Weöres Sándor

(1913–1989) magyar költő, író, műfordító, könyvtáros, irodalomtudós

Weöres Sándor (1913-1989), magyar költő

Weöres Sándor
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Idézetek műveiből

szerkesztés

Az éjszaka csodái

szerkesztés
ez már mégis hajmeresztő,
hogy ma senki be se néz!

Kisfiúk témáira (1968)

szerkesztés
Pityu és Pöszi
az óvodakertben mindenfélét sinálnak
ni mijen dicnók
a többi óvodások körülöttük álnak
nézi a Paidagógosz néni
pfuj mekkora dizsnók
űrlapot és hegyes tollat ragad
dühtől hullámozva ír.
Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.
És felelnek a zülők:
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk.

Elmegyógyintézeti ápoltak verseiből

szerkesztés
Ez, szemközt, a ház
Nem mindennapi ház
Nekem mindennapi ház
Az utcasorban egy ház
Az egyetlen ház
Maga a Ház!

Négy kis rajz/IV.(?)

szerkesztés
A csecsemő dícséri az Istent:
Áháhá, veveve, lilili.
Á-há-há azt jelenti: kacagok egy kosárra valót,
majd öntsd vissza fejemre, Uram!
Ve-ve-ve azt jelenti: Ki sem látszom
szerelmed lugasából, Uram!
Li-li-li azt jelenti:
fűzz gyöngysort ínyemre
apró egerekből, Uram.

Öröklét

szerkesztés
A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem
a síkság, hegy, tenger, folyó
öröknek látszik és muló.
Világűr és mennyboltozat
sok forgó égi kapcsolat
a milliárdnyi tűzgolyó
öröknek látszik és muló.
Mit eltemet a feledés,
egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,
egy rezdület mely elpörög
Múlónak látszik és örök
Mert ami egyszer végbement
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.

A célról

szerkesztés
Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?
Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
mert célom ismer engem.
Ugrótáncot, jókedvemből,
édes rózsám, járok,
Országút visz Fehérvárig,
széles a két árok.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
Kinek nincsen tíz tallérja,
Kötőféket tartsa
Kisbelényes igen kényes,
Ott terem a jó bor,
Nagyszalonta, sok szalonka, ott vadászni jó sor
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
Lompos, kócos, lassan billeg
Öreg kutya farka
Kifogtunk a Küküllőből
három rocska rákot
Vásárhelynél ágyú bömböl,
köpködi a lángot.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
Hadd forogjon a huncut világ,
Az ő lelke rajta!
  • Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
  • Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
  • A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.
  • A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.
  • Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se légy.

KARESZ HÜJE
GYÖNGYI HÜJE
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.

Dalok Nakonxipánból

szerkesztés


2.
Hosszú, függélyes, szűk fémcsőben éltem
és csúsztam benne fejjel lefelé
mindig gyorsabban – s hasztalan reméltem,
hogy kiérek az igazság elé.

3.
A városban, mit hét napig keülhetsz,
arany-szekrényben él egy nagy majom,
körötte szétpancsolt vér és kidült szesz,
s heréltek bőgnek minden hajnalon.

4.
Hol lila fák közt lankadoz a lélek,
ott alszik a huszonnégy nagy madár
kővé vált párnán. Azt hinnéd, nem élnek,
de csőrükön az álmuk ki-be jár.
10.
Szélkakasok, vihar-ütemre forgók,
mohos kriptámban hallom hangotok!
A hadvezérekhez vagytok hasonlók,
csak vázatok vas, lelketek titok.

11.
Táncot tanít Furkó, jár könnyü lába,
két keskeny ablak hinti rá a fényt.
Csak egy sovány angyalka sír magába,
mert ókulája elhagyta szegényt.

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikipédiában további adatok találhatóak