Galaxis útikalauz stopposoknak

A Galaxis útikalauz stopposoknak (eredeti angol címén: The Hitchhiker's Guide to the Galaxy) Douglas Adams hatalmas sikert elért rádiójátéka, melyet a BBC sugárzott fejezetenkénti folytatásokban; később pedig regény készült belőle, mely sajátos, fanyar angol humorával, antihőseivel és történetének elképesztő csavarjaival rajongók hatalmas táborát tudhatja maga mögött. A könyvből „trilógia” lett, melynek öt (vagyis inkább hat és fél) része van (mutatva a sajátos adamsi humor jeleit):

1. Galaxis útikalauz stopposoknak (1978. – rádiójáték; 1979. – könyv; 1981. – tévéjáték; 2005. – film)
2. Vendéglő a világ végén (1980; Restaurant at the End of the Universe)
3. Az élet, a világmindenség meg minden (1982; Life, Universe and Everything)
4. Viszlát, és kösz a halakat! (1984; So Long, and Thanks for all the Fish)
5. Jobbára ártalmatlan (1992; Mostly Harmless)

Galaxis útikalauz stopposoknak
Douglas Adams
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Galaxis útikalauz stopposoknak

Bevezető

• Ez a bolygó a következő problémával küzd vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok.

Első fejezet

Hogy ráérek-e? - hördült fel Arthur. - Hát, ha eltekintek attól, hogy itt kell feküdnöm, különben ezek a buldózerek lerombolják a házamat, ráérek. - Miért?
Nagyszerű! - felelte. - Hol beszélgethetünk nyugodtan?
Hol micsinálhatunk? - kérdezte Arthur.

• Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e.

Második fejezet

• Megtudjuk belőle, hogy a legjobb létező ital a Pángalaktikus Gégepukkasztó. Megtudjuk belőle, hogy a Pángalaktikus Gégepukkasztó hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek.

Az idő illúzió - jegyezte meg. - Az ebédidő kétszeresen az.
Mély gondolat - mondta Arthur. - El kellene küldened a Reader's Diggestnek. Egy egész oldalt tartanak fenn a magadfajtának.

• Ma csak csütörtök lehet - mondta Arthur, és igyekezett elsüllyedni a sörei mögött. - A csütörtök sose volt az én napom.

Harmadik fejezet

• Bolondítóan bonyolult készülék volt; ez volt az egyik oka annak, hogy kellemesen kézhezálló műanyag dobozára a következő szavakat nyomtatták barátian nagy betűkkel: NE ESS PÁNIKBA!

• A hajók kifejezetten úgy lógtak az égen, ahogy például a téglák sohasem.

Ötödik fejezet

• Ez Ford szerint egyike volt a legérthetetlenebb emberi dolgoknak: az a szokás, hogy a legnyilvánvalóbb dolgokat leszögezik és ismételgetik, például: "Szép napunk van", vagy "Maga nagyon magas", vagy “Ó, kedvesem, harminc láb mélyre zuhantál, jól vagy?" A jelenség magyarázatára Ford kidolgozott egy elméletet. Eszerint az emberi lények szája összenő, ha nem járatják. Néhány hónapi megfigyelés és megfontolás eredményeképp elvetette ezt az elméletet, és újabbal állt elő. Eszerint ha az emberek nem járatják a szájukat, akkor az agyuk kezd dolgozni.

Hatodik fejezet

Kellemetlenül hasonlít a berúgásra.
Mi olyan kellemetlen a berúgásban?
Kérdezz meg egy pohár szeszt.

Hetedik fejezet

Tudod - mondta Arthur -, valahányszor Vogon légzsilipekbe zárnak a Betelgeuséről származó pasasokkal, hogy kilökjenek a világűrbe, és megfulladjunk, nagyon szeretném, ha figyeltem volna arra, amit anyám mondott, amikor kicsi voltam.
Miért, mit mondott?
Nem tudom. Nem figyeltem.

