121 idézet a 100 éves Nyugatból
A Nyugat című folyóirat első száma a címoldal szerint 1908. január 1-jén, valójában 1907 karácsonyán jelent meg.
Főszerkesztője 1929-ig Ignotus, fő kritikusa és egyben szellemi irányítója nagyon hosszú ideig Osvát Ernő volt.
1929-1933 között Babits Mihály, Móricz Zsigmond és Gellért Oszkár együtt szerkesztette a lapot, majd 1933-ban Móricz Zsigmond, 1939-ben pedig Gellért Oszkár otthagyta a folyóiratot. Babits Mihály – 1941-ben bekövetkezett haláláig – egyedül folytatta tovább a szerkesztést.
Idézetek
szerkesztés1. – 11.
szerkesztés1. Ady Endre: Én fiatal maradok (Nyugat 1908. 2. szám)
- Beágyazott a villás Vénség:
- Meleg ólban vár élet alom.
- Jaj nékem, mert faluba vágyok
- S evoé, mert úgy érkezek meg,
- Ahogy születtem: fiatalon.
2. Pásztor Árpád: Hajsza... (Nyugat 1908. 2. szám)
- Űzöm a dicsőség rohanó szekerét,
- Hogy ragadjon örök időkbe.
- Töretlen utakon, irdatlan nyomokon,
- Bús álomromokon
- Szikrázik, villan küllője.
3. Juhász Gyula: Turris eburnea (Nyugat 1908. 3. szám)
- Elefántcsonttorony, művészet,
- Én is boldog rabod vagyok,
- Ha kitagad, kiűz az élet,
- Fehér tetőd felém ragyog
- Elefántcsonttorony, művészet!
4. Kemény Simon: Őszi szántás (Nyugat 1908. 3. szám)
- Nagyszarvú fehér ökreivel,
- A kemény-csontú barna élet
- Jön és fölszántja a szívemet,
- Halkan fütyölget és nevet:
- S kurjant néha a durva béres.
5. Lesznai Anna: Későn érkezem (Nyugat 1908. 5. szám)
- Hogy hazatértem egy-két éjjen át,
- Hallottam még a csalogány dalát;
- S hogy harmadnapon örömváró füllel
- Lestem hangját az énekes bozótnak,
- A csalogányok némák voltak!
- A tavasz végdala jutott nekem, -
- Ez életem!
6. Gellért Oszkár: Új sötétség (Nyugat 1908. 6. szám)
- Valami új sötétség kellene.
- Valami új, szokatlan és merész,
- Mit sejt a szív tán, ám nem ér fel ész.
- Fekete ég, fekete napkorong,
- S az ember él és lát is a szeme.
- Valami új sötétség kellene.
7. Szép Ernő: A harangozó (Nyugat 1908. 6. szám)
- A faluban, de nem a nép között,
- Odafönn lakik a templomtoronyban,
- Míg lenn él-hal a nyomorult falu,
- Ő az istennek muzsikál föl onnan.
- Zengnek, dalolnak a harangjai
- S elöntve az érc kábító szavától
- Messzire bámul a harangozó,
- Hol tornyokkal kacérkodik a távol.
8. Ady Endre: Az ájulásig-csók (Nyugat 1908. 7. szám)
- Ez az ájulásig-csók hona,
- Rettegi a paraszt babona
- S valahol, vad, erdő-szakálas,
- Szatir-képű, bús hegyek alján
- Fekszik, mint egy nagy fiatal lány.
9. Tóth Árpád: Egy leány (Nyugat 1908. 24. szám)
- Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
- Akit ti sohse láttok,
- Vár rám magányos utcák szögletén,
- Karcsu és izmos, akár egy legény,
- Nyakamba ugrik s átfog.
10. Pásztor Árpád: Alkony felé (Nyugat 1908. 19. szám)
- Nem sok, ami időmből hátra van,
- Szeress, szeress!
- Kezed simítsa lágyan a hajam,
- Szelíden, gyöngén, hosszasan.
