Vittoria Colonna

Vittoria Colonna (Marino, 1492 – Róma, 1547. február 25.) költőnő. Az olasz reneszánsz legnépszerűbb és legjelentősebb költőinek egyike volt. A korabeli neves költők is nagyra becsülték, pl. Ludovico Ariosto és Jacopo Sannazzaro. A híres festő, Tiziano Vecellio az ő kérésére festette meg Szent Mária Magdolna képét, hogy egy szonettciklusát illusztrálja. Michelangelo Colonnát legjobb barátjaként tartotta számon. 61 évesen ismerte meg, szellemi társa és rajongója volt.

Vittoria Colonna
Sebastiano del Piombo képe. (1520 körül)
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Pietro Bembonak

Mert szellemedben a lélek erénye
Jó szállását sokáig megtalálta,
Az igaz nap égett ott mint a fáklya
S minden másnál tündöklőbb volt a fénye;

E lángelme, e roppant tűz, igézve
Gyujtott mást is lobogó, büszke vágyra,
Hogy a homályt, a bűn éjét utálja
S hogy kívánja, bár ő is lánggal égne.

De mennybe szállnak e ragyogó, ritka
Ékességek s ott mind a földi művet
Mérhetetlen kincs utasítja vissza.

Ott Jézus az, ki az örök, a tiszta
Titkot szent stílusával önkezűleg
Üdvözült szived árkusára írja.

Michelangelo Piétájának ajándékozásakor

Mivel szándékod, égő égi fényed,
A teremtő erőnek tiszta társa,
Mit épen őriz önmagába zárva,
Ott, hova rontás soha be se téved;

Tán ez a vágy, mely mindig tenni késztet,
Mely soha nem csitul, csak: nől a láza,
Akár a szerelmesek lángolása,
Járult hozzá, hogy megfessék e képet.

Ezt gondolván, Uram, itt küldöm, íme,
Anyád, szelíd szolgálód új alakban,
A legnagyszerűbb szobrász alkotását;

Könyörgünk hát, ne lelj hibára abban,
Mi igyekezett, hogy megközelítse
Ihleted kis részét, csekélyke mását.

Bittei Lajos fordításai

Szonett LXI

Emlékezik holt férjének diadalmas visszatérésére Ischiába

Itt tért vissza dús prédával az én szép
napom, királyi kinccsel megrakodva...
Jaj, mily fájóan látja most viszont a
szemem e helyet, hol ő szórta fényét!

Fejének babér s pálma adta ékét;
dicsőség, tisztesség, – ez volt a zsoldja.
Nevét és rangját híven igazolta
a büszke arc s a nagy szóbeli készség.

Addig kérleltem, amíg megmutatta
szép sebeit, sok híres győzedelme
sokfelé szerzett számos hirdetőjét.

Öröm volt minden, ami borulat ma:
csak ebben békülök meg, egyre nyelve
az édes könnyet – de keserüt főként.
Tímár György fordítása