XXIII. János pápa
a római katolikus egyház 261. pápája
(Xxiii. jános szócikkből átirányítva)
XXIII. János pápa, (Angelo Giuseppe Roncalli), (Sotto il Monte, 1881. november 25. – Róma, 1963. június 3.) római pápa 1958 – 1963 között; Szent Péter 261. utóda.
Bár pápasága csak viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: teljesen váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében.
II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház.
Forrással ellátott idézetek
szerkesztés- Vérmérsékletemnél fogva hajlamos vagyok a mások iránti jóindulatra. Általában mind az emberekben, mind a dolgokban először a jót fedezem fel. A bírálat és mások elítélése idegen tőlem.
- (Egy lélek naplója – 1903. január 16.)
- Hogyan gondolhatok a holnapra, a doktori értekezésre, a doktorrá avatásra és minden más semmiségre, amikor az Úr még a mai napot sem ígérte meg számomra és még kevésbé a jövőt? Minden erőmmel azt kell tennem, amit a jó Isten vár tőlem minden pillanatban, a jövő gondját pedig rá kell hagynom.
- (Egy lélek naplója - "Lelkigyakorlatom szerpappá szentelésem előtt", 1903. december 9-18.)
- Testvéri szívem lángoló érzelmeivel szeretnélek meggyőzni arról, hogy most le kell zárnod a szemed és imára kulcsolnod a kezed, hogy teljesen elszakadj önmagadtól és megszabadulj az önzés minden terhétől, hogy belevethesd magad az isteni akarat végtelen óceánjába, mert egyedül csak ott találhatod meg lelked nyugalmát.
- Részlet Angelo Roncalli egy barátjához írt leveléből (1934), forrás: Íjjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976 [1]
- Az emberi cselekvés szabadságának tiszteletben tartása a legjobb eszköze annak, hogy az embereket jóakaratúvá, alázatossá és a jótanács elfogadására készségessé tegyük.
- (Egy lélek naplója)
- Kézzelfoghatóan meggyőződtem egy dologról, s most egészen világos lett előttem: Teljesen hamis elképzelésem volt életszentségemet illetően. Minden cselekedetemben, vagy még a legkisebb hibámban is egy szent életét tartottam tükörképszerűen magam előtt, akit a legapróbb tettemben is utánozni akartam, olyan pontosan, mint például egy festő, aki lemásolja Rafael képét. Mindig így beszéltem: (Gonzaga) Szt. Alajos most ebben az esetben így és így cselekedne, vagy pedig ő nem tenné meg ezt meg ezt. Azonban így sohasem tudtam elérni, amit elképzeltem, s ez nyugtalansággal töltött el. Ez a módszer tehát nem vált be. A szentek erényeiből a lényeget, s nem a lényegtelen járulékos részeket kell átvenni. Én nem Szt. Alajos vagyok, s nem úgy kell szentté lennem, ahogy ő, hanem saját lényem, jellemem szerint, és a tőle teljesen különböző életkörülmények között. Nem lehetek senkinek vértelen, száraz és merev másolata, mégha az illető tökéletes példakép is. A jó Isten azt akarja, hogy úgy kövessük a szenteket, hogy erényes életük velejét tegyük magunkévá, változtassuk át vérünkké, s alkalmazzuk azt sajátos hajlamainknak és körülményeinknek megfelelően. Ha Szt. Alajos az én helyzetemben lenne, egészen másképpen lenne szent, mint ahogy lett.
- (Egy lélek naplója)
- Sokszor hallani elszomorító hangokat, azokét, akik bár buzgóságról tanúskodnak, de ugyanakkor nem túlzott bölcsességről s a helyes mérték iránti érzék teljes hiányáról. Akik a modern időkben csak hanyatlást látnak. Egyre csak azt ismétlik, hogy a mi korunk a múlttal öszevetve tartósan romlásba süllyedt. Ezt mondják, mintha semmit sem tanultak volna a történelemből, amely az élet tanítómestere. S mintha a régi zsinatok korában a keresztény tanítás, a keresztény élet s a hit szabadságának diadalával ment volna végbe minden. De nekünk más a véleményünk, mint a romlás ezen prófétáinak, akik mindig balsorsot látnak előre, mintha a világ pusztulása állana küszöbön.
