Weöres Sándor

Weöres Sándor (1913-1989), magyar költő

Weöres Sándor
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Idézetek műveiből

Az éjszaka csodái

ez már mégis hajmeresztő,

hogy ma senki be se néz!

Kisfiúk témáira (1968)

Pityu és Pöszi

az óvodakertben mindenfélét sinálnak

ni mijen dicnók

a többi óvodások körülöttük álnak

nézi a Paidagógosz néni

pfuj mekkora dizsnók

űrlapot és hegyes tollat ragad

dühtől hullámozva ír.

Tüzdelt Zülők!

Máskor scináljanak jobb jerekeket.

És felelnek a zülők:

Kedves Paidagágász Néni!

Hun házasodunk hun meg elválunk

különb féle jerekekkel kísérletezünk.

Elmegyógyintézeti ápoltak verseiből

Ez, szemközt, a ház

Nem mindennapi ház

Nekem mindennapi ház

Az utcasorban egy ház

Az egyetlen ház

Maga a Ház!

Négy kis rajz/IV.(?)

A csecsemő dícséri az Istent:

Áháhá, veveve, lilili.

Á-há-há azt jelenti: kacagok egy kosárra valót,

majd öntsd vissza fejemre, Uram!

Ve-ve-ve azt jelenti: Ki sem látszom

szerelmed lugasából, Uram!

Li-li-li azt jelenti:

fűzz gyöngysort ínyemre

apró egerekből, Uram.

Öröklét

A Föld, hol az élet terem,

a mindent elnyelő sírverem

a síkság, hegy, tenger, folyó

öröknek látszik és muló.

Világűr és mennyboltozat

sok forgó égi kapcsolat

a milliárdnyi tűzgolyó

öröknek látszik és muló.

Mit eltemet a feledés,

egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,

egy rezdület mely elpörög

Múlónak látszik és örök

Mert ami egyszer végbement

azon nem másít semmi rend,

se Isten, se az ördögök:

mulónak látszik és örök.

A célról

Mit bánom én, hogy érdemes,

vagy céltalan a dolgom?

Patak vagyok: kérdjem-e, hogy

habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért

és nem tudom, ki ellen.

Nem kell ismernem célomat,

mert célom ismer engem.

Táncdal

Ugrótáncot, jókedvemből,

édes rózsám, járok,

Országút visz Fehérvárig,

széles a két árok.

Így tedd rá, úgy tedd rá,

Rozika, Terike, Marcsa,

Kinek nincsen tíz tallérja,

Kötőféket tartsa

Kisbelényes igen kényes,

Ott terem a jó bor,

Nagyszalonta, sok szalonka, ott vadászni jó sor

Így tedd rá, úgy tedd rá,

Rozika, Terike, Marcsa,

Lompos, kócos, lassan billeg

Öreg kutya farka

Kifogtunk a Küküllőből

három rocska rákot

Vásárhelynél ágyú bömböl,

köpködi a lángot.

Így tedd rá, úgy tedd rá,

Rozika, Terike, Marcsa,

Hadd forogjon a huncut világ,

Az ő lelke rajta!

Idézetei

• Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
• Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
• A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.
• A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.
• Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se légy.

KARESZ HÜJE
GYÖNGYI HÜJE
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.

Dalok Nakonxipánból

2.
Hosszú, függélyes, szűk fémcsőben éltem
és csúsztam benne fejjel lefelé
mindig gyorsabban – s hasztalan reméltem,
hogy kiérek az igazság elé.

3.
A városban, mit hét napig keülhetsz,
arany-szekrényben él egy nagy majom,
körötte szétpancsolt vér és kidült szesz,
s heréltek bőgnek minden hajnalon.

4.
Hol lila fák közt lankadoz a lélek,
ott alszik a huszonnégy nagy madár
kővé vált párnán. Azt hinnéd, nem élnek,
de csőrükön az álmuk ki-be jár.
10.
Szélkakasok, vihar-ütemre forgók,
mohos kriptámban hallom hangotok!
A hadvezérekhez vagytok hasonlók,
csak vázatok vas, lelketek titok.

11.
Táncot tanít Furkó, jár könnyü lába,
két keskeny ablak hinti rá a fényt.
Csak egy sovány angyalka sír magába,
mert ókulája elhagyta szegényt.