakterületén.
Aubrey Montague: Melyik itt?
Harold Abrahams: Az a göndör a hátán én vagyok. Megvan mindene ami csak kell. És itt vagyok én. Az ország legjobb egyetemén vertem fel a sátramat. Az öreg csak egy dolgot felejtett el. Hogy ez az ő Angliája keresztény, továbbá angolszász. És, hogy ilyenek a hatalom csatornái is. Akik pedig részesei foggal-körömmel óvják.
Aubrey Montague: Jól választottál, neked tényleg a jogi pályán a helyed.
Harold Abrahams: Ez egyike a kevés előnyös faji adottságnak: a sima beszéd.
Aubrey Montague: És mit tudsz tenni? Jó pofát vágsz hozzá?
Harold Abrahams: Azt nem. Én fölveszem a kesztyűt. Futok Aubrey. Még gyorsabban futok. És egyszerűen lerázom őket.

Sam Mussabini: Szóval azért utazott ilyen nagyot, hogy engem lásson.
Harold Abrahams: És Liddellt. Maguk ketten a legjobbak, azt mondták.
Sam Mussabini: És most mit szól hozzá?
Harold Abrahams: Liddellhez? Még nem láttam ilyen akarást, ilyen fantasztikus elánt. Úgy fut, mint egy ragadozó. Elbizonytalanított.
Sam Mussabini: Nem csoda. Ez félelmetes volt számomra is.
Harold Abrahams: Segítsen nekem, hogy legyőzhessem!
Sam Mussabini: Nős maga Mr. Abrahams?
Harold Abrahams: Nem. Miért?
Sam Mussabini: És ha megjelenne az igazi lány, és megkérné a maga kezét mit mondana? Látja Mr. Abrahams, én vagyok a vőlegény, az edző kéri meg a versenyző kezét.
Harold Abrahams: Mr. Mussabini, én nagyon gyors vagyok. Ha maga segít még gyorsabb lehetek. Talán gyorsabb, mint akárki valaha is volt a Földön. Olimpiai aranyat akarok. Látom, tudom, hogy rám vár, de egyedül nem vagyok képes megszerezi.
Sam Mussabini: Van egy régi mondás ebben a szakmában fiam, amit Isten kihagyott azt nem pótolhatod. Bízza rám. Figyelem magát, nézegetem és ha értelmét látom, ha látom, hogy az út végén ott csillog a díj, higgye el egy percig sem fogok habozni. Akkor majd én fogom magát megkeresni.
Harold Abrahams: Szóval figyelni fog engem?
Sam Mussabini: Ha látok magában fantáziát darabokra szedem, ízekre minden porcikáját.
Harold Abrahams: Köszönöm.

Sybil Gordon: Ha nem bírod elviselni a vereséget hagyd is abba!
Harold Abrahams: Én nem azért kezdtem futni, hogy megverjenek. Azért futok, hogy győzzek. Ha nem tudok győzni nem futok.
Sybil Gordon: De ha nem futsz, akkor nem tudsz győzni.