- Nem sok, ami időmből hátra van.
11. Juhász Gyula: Filológia (Nyugat 1908. 16. szám)
- Budapest ez a nagy, világi dáma
- Engem nem ölelt, nem csókolt soha.
- Szegény diáknak nézett, aki árva,
- Kihez a pénz és öröm mostoha.
12. – 22.
szerkesztés12. Vas István: Hirtelen nyár (Nyugat 1941. 8. szám)
- Mindez a tűz! Fodros, lebegő felhő fut az égen,
- ég, mosolyog. Zöld láng reszket a földön, a lomb.
- Tegnapelőtt fáztunk, tegnap naphosszat esett még,
- szél és zápor alól ránk lobogott ez a nyár
- s most csupa láng a világ, a katángok lángban enyésznek,
- sárgul a búza, pipacs gyullad a rozs közepén,
- kéklik a búzavirág, vigan ég, darazsak parazsával
- telve a lég, duruzsol. Lobban a réten a fű.
13. Illyés Gyula: Voltunk, – leszünk… (Nyugat 1941. 6. szám)
- Voltunk, - leszünk magyarok?
- Én már csak megmaradok.
- Hol üköm is félve szült,
- ülök, ahol dédem ült.
- Települt vagy menekült,
- vagy jajongva elterült.
14. Radnóti Miklós: Emlékeimben... (Nyugat 1941. 4. szám)
- Emlékeimben lépdelő virágok...
- meglebbenő esőben álldogálok,
- két nő jön nedves, villogó fogakkal,
- majd két galamb. Kövér,
- fontoskodó begyük egész a földig ér.
15. Vas István: Minden jelben... (Nyugat 1941. 4. szám)
- Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
- Uj dalomnak ringatója csak te vagy.
- Reggel, délben, alkonyatkor néztelek
- és most minden gyöngyszem-óra csak te vagy.
- Leng szivemben rózsakendőd, kék ruhád;
- csillag hull sötét folyóba: csak te vagy.
16. Nagy Zoltán: A kedveshez (Nyugat 1941. 3. szám)
- Emeld szived a csillagok fölé:
- Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
- Emlékeknek száll hattyufellege
- És énekel a csendnek csalogánya.
- Létünk csak szikra két sötét között,
- Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
17. Weöres Sándor: A hársfa mind virágzik... (Nyugat 1941. 3. szám)
- A hársfa mind virágzik,
- a csíz mind énekel,
- a lomb sugárban ázik,
- csak szíved alszik el.
- Nyílnak feléd a lányok,
- mint ékszer-ládikók -
- nem is figyelsz utánok,
- kedved beszőtte pók.
18. Komjáthy Aladár: Nem a győztesről szólok (Nyugat 1941. 3. szám)
- Nem a győztesről szólok én,
- a legyőzöttet siratom;
- aki a győztesért hevül
- üvöltsön; én az áldozat
- mellé húzódom emberül.
- Aki a börtön vaksötét
- homályán óriás szemek
- rémületével haldokolt,
- testvérem, mert kivégzése
- előtt ízlelte a pokolt.
19. Illyés Gyula: Civódók (Nyugat 1941. 1. szám)
- Hát öljetek csak vidoran,
- ha kedvetek már ölni van.
- Iszonyodtam, megnyugszom immár,
- csak nézem, hogy mi van.
- Ráncolhatod rám homlokod,
- nem imponálsz már, jó halott,
- nem vagy se jobb nálam, se hősebb,
- hisz én is meghalok.
20. Somlyó György: Arcod... (Nyugat 1940. 12. szám)
- Az arcod tó. S olykor mint vércse húz át
- fölötte vijjogón a gond,
- s tükrén az oldhatatlan szomorúság
- sikamlós olaja ragyog.
- Vizére mint lehajló parti fűzek,
- borul lombos, sötét hajad.
- Iszamós emlékid hinárba fűzted
- s most ott kúsznak a víz alatt.
