Kosztolányi Dezső: Idill a Hűvös völgyben

              
A lombokon vonagló nyári láz...
 Pirosló foltként lángol a napernyő,
a nevelőnő sápadt és merengő,
 a kisfiú a völgybe karikáz.

A kurtizán oly hallgatag szegény,
 bámul a lányra, várnak mind a ketten,
a madmazell a földre néz epedten,
 kezébe sárga francia regény.

Bús vágyuk édes, halk gyönyörbe áthal,
 és egybeolvad a sürűbe bent
 a fák szerelmes, nyári sóhajával.

S jön a fiú. Ijedt tűz a szemén,
 mert látja csak, s nem tudja mit jelent,
 hogy porba hullt a francia regény...

Megbeszélés indítása a(z) Kosztolányi Dezső lapról

Megbeszélés indítása
Visszatérés a(z) „Kosztolányi Dezső” laphoz.