Trinity College igazgatója: Az évek bizony múlnak Mr. Abrahams, múlnak. De azért a mi öreg egyetemünk mégiscsak vigasztalást nyújt az embernek, nem gondolja?
Harold Abrahams: Feltétlenül, uram.
Trinity College igazgatója: Akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon fájna önnek ha rájönne, hogy valamilyen tettével vagy a viselkedésével fájdalmat okozott neki.
Harold Abrahams: Természetesen uram bántana. Nagyon is.
Trinity College igazgatója: Helyes. Biztos voltam benne. Mi Cambridge-ben mindig büszkék voltunk atlétikai tradícióinkra. Mindig az volt a véleményünk, hogy a sportolás elengedhetetlen eszköz az angol ifjúság sokoldalú nevelésében. Erősíti a jellemet, fejleszti a lelki erőt és a vezetői szellemet, de elsősorban a lemondó áldozatkészséget, bajtársi szellemet és a felelősséget egymás iránt. Egyetért ezzel?
Harold Abrahams: Igen uram. Hogyne.
Trinity College igazgatója: Abrahams, egyetemünk berkeiben sajnos egyre növekszik a gyanakvás - és ezt nem azért mondom, mintha az eredményét bármelyest kisebbíteni akarnám, ellenkezőleg, nekünk hoz dicsőséget -, szóval az a gyanú, hogy a siker utáni sóvárgásában megfeledkezett ezekről az eszményekről.
Harold Abrahams: Meg szabad kérdeznem, hogy ez a cserbenhagyás, ez az árulás milyen formában jelentkezik?
Trinity College igazgatója: Ó hát árulásról nincs szó.
Harold Abrahams: Elhangzott, hogy fájdalmat okoztam.
Caius College igazgatója: Azt mondják, ön edzőt szerződtetett.
Harold Abrahams: Igen, Mr. Musabbinit.
Trinity College igazgatója: Ő olasz ember?
Harold Abrahams: Olasz származású. Igen.
Trinity College igazgatója: Értem.
Harold Abrahams: De nem teljesen olasz.
Trinity College igazgatója: Megkönnyebbüléssel hallom?
Harold Abrahams: Félig arab.
Caius College igazgatója: Úgy kell ezt értenünk, hogy ön ezt a Mr. Musabbinit hivatásosként alkalmazza?
Harold Abrahams: Sam Musabbini a legkiválóbb, a legmodernebb, a legkövetkezetesebb atlétaedző Angliában. Megtiszteltetésnek veszem, hogy engem méltónak talált a figyelmére.
Caius College igazgatója: Végső soron mégiscsak hivatásos.
Harold Abrahams: Mi más lenne, ha ő a legjobb?
Trinity College igazgatója: Á nem, Mr. Abrahams. Itt az az érzésem a felfogásunk különbözik. Ugyanis a mi öreg egyetemünk hisz abban, hogy csak az amatőr sport hozza meg azokat az eredményeket, amelyeket az imént emlegettünk.
Harold Abrahams: Én amatőr vagyok, uram.
Trinity College igazgatója: De önnek hivatásos edzője van. És ez kétségtelenül professzionalista vonás. Az elmúlt évben nem is fordított másra figyelmet, csak a technikája csiszolására, feltételezem az egyéni siker és dicsőség érdekében. Ez az eljárás nem erősíti túlságosan az exprit de corpst.
Harold Abrahams: Mindenekelőtt Cambridge-i diák vagyok. Ezenkívül pedig angol vagyok. Amit eddig elértem és amit el szándékozom érni az a családom, az egyetemem és a hazám dicsőségét szolgálja. És nehezményezem, hogy önök mást feltételeznek.
Caius College igazgatója: Önnek az a célja, hogy nyerjen bármi áron, vagy tévedünk?
Harold Abrahams: Nem bármi áron. A szabályok adta lehetőségeken belül. Vagy többre értékelnék, ha nemes gesztusokkal veszítenék?
Caius College igazgatója: Többre, mint egy túláhított győzelmet.
Trinity College igazgatója: Azt hiszem kedves gyermekem, hogy az elképzelései egy kicsit a plebsz gondolkozására emlékeztetnek. Maga az elithez tartozik. És ennélfogva eszerint is kell viselkednie.
Harold Abrahams: Köszönöm uraim a kedves vendéglátást. Az este rendkívül tanulságos volt számomra. Jó éjszakát uraim. Önök, uraim pontosan ugyanúgy vágynak a győzelemre, mint én; de könnyen, izzadság nélkül elérni, ahogy az istenek. Az önök értékei idejétmúlt, iskolás, cserkészfiú eszmények. De ezzel csak saját magukat csapják be. Én a tökéletesség ostromlásában hiszek. És a jövő mindenképp az enyém.
Trinity College igazgatója: Hát ilyen a mi kis szemitánk Hugh. Más az istene. Más hegycsúcson lakik.

Lord Birkenhead: Á, Liddell! Már aggódtam, hogy nem találom itt.
Eric liddell: Engem inkább az aggaszt, hogy itt vagyok.
Lord Birkenhead: Helyes. Jó itt fönt. Kicsit megfeledkezik a bajáról. A walesi herceg beszélni akar magával.
Eric Liddell: Nem. Nem. Nem uram, ez nem volna helyes.
Lord Birkenhead: Liddell. Ő a maga jövendő királya. Visszautasítja a kézfogását? Lehetséges, hogy idáig terjed az arroganciája?
Eric Liddell: Az arroganciám uram éppen odáig terjed ameddig a lelkiismeretem diktálja.

Lord Cadogan: ...az én időmben a király volt az első és csak azután jött az Isten.
Sutherland hercege: Sajnos a háború keserűen bizonyította, hogy ez az elv mennyit ér.
Eric Liddell: Az országokat Isten alkotta és a királyokat is, és parancsolatokat is Ő adott. És a parancsolat azt mondja, hogy a vasárnap az övé. És ezt a parancsolatot én meg szeretném tartani.