21. Károlyi Amy: Kék virág (Nyugat 1940. 12. szám)
- Ezt a libegést, karcsuságot,
- könnyüséget és bánatot!
- Ha kezedbe veszed, vigyázva fogd.
- Két ujjal téptem, lepke alól.
- Ha ereszteném, ő is szállna.
22. Sárközi György: Erdőben (Nyugat 1940. 11. szám)
- Fák, sudarak, görbék,
- Óriások, törpék,
- Tüskések, lombosak,
- Ékesek, lomposak,
- Simák és érdesek,
- Épek és férgesek,
- Köztetek de sokat
- Jártam a dombokat!
23. – 33.
szerkesztés23.Karinthy Frigyes: A dudoló (Nyugat 1910. 24. szám)
- Én egy keritésnél megálltam
- Ahol az ucca véget ért -
- A másik oldalon kísért
- Árnyékom, gyáván és ziláltan,
- Mint egy éhes kutya
- Kilógó nyelvvel lohogott az árnyék -
- Te éhes, kósza kuvasz, kócos kutya te
- Te piszkos, rühes, fekete eb, mi dolog?
- Én árnyékom, fekete árnyék
- Én bánatom, fekete bánat,
- Hallod-e, menj, most dudolok.
24.Radnóti Miklós: Éjfél (Nyugat 1937. 8. szám)
- Két felleg ül az esti ég
- nehéz hajában és egymásra dörmög,
- éjfél van, összebotlik ép
- siralmas szerda és hitvány csütörtök.
- Fü nő, rügy izzad, hallgatag
- gubók ölében készül már a lepke,
- halat pólyálgat a patak,
- gyöngy pára száll az álmodó hegyekre.
25.Radnóti Miklós: Alkonyi elégia (Nyugat 1936. 8. szám)
- Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
- semmittevés és pillanatnyi csönd;
- az álmos hegyek fejére lassan
- az este ringató folyókat önt.
- A nap zaja elúszik messzire,
- lépek s mintha suttogásban járnék,
- fut macskatalpain a tompa fény,
- halvány árnyat szűl a vastag árnyék.
26.Radnóti Miklós: Lomb alatt (Nyugat 1936. 1. szám)
- Kora reggel óta csöndben heverek én,
- balról a diófa, jobbról kiterítve
- háborút ujságol a vérszagu ujság.
- Keresztülsüt a nap a dió levelén,
- erős ere látszik. Öreg fa ez itt, de
- kemény hóna alatt meglebben egy új ág.
27. Erdélyi József: A fehér torony (Nyugat 1930. 18. szám)
- Babits Mihálynak
- Kutyák ugatnak odakünn, -
- fülükben nincs dal, zene szent;
- álmomban mégis emeli,
- tökéletes tornyát a Csend.
- Ugathattok, siket kutyák:
- álmomban már kész a torony, -
- a torony, mely az égig ér
- s minden köve egy sóhajom.
28 Somlyó Zoltán: A lusta nő Nyugat (1923. 14. szám)
- Féljetek tőle! Ő is fél magától,
- ezért oly lassú, tétova, önös.
- A járatlan szivéhez kap s csudálja:
- ó, mily nyugalmas, komoly, különös...
- Az én szemem ismeri e nyugalmat:
- mögötte tétlen üresség tanyáz.
- E szép kezektől távol él a jóság,
- a reájuk lehellt csók megaláz!
29. Somlyó György: Arcod... (Nyugat 1940. 12. szám)
- Az arcod tó. S olykor mint vércse húz át
- fölötte vijjogón a gond,
- s tükrén az oldhatatlan szomorúság
- sikamlós olaja ragyog.
- Vizére mint lehajló parti fűzek,
- borul lombos, sötét hajad.
- Iszamós emlékid hinárba fűzted
- s most ott kúsznak a víz alatt.
30.Sárközi György: Szépségek s fájdalmak anyasága (Nyugat 1925. 22. szám)
- Titkosan, mint a fiatal lány, ki elejti ingét a csobogó
- Holdsugarak hullámai között s elnézi félős, dobogó
- Szívvel magát, hogy látni-e már bűnbeesése szörnyű jelét,
- S rejtett tejutak gyúlnak ki benne, feszítve sarkcsillagos kebelét,
- Titkosan úgy nézem magam, ha átcsúszva fekete nappalok
- Szíjain derengő éjszakákba magamra álmélkodhatok,...
31. Babits Mihály: A festő halála (Nyugat 1927. 24. szám)
- Rippl-Rónai József emlékének!
- Mikor lassan, mint hajnal a szürkület organtinjain,
- oly lassan és oly izzón, mindjobban áttört rajzaidon a Szin;
- vagy mintha vászon és papir csak függöny volna lelked előtt,
- mint áttetsző függöny egy fényes és szines szinpad előtt,
- s nem krétád kenné, hanem életed vetné rá a képeket,
- s éreztük, a vászon mögött már csak maga a Lélek lehet - ...
32. Babits Mihály: A sorshoz (Nyugat 1910. 5. szám)
- A sorshoz szóltam s zúgolódtam hangosan:
- - Vak isten!
- vakon szövöd az évek tarka szőnyegét
- és nem nézed, hol van visszája, hol szine?
- Villogó, éles tűdre tűzve szívemet
- fonákul szőtted szőnyegedbe.
33. Zelk Zoltán: A lélek panaszaiból (Nyugat 1938. 5. szám)
- Emlékeztek még, hogy ki voltam? -
- Én egykor férfi-testet hordtam,
- a Gyönyörűt karral karoltam,
- a füveket lábbal tapodtam,
- bújkáltam szemben, fülben, orrban,
- fogak és íny közt nyelvvel szóltam -
- egy voltam én a sűrű sorban.
- Boldogtalan is boldog voltam.
34. – 44.
szerkesztés34.Edgar Allan Poe: A holló (Kosztolányi Dezső) (Nyugat 1913. 18. szám)
- Egyszer elmult régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél
- Régi, bűvös foliánson tétovázott a kezem,
- S hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm,
- Roppan félve és sóhajtón, zaj motoz a reteszen,
- "Éji vándor - így susogtam - az babrál a reteszen,
- Az lehet, más senkisem."
35. Edgar Allan Poe: A holló (Csillag Imre) (Nyugat 1918. 23. szám)
- Szellemórán elmerengve, elmerülve gyászkeservbe,
- Búsan ültem, mint ki csábos mély titok nyomára vár.
- Kába fővel álmodoztam... halk nesz ébreszt... fölriadtam:
- Ablakomra zápor koppan?... Megzörrent a zár talán?...
- "Vándor utas téved erre," gondolám, - s ajtómon áll,
- Éj sötéten más se jár."
36. Edgar Allan Poe: A holló (Harsányi Zsolt) (Nyugat 1920. 13-14. szám)
- Egy sajátságos kötetben bóbiskolva, ernyedetten
- Vén meséket nézegettem. Már éjfélre járt a sor.
- Bús és fáradt voltam roppant. Egyszer csak szívembe dobbant,
- Hogy kívül az ajtó koppant ilyen késő órakor.
- "Vendég lesz az, kit szeszélye éppen énhozzám sodor
- Ilyen késő órakor."
37. Edgar Allan Poe: A holló (Tóth Árpád) (Nyugat 1923. 5. szám)
- Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
- S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
- Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
- Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
- "Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
- Az lesz, más ki lenne már?"
38. Goethe verseiből: Valami halk, gyermeki bánat (Szabó Lőrinc) (Nyugat 1932. 8. szám)
- Valami halk, gyermeki bánat
- a tar mezőkre visz; a Föld
- még a reggeli szunnyadásnak
- karjában ring. Bókolva zörg
- az ág a fagyban. Borzadoz a szél is,
- fájó dalom kisérve csöndesen;
- a természet borús és néma, mégis
- többet remél, mint a szivem.
39