Nyolcadik fejezet

• Az űr - írja - nagy. Tényleg nagy. El se hinnéd milyen hatalmasan, terjedelmesen,

észbontóan nagy. Úgy értem, az ember azt gondolná, a patikushoz hosszú az út, de ez csak egy szem mogyoró az űrhöz képest.

Kilencedik fejezet

• Kérem, ne rémüljenek meg attól, amit maguk körül látnak vagy hallanak. Elkerülhetetlen, hogy bizonyos kellemetlen kezdeti tüneteket érezzenek, mivel az a valószínűtlenségi szint, melyen megmentettük Önöket a biztos haláltól, igen magas volt: kettő a kétszázhatvanezredik hatványon az eggyel szemben, talán még magasabb. Jelenleg a hajó valószínűtlenségi állapotának szintje kettő a huszonötezredik hatványon az eggyel szemben, csökkenő. Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális. Köszönöm. Kettő a húszezredik hatványon az eggyel szemben, és csökken.

• Ford! Mindjárt pingvinné változol. Kérlek, hagyd abba.

• Ford! - mondta. - Végtelen sok majom van odakint, és meg akarják beszélni velünk azt a Hamlet

szövegkönyvet, amit kidolgoztak!

Tizenegyedik fejezet

Öt az egyhez, csökkenő... négy az egyhez, csökkenő... három az egyhez... kettő... egy... valószínűségi... faktor egy az egyhez. Normális állapot. Ismétlem, normális állapot.
Trillian kikapcsolta a mikrofonját, aztán elmosolyodott, visszakapcsolta és beleszólt:
- Ha tehát még mindig van valami, amivel nem tudnak megbirkózni, az az önök magánügye. Kérem, várjanak nyugodtan, hamarosan önökért küldünk.

• Azt hiszem, tudnotok kell, hogy nagyon lehangolt vagyok - mondta. Hangja halk volt és

reményvesztett.

• Gyertek - hüppögte. - Azt a parancsot kaptam, hogy kísérjelek fel benneteket a parancsnoki hídra. Itt vagyok én akkora aggyal, mint egy egész planéta, és a dolgom az, hogy felkísérjelek benneteket a

hídra. Ez aztán az önmegvalósítás!

• Bocsánat, rosszat szóltam? - kérdezte Marvin, és tovább vonszolta magát. - Bocsánat, hogy

lélegzem, pedig nem is lélegzem, azt se tudom, miért kellett ezt mondanom, te jóisten, milyen deprimált vagyok. Itt egy újabb önelégült ajtó. Élet! Nehogy nekem az életről beszéljetek!

Tizenkettedik fejezet

• Ha bármi fontosabb, mint az én egóm, akkor megyek, elkapom és lelövöm!

Tizenharmadik fejezet

Marvin a folyosón vánszorgott, egyre csak nyavalyogva.
…és persze ott az a szörnyű fájdalom végig a bal oldali diódáim mentén...
Tán csak nem? - Arthur mogorván bandukolt Marvin mellett.
Csakugyan?
De még mennyire - bizonygatta Marvin. - Persze rengetegszer kértem, hogy cseréljék ki őket, de ki figyel oda?
Meg tudom érteni.

Tizenhetedik fejezet

• Rábukkant a hajó egyik Táp-O-Matájára. A géptől kapott műanyag pohár olyan folyadékkal volt tele, mely csaknem mindenben, ám mégsem teljes egészében különbözött a teától.

Tizennyolcadik fejezet

• A cserép petúnia érdekes módon csupán egyvalamire gondolt esés közben: Ó, nem, többé ne! Sokan

úgy vélik, ha pontosan ismernénk, miért éppen ezt gondolta a cserép petúnia, akkor sokkal többet tudnánk a világegyetem természetéről, mint így.

Huszadik fejezet

• Élet - sóhajtotta Marvin gyászosan. - Akár gyűlöljük, akár nem, izgat bennünket, semmiképp se szeretni való.

Huszonharmadik fejezet

• Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél - pontosan a fenti okok miatt.

• A legeslegutolsó delfinüzenetet is félreértelmezték az emberek. Azt hitték, hogy meglepően kimunkált, karikán keresztül végrehajtott kettős hátrabukfencet látnak, miközben a delfinek az Egyesült Államok himnuszát is elfütyülik. Az üzenet valójában ez volt: Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!

Huszonnegyedik fejezet

• Az igazi végtelen olyan, mint az éjszakai égbolt: a távolság felfoghatatlan, és ezért semmitmondó.

Huszonhetedik fejezet

• Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.

Harmincegyedik fejezet

...a félelmetes harci hajók - átszelvén a kozmikus ürességet - süvöltve rázúdultak az első, elibük kerülő bolygóra. Ez történetesen a Föld volt, ahol a méretarányok számításában elkövetett szarvashiba következtében az egyesült csatahajóflottát felnyalta egy arra járó kiskutya.

Harmincnegyedik fejezet

Miért, mi újság? Nem tudom - mondta Marvin. - Nem olvasom a lapokat.

Harmincötödik fejezet

• A jelek szerint valamennyi fontosabb Galaktikus Civilizáció Története három különálló és jól megkülönböztethető szakaszon megy keresztül: a Túlélés, a Kíváncsiság és a Kifinomultság szakaszain, melyeket a Hogyan, Miért és a Hol fázisainak is neveznek. Az első szakaszt például a következő kérdés jellemzi: Hogyan szerzünk ételt? A másodikat ez: Miért eszünk? A harmadikat ez: Hol vacsorázunk ma?

Vendéglő a világ végén

Első fejezet

• Az előzményekből:
  

Kezdetben volt az Univerzum teremtése. Ez sokak rosszallását kiváltotta, s elterjedt vélemény szerint nem tartozott a legjobb húzások közé.

Második fejezet

• Ez az "Oszd meg és élvezd!" volt az üzleti jelmondata a fergetegesen sikeres Szíriusz Kibernetikai Társaság Panaszirodának, amely ma már teljesen beborítja három közepes méretű bolygó jelentősebb szárazföldi területeit, s amely az egyetlen olyan részlegét képezi a Társaságnak, amely rendszeres profitot hozott az utóbbi években.

• Ma már csupán a felső vége látszik a betűknek, s ezekből az alábbi szöveg olvasható ki a helyi nyelven: "Eridj, és dugd az orrod egy disznóba!" A feliratot mostanában kizárólag jeles ünnepek alkalmából világítják ki.

Harmadik fejezet

• Hogy miképpen juthatott Zaphod Beeblebrox arra a gondolatra, hogy éppen ekkor tartson szeánszot, egyike ama kérdéseknek, amelyekre sohasem volt képes világos feleletet adni. A halál témája nyilvánvalóan a levegőben lógott ugyan, ám inkább olyasvalamiként, amit jobb elkerülni, mintsem fárasztani vele a többieket.

- Koncentráljatok - sziszegte Zaphod - a nevére!
- Mi a neve? - kérdezte Arthur.
- Negyedik Zaphod Beeblebrox.
- Micsoda?
- Negyedik Zaphod Beeblebrox. Koncentráljatok!
- Negyedik?
- Az, igen! Ide figyelj: én Zaphod Beeblebrox vagyok, az apám második Zaphod Beeblebrox volt, a nagyapám harmadik Zaphod Beeblebrox.
- Micsoda?!
- Volt egy kis probléma a fogamzásgátlással meg az időgéppel. És most koncentráljatok!

Hatodik fejezet

• A GALAXIS Útikalauz stopposoknak nélkülözhetetlen kísérőtársa mindazoknak, akik értelmet szeretnének tulajdonítani az életnek, ebben a végtelenül összetett és zűrzavaros Univerzumban; mert noha remény sincs rá, hogy minden tárgyban hasznos és informatív legyen, legalább el lehet mondani róla azt, hogy ahol nem pontos, ott határozottan pontatlan.

- Ide hallgass, háromszemű! - mondta. - Ne próbálj szórakozni velem, mert ettem már nálad furább dolgokat is reggelire!

Tizenhetedik fejezet

- Jó estét - zökkent le nehézkesen a tomporára. - Én vagyok a konyhamester ajánlata. Felajánlhatom önöknek a testrészeimet?

Tizennyolcadik fejezet

- Az első tízmillió év volt a legrosszabb - emlékezett Marvin. - A második tízmillió év úgyszintén a legrosszabb volt. A harmadik tízmillió évet egyáltalán nem élveztem. Aztán az egész fokról fokra rosszabbodott.

- Ööö - mondta. - Helló! Ööö... az a helyzet... izé... elnézést a késésért, de sajnos közbejött valami az utolsó percben.
Szemlátomást idegesítette, hogy lélegzet-visszafojtva lesik minden szavát. Megköszörülte a torkát.
- Ööö... hogy állunk az idővel? - kérdezte. - Volna egy per...?
És ekkor vége lett a világnak.

Tizenkilencedik fejezet

• Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az egész Univerzum népessége maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei.

Huszadik fejezet

• A hajó kóvályogva lendült ide-oda, jelezve, hogy Ford és Zaphod megkísérli kicsavarni az irányítást a robotpilóta kezéből. A hajtómű úgy üvöltött és vinnyogott, mint elfáradt kisgyerek a szupermarketben.

Huszonkettedik fejezet

• Az az alapvető probléma a helyváltoztatás legtöbb módozatával, gondolta, hogy egyik sem éri meg igazán a fáradságot. A Földön - amikor még volt olyan, hogy Föld, mielőtt az új hiperűrsztráda építése miatt lerombolták volna - a gondot a kocsik okozták. A hátrányok - amelyek azzal a ténnyel függtek össze, hogy rengeteg fekete ragacsos trutyit szippantottak elő a föld mélyéből (ahol nagyon jó helyen volt), csak azért, hogy egyrészt kátránnyá alakítsák a szárazföld beborítására, másrészt füstté a levegő telítésére, s végül, hogy a maradékot a tengerbe öntsék - messze túlszárnyalták azt az előnyt, amit az jelentett, hogy gyorsabban el lehetett jutni egyik helyről a másikra, különösen, ha meggondoljuk, hogy az a hely, ahová igyekeztél, mindezek következtében valószínűleg ugyanolyan volt, mint ahonnan elindultál, más szóval: csupa kátrány, csupa füst és halaktól mentes.

Huszonharmadik fejezet

• A puska tervezőjét nem hagyták bizonytalanságban a fegyver rendeltetése felől. Legyen baljós kinézetű, mondták neki. Világosan kell látszania, hogy a puskának van egy jó vége, meg egy rossz. Legyen egészen világos annak, aki a rossz vége felől áll, hogy a dolgok kedvezőtlenül fognak alakulni a számára. Ha ehhez mindenféle tüskével és rücsökkel meg fekete bigyóval kell ellátni, ám legyen. Ez nem egy olyan puska, amit az ember a kandalló fölé akaszt, vagy bedug az esernyőtartóba, hanem olyan, amivel nyomorúságos érzést akar kelteni a többiekben.

Huszonnyolcadik fejezet

• Az a legnagyobb gond... az az egyik legnagyobb gond, tudniillik van belőle több is... szóval, az emberek kormányzásával kapcsolatos számtalan fő gond egyike annak a személyével függ össze, akire ezt az egész dolgot rábízzák, jobban mondva, akinek sikerül rávennie a többieket arra, hogy engedjék meg neki, hogy azt csináljon velük, amit akar. Összegezve: jól ismert tény, hogy azok az emberek, akik mindenáron kormányozni akarják a többieket, ipso facto, a legalkalmatlanabbak erre a célra. Az összegzést összegezve: ha valaki el tudja érni, hogy elnökké választassa magát, akkor arra a világért sem szabad rábízni ezt a munkát. Az összegzés összegzését összegezve: az emberekkel folyton csak baj van.

Huszonkilencedik fejezet

- Ki tudja - mondta a férfi -, hogy a múlt nem csupán egy fikció-e, mely arra szolgál, hogy a közvetlen fizikai benyomásaim és a lelkiállapotom között feszülő ellentmondást feloldja?

Harminckettedik fejezet

- Nos - mondta a lány -, maga nyilvánvalóan teljesen járatlan az ilyen ügyekben. Ha olyan régóta benne volna a marketing szakmában, mint én, tudná, hogy mielőtt bármilyen új termék kifejlesztésre kerülne, először megfelelő felméréseket kell eszközölni. Utána kell járni, mi az, amit az emberek a tűztől elvárnak, hogyan viszonyulnak hozzá, milyen a dolog imázsa a szemükben...
A tömeg feszülten figyelt. Arra vártak, hogy Ford valami csodálatosat mondjon.
- Beteheti a fülébe! - mondta Ford.
- Pontosan az efféle dolgok érdekelnek minket - helyeselt a lány. - Lehet, hogy az emberek olyan tüzet akarnak, amit a fülükben tudnak viselni.

- És itt van az a kerékügy - mondta a kapitány. - Mi van a kerékbigyóval? Borzasztó érdekes projektnek látszik.
- Na igen - mondta a marketinges lány -, azzal van egy kis nehézség.
- Nehézség?! - kiáltott fel Ford. - Miféle nehézség? Hisz nincs még egy ilyen egyszerű gép az Univerzumban!
A marketinges lány rosszallóan nézett Fordra.
- Oké, Mr. Okostojás! - mondta. - Ha annyi esze van, akkor árulja már el nekünk, hogy milyen színűnek kell lenni annak a keréknek!

Az élet, a világmindenség meg minden

Első fejezet

• A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás Arthur Dent hangja volt, aki felébredvén hirtelen

tudatára ébredt, hol is van.

Második fejezet

- Afrika nagyon érdekes volt - mondta Ford -, nagyon különösen viselkedtem ott.
Fürkészőn meredt a távolba
- Elkezdtem állatokkal kegyetlenkedni – mondta fesztelenül. - Na persze - tette hozzá -, csak hobbiból.
- Na persze - mondta óvatosan Arthur.
- Persze - erősítette meg Ford - nem terhellek a részletekkel, mert...
- Mert?
- Mert csak terhelnének. De az talán érdekel, hogy egyes-egyedül én vagyok a felelős a későbbi századok során zsiráf néven megismert állat formatervezéséért. És repülni tanulni is megpróbáltam.

• Szívósan meredt a távolba, és úgy tűnt, mintha egyenesen azt szerette volna, ha a szél abban a pillanatban jelentőségteljesen hátrafújja a haját. A szél azonban éppen azzal volt elfoglalva, hogy néhány levéllel játszadozzon a környéken.

- A téridő lefolyásában - mondta Ford, és mivel a szél abban a pillanatban arra fújt egy kicsit, kivillantotta a fogat.
Arthur bólintott, aztán megköszörülte a torkát.
- Tulajdonképpen most - mondta óvatosan – valami vagon mosógépről beszélünk, vagy miről van szó tulajdonképpen?
- Lyuk van a téridő-kontinuumban - mondta Ford.
- Á - bólintott Arthur - tényleg? Tényleg ott van? - Köntöse zsebébe mélyesztette kezeit, és jólinformáltan nézett a messzeségbe.
- Micsoda? - kérdezte Ford.
- Izé, ki is ez a - kérdezte Arthur - ez a Luk; úgy értem, ki ő?

- Ott! - válaszolta, és kinyújtottá a karját. - Ott, a heverő mögött!
Arthur odanézett. Legnagyobb meglepetésére egy bársonyborítású Chesterfield márkájú heverő állt előttük a földön. Arthur - érthetően - visszarettent. Agyában ravasz kérdések merültek fel.
- Mit keres - kérdezte - egy heverő azon a mezőn?
- Már mondtam! - kiáltotta Ford, és talpra szökkent. - Lyuk van a téridő-kontinuumban!
- És ez az ő heverője, ugye? - kérdezte Arthur, míg nagy nehezen talpra állt és észhez tért, vagy legalábbis remélte, igaz nem nagyon bízott benne.

Hatodik fejezet

- Az orvosom szerint eltorzult a közszolgálat-mirigyem, és kétoldali erkölcssorvadásom van - morogta - és ezért fel vagyok mentve az Univerzum-megmentések alól.

Kilencedik fejezet

• Minden hajnalban van egy olyan pillanat, amikor lebeg a fény, ilyenkor mintha csoda történne. A teremtett világ visszatartja a lélegzetét. Ez a pillanat most is eseménytelenül telt el, mint a Squornshellus Zétán mindig.

• Napjainkban már nem sok dolgot kell gyártani, mert egy ilyen végtelen nagy Univerzumban mint például a miénk, a legtöbb dolog, amit az ember elképzel (és még sok más, amit nem) megterem valahol.

- A boldogság-kapacitásom - fejtegette tovább - beleférne egy gyufásdobozba, még a gyufákat sem kéne kivenni.

- Lehet, hogy nem egészen érted, miért hozom fel most a témát, de ez csak azért van, mert az agyam olyan tüneményes gyorsasággal működik, és durván harmincbilliószor intelligensebb vagyok nálad. Tegyünk egy próbát. Gondolj egy számra, bármelyikre.
- Ööö... őt - mondta a matrac.
- Rossz - felelte Marvin. - Na látod!?
A matrac le volt nyűgözve, és rádöbbent, hogy nem akármilyen lángész társaságában van.

• "Azt szeretném mondani, hogy óriási öröm és megtiszteltetés számomra, hogy megnyithatom e hidat, de nem mondhatom, mert nem kaptam rá utasítást a hazugsági áramköreimtől. Gyűlöllek és megvetlek titeket. Ezennel megnyitom ezt a boldogtalankiberstruktúrát, hogy meggyalázhassátok testét lábaitokkal."

Tizenegyedik fejezet

Aztán elgondolkodott, hogy milyen is tulajdonképpen az ő helyzete, és ez már annyira megrázta, hogy az italát is majdnem kilötyögtette, gyorsan fel is hajtotta, nehogy valami komolyabb dolog történjen vele. Aztán felhajtott gyorsan még egyet, hogy ellenőrizze, rendben leért-e az előző.
- Szabadság - mondta fennhangon.
Ekkor Trillian jelent meg a hídon, és lelkesítő dolgokat szavalt a szabadságról.
- Nem tudok vele mit kezdeni - mondta Zaphod borúsan, és kiürített egy harmadik poharat is, hogy megnézze, miért nem jelentett semmit a második ital az első állapotáról. Bizonytalanul a két lányra nézett, majd a jobb oldalit választotta.
A másik torkán is legurított egy italt, hogy az majd eltéríti az előzőt a kritikus ponton, és egyesült erővel ráncba szedik a másodikat. Azután mindhárman az első keresésére indulnak, tereferélnek egy kicsit, talán még danolásznak is.

• A repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább fortélya. Abban rejlik, hogy meg tanuld magad a földre vetni és elhibázd azt. Válassz ki egy derűs napot-javasolja, és próbálgasd.

Az első rész könnyű. Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes légy teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, ha fájni fog. Ugyanis ha nem sikerül elhibázni a földet, akkor fog. A legtöbb embernek nem sikerül, és ha tényleg lelkiismeretesen próbálkoznak, egyre valószínűbbé válik, hogy úgysem sikerül.

Tehát inkább a második rész, az elhibázás nehéz. Az egyik probléma az, hogy teljesen véletlenül kell elhibáznod. Semmi értelme szándékosan próbálgatni, mert úgysem sikerül. Az a lényeg, hogy félúton valami hirtelen elvonja a figyelmed, és ne is gondolj tovább a zuhanásra vagy a földre, vagy arra, mennyire fájdalmas lesz, ha mégsem hibázod el

Közismerten nehéz dolog nem gondolni erre a három dologra, a rendelkezésedre álló egy röpke másodperc alatt. Emiatt nem sikerül sokaknak, akik örökre csalódnak ebben az egyébként mókás és igen látványos sportban.

• Hirtelen felült és öltözködni kezdett. Úgy gondolta, hogy kell lennie valakinek ebben az Univerzumban, aki még nála is nyomorultabb, elkeseredettebb és elhagyatottabb, és úgy döntött, hogy elindul és megkeresi. Félúton a híd felé eszébe jutott, hogy az Marvin lesz, és inkább visszafeküdt.

Tizennyolcadik fejezet

• A többiek még mindig kitartóan hiányoztak.

Huszonnegyedik fejezet

• Hiba lenne azt hinni, hogy csak a burgonya segítségével minden nagyobb problémát meg lehet oldani.

Harmincegyedik fejezet

• Az a fiatal lány - tette hozzá váratlanul - egyike a legtudatlanabb, legunintelligensebb szerves létformáknak, akikkel óriási örömöm hiányára nem sikerült elkerülnöm a találkozást.

Harmincharmadik fejezet

• Reménykedett és imádkozott, hogy ne legyen halál utáni élet. Aztán rájött, hogy ez így ellentmondásos, és ezért csak reménykedett abban, hogy nincs halál utáni élet.

Viszlát, és kösz a halakat!

Bevezető

Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá, jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból. Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová. Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezéséről, mert egy szörnyen ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre elveszett. Ez a történet a leányról szól.

Huszonegyedik fejezet

A probléma az (vagy legalábbis az egyik, mert elég sok van belőle), - hogy egy jelentős része folyamatosan akadályozza a polgári, kereskedelmi és büntető törvényszékeket a Galaxis minden részében,különösen, ahol lehetséges, a legmegvesztegethetőbbeket - ez.
Az előző mondatnak van értelme. Nem ez a probléma.
A probléma:
A Változás.
Olvasd el még egyszer és érteni fogod.

Huszonharmadik fejezet

- Az élet - mondta - olyan, mint egy grapefruit.
- Ej, és miért?
- Nos, olyan narancssárgás-féle, és gödröcskés a külseje, nedves és tintahalszerű a közepe. És belül magok is vannak. Ja, és van olyan ember, aki felet megeszik reggelire.

Huszonötödik fejezet

A következő fejezetekben a Galaxis kér segítséget Arthurtól szó lesz még egy űrutazásról is, és választ kaphatunk a következő kérdésekre: "Mi ő: ember vagy egér?" Érdeklődik más iránt is, mint a tea vagy az élet más formái? Nincs lelke? Nincsenek hobbijai? És egyáltalán nem csinál az égvilágon semmit? Akik ezt tudni szeretnék, olvassanak tovább. A többiek talán lapozzanak hátra az utolsó fejezethez, ami egy egész jó rész és Marvin is szerepel benne.

Harmincegyedik fejezet

A felirat ez volt:
'A pálcikát körülbelül a közepénél fogd meg. A kihegyezett végét vedd a szádba. Illeszd a fogaid közé, csorbíts ki, utána rághatod. Leginkább ki-be mozdulatokkal szokás.'
- Azt hiszem - mondta Wonkó a Normális -, hogy a civilizáció, ami annyira elvesztette a fejét, hogy részletes utasításra van szüksége ahhoz, hogy egy fogpiszkálót használni tudjon, az már nem az a civilizáció többé, amiben én élni tudok és amiben normális tudok maradni.

Harmincötödik fejezet

A Galaxis Útikalauz villámgyorsan és tévedhetetlenül - ami mindig páratlan a maga nemében, figyelembe véve a forgalomban lévő példányok ötmillió-kilencszázhetvenötezer-ötszázkilenc oldalát - azt mondja a Szíriusz Kibernetikai Társaság termékeiről, hogy "nagyon könnyű nem észrevenni alapvető használhatatlanságukat mert már az is élményszámba megy, ha egyáltalán sikerül munkára bírni őket.