Lord Birkenhead: Rázós volt egy kicsit. Lindsay nagyon jókor jött. Azt hittem sarokba szorít a fickó.
Sutherland hercege: Sarokba szorultunk, valljuk be. Én egy kicsit örülök neki.
Lord Birkenhead: Nem egészen értem.
Sutherland hercege: Mert a fickó, ahogy maga nevezi, jellemes és következetes ember, igazi sportember. A gyorsasága nem plusz az életében, hanem szerves része. Azt akartuk, hogy a futásért önmagát tagadja meg.
Lord Birkenhead: Igen, a hazája érdekében.
Sutherland hercege: Semmi sem éri meg ezt az áldozatot. Legkevésbé egy bűnös nemzeti büszkeség.

J. D. Liddell tisztelendő szerkesztés

Eric, krumplihámozással is szolgálhatod az Urat, ha abban a tökéletességre törekszel. Ne érd be kevesebbel! Minden kompromisszum az Ördög győzelme. Fuss, Isten dicsőségére és késztesd ámulatra a világot!

Eric Liddell szerkesztés

Látni akartátok a versenyen, hogy valaki győz. Ma nekem sikerült. De én szeretném, ha ti nem csak passzív nézők lennétek, hanem magatok is egy verseny résztvevői. A hitgyakorlás hasonlít egy futóversenyhez. Fárasztó, figyelemösszpontosítást, akaratot kíván, nagy lelki erőt. De megkönnyebbülést érzünk, amikor a futó beér a célba. Különösen akkor, ha rá fogadtunk. De meddig tart ez az öröm? Hazamegy az ember. Talán oda van égetve a vacsora. Vagy nincs munkája. Milyen jogon mondhatom én azt higgyetek, legyen hitetek, amikor ti a keserű valósággal néztek szemközt. Én valami tartósabbat szeretnék adni nektek, de csak meg tudom mutatni az utat arrafelé. Nekem nincs receptem arra hogyan kell nyerni. A saját versenyét mindenki másképp futja. De honnan jön az erő amely a versenyen végigvisz? Belülről. Jézus azt mondta: „Mert íme, Isten Országa bennetek van. Ha teljes szívetekkel kerestek engem, bizony megtaláltok engem”. Életetek Krisztus szeretetében élitek, ez az a pálya amelyen a ti versenyetek a célig vezet.


Az utóbbi három év alatt mindent feláldoztam a futás miatt, azért, hogy itt lehessek. Abbahagytam a rögbit. Elhanyagoltam a munkámat. Megbántottam valakit, akit nagyon szeretek. Azért mert azt mondtam magamnak, ha győzök, Isten dicsőségére teszem. És most itt ülök és az egészet keresztülhúzom. De kénytelen vagyok. Ha futnék, vétenék Isten törvénye ellen. Tévedés volt.


De honnan jön az erő, amely a versenyen végigvisz? Belülről. Jannie, én hiszem, hogy Istennek célja van velem. De adott nekem gyorsaságot is. Amikor futok érzem, hogy kedvét leli bennem.

Sam Mussabini szerkesztés

...a rövid távokat idegek futják. Ez az idegbetegek sportja. A lelkest csak nógatni lehet, de az idegek csiszolhatók.

Lord Andrew Lindsay szerkesztés

Harold a halhatatlanságot akarja. Gondold el mit jelent ez neki. Nekem ez az egész szórakozás. Érted, nincs szükségem rá. Azért futok mert jólesik. De Haroldnak ez élet-halál kérdés.

Harold Abrahams szerkesztés

Emlékszel amikor először találkoztunk? Amikor egy taxiban mentünk a college elé. Úgy éreztem magam melletted, mint egy tapasztalt, lehiggadt, keserű öreg. Még fölényt is éreztem. Ez volt életem legnagyobb tévedése. Te vagy Aubrey a tökéletes ember számomra. Bátor, szenvedélyes, kedves, elégedett ember. Ez a te titkod. Az elégedettség. 24 éves vagyok, és nem tudom mi az. Örökké űz valami, de tulajdonképpen magam sem tudom mit hajszolok. Aubrey, öregem, én félek. Szenvedtünk, izzadtunk Sammel, veszekedtünk éjjel-nappal. Te is láttál bennünket. Nevettél is rajtunk fogadom, hogy kint vagyunk akár esik, akár fúj. Mint két őrült. És miért? 200-on lesöpörtek a pályáról. Paddock pedig megvert a középfutamban. És most, egy óra múlva megint ott állok a salakon. Előttem ott a 4 láb széles folyosó, és van 10 másodpercem, hogy igazoljam az egész életemet. De úgy lesz-e? A vesztéstől való rettegést már ismerem, de most szinte a nyeréstől félek.

Külső hivatkozások szerkesztés

Angol nyelvű idézetek a filmből az Internet Movie Database oldalon

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Tűzszekerek témában.