- (A II. vatikáni zsinaton mondott nyitóbeszédében)
- Alapelvként tartom és nem győzöm eléggé megfontolni: minden cselekedetemet, minden imámat úgy kell végeznem, és a szabályokat úgy kell megtartanom, mintha mást nem is kellene tennem, mintha csak ezeknek jól végzésére küldött volna az Úr a világba, és ezek sikerétől függne életem megszentelése, anélkül, hogy a megelőző és az utána következő eseményekre gondolnék. Ez gondosan alkalmazva – valóban kitűnő és hathatós eszköz lesz a szórakozottság legyőzésére. Olyan lesz, mint a szentelt víz a gonosz lélek ellen: megfut tőle. Ez az alapelv megköveteli, hogy az ember minden tetténél ott legyen teljesen: „age, quod agis” – vagyis teljes lélekkel végezzen mindent, Isten jelenlétében. Ezt az eredmény elérése érdekében már a reggeli cselekedetekben is gyakorolni kell.
- (Egy lélek naplója)
Neki tulajdonított mondások
szerkesztés- Mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy annak a talpalatnyi földnek a látószögéből szemléljük és bíráljuk az eseményeket, amelyen lábunkat megvetettük. Ez azonban helytelen, mert a dolgokat magasabb szempontok szerint kell értékelnünk és bátran az egész látóhatár átfogó szemléletére kell törekednünk.
- Legyen mindig kellő önbizalmunk, sose féljünk a problémákkal szembenézni, és mindenki iránt úgy viselkedjünk, hogy szégyent ne valljunk.
- Pápa bárkiből lehet, amint azt az én esetem is bizonyítja.
- Isten azért engedi az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.
- Szó ami szó, gyakran jobban érzem magam a nem hívők között, mint a fanatikus katolikusok körében. (franciaországi nunciusként) [2]
- Nem az számít, hogy nagy vagy kicsi, látványos vagy jelentéktelen dolgokat teszünk, csak a szeretet számít, mellyel azokat véghezvisszük. [3]
- Ó, Taizé, ez a kis tavasz!
- Mindig mindenkivel szemben jó akarok lenni.
- Ez életem titka. Hiába keresnétek más magyarázatot. Soha sem feledkeztem meg Nüsszai Szent Gergely szavairól: Nem a mi akaratunk, hanem Isten akarata a mi békességünk.
- Megszoktam, hogy mindig azt az utat kövessem, amely az Úr ihletésének tűnik.
- Ne a félelmeidtől kérj tanácsot, hanem a reményeidtől és az álmaidtól. Ne a kudarcaidon gondolkozz, hanem a még meg nem valósított lehetőségeiden. Ne azzal foglalkozz, amit megpróbáltál, de nem sikerült, hanem azzal, amit még lehetőséged van megtenni.
Neki tulajdonított imák, lelki útmutatások
szerkesztés10 törvény a lelki nyugalom eléréséhez [4]
- Ma megkísérlem átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem minden problémáját.
- Ma igen nagy figyelmet fordítok fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak, vagy kijavítsak, csak magamat.
- Boldog leszek a tudatban, hogy boldogságra születtem, nemcsak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is.
- Ma alkalmazkodom a körülményekhez, anélkül, hogy a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságomhoz.
- Ma tíz percet szánok az időmből, egy jó olvasmányra, amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.
- Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.
- Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen, ha gondolatban sértődöttnek érzem magamat, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.
- Ma újra részletes programot állítok össze, talán nem mindig ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. Két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól.
- Szilárdan hiszek abban - akkor is ha a tények az ellenkezőjét mutatják- hogy az Isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világban.
- Ma nem félek és különösen örülök mindennek, ami szép és hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy 12 órán át jót tegyek.
Idézetek róla
szerkesztés- A Zsinat összehívásában XXIII. János kifinomult, Szentlélektől való tanulékonyságról tanúskodott, engedte vezetni magát, és pásztor volt az Egyház számára, egy vezetett vezető, a Szentlélek által vezetett vezető. Ez volt az ő nagy szolgálata az Egyház számára; ő volt a Szentlélektől való tanulékonyság pápája.
- Ferenc pápa beszéde XXIII. János szentté avatásakor [5]
Felhasznált irodalom
szerkesztés- XXIII. János pápa: Egy lélek naplója
- Henri Fesquet: XXIII. János pápa virágoskertje (XXIII. János szellemes mondásainak és a személyéről szóló anekdótáknak gyűjteménye) - Íjjas Antal: Isten igaz embere c. könyvének függelékében