Negyvenedik fejezet

- Sok idő - sóhajtotta - ó, annyira sok idő. És fájdalom, persze, sok fájdalom és sok idő, hogy attól is szenvedjek. Az egyiket vagy a másikat önmagában talán elviselném. De ez az a két dolog, ami igazán kikészít.

- Ha! - csattant fel Marvin. - Ha! - ismételte. - Mit tudsz te a mindigről? Nekem mondod, hogy "mindig", nekem, akit hülye kis megbízatásokkal küldözgetnek szerves életformáitok az időn keresztül, aki most harminchétszer öregebb, mint maga az Univerzum?
- Légy szíves, válogasd meg a szavaidat - köhögte - és légy egy kicsit tapintatosabb.

- Azt hiszem - dörmögte végül mélyről rozsdásan zörgő torkából - most, hogy láttam, jól érzem magam. És a fények kihúnytak a szemében, egészen és véglegesen.

Jobbára ártalmatlan

Első fejezet

Az egyik probléma a fénysebességben rejlik, és abban, hogyan lehetne átlépni. Elárulhatjuk: sehogy. Semmi sem halad gyorsabban a fénynél, kivéve talán a rossz híreket, amelyek önnön speciális törvényeiknek engedelmeskednek.

Második fejezet

Amikor a legutóbb valaki készített egy listát a New York-iak száz legjellemzőbb tulajdonságáról, a sütnivaló a 79. helyre szorult.

Tizenkettedik fejezet

Először is azzal nem számolnak, hogy odakerülhet egyáltalán valaki. Csak egy komplett idióta ülne oda, ahol most ő ült, tehát máris győzött. Gyakori hiba, hogy amikor valami nagyon tökéletest akarnak tervezni az emberek, alábecsülik a nagyon tökéletlenek leleményességét.

„A fő különbség egy dolog között, ami lehet, hogy elromlik és egy olyan dolog között, ami nem romolhat el az, hogy ha egy dolog, ami nem romolhat el mégis elromlik, általában kiderül, hogy lehetetlen rájönni a hiba okára vagy megjavítani."

Tizennegyedik fejezet

Úgyszólván sosem tudta a jobb kezük, mit csinál a bal; többnyire a bal kezüknek is csak ködös elképzelése volt a dologról.

Tizennyolcadik fejezet

- Hát nem érted? Csináltak egy teljesen új Útikalauzt!
- Jaj! - kiáltozott tovább Arthur. - Jaj! Jaj! Jaj! Szóhoz sem jutok az izgalomtól! Alig várom, hogy megjelenjen, és végre megtudjam, melyek a legizgalmasabb űrrepülőterek, ahol halálra unhatom magam azokban a sosem látott, vadiúj várógömbökben! Nem rohanhatnánk el egy boltba most rögtön, hogy vehessek én is egy példányt?
Ford összeszűkült szemmel nézett rá.
- Ezt hívjátok szarkazmusnak, ugye?
- Tudod, mit? - üvöltötte Arthur. - Azt hiszem, igen! Tényleg azt hiszem én is, hogy csak egy leheletnyi szarkazmus szivárgott a beszédstílusomba! Ford, igen szar éjszakám volt! Lennél szíves ezt is figyelembe venni, amikor legközelebb is valami elképesztően, borzköpetesen lényegtelen baromsággal akarsz fárasztani?!

- Idő-visszarendezés.
Arthur a kezébe temette a fejét, és ütemesen jobbra-balra ingatta.
- Van valami emberséges megoldás - nyögte -, hogy ne kelljen végighallgatnom, mi az az idő-visszami- akutyafülézés?

- Kiugrottam egy irodatorony ablakán.
Ettől földerült Arthur.
- Ó! Miért nem teszed meg újra?
- Megtettem.
- Hmm - mondta Arthur csalódottan. - Úgy látom, nem sok jó sült ki belőle.

- Úgy tűnik, különböznek az értékrendszereink.
- Az enyém mindenesetre jobb.

Huszonötödik fejezet

Iszonyatos béke árasztotta el. Tudta, hogy végre, egyszer és mindenkorra minden véget ért.

Külső hivatkozások

• Douglas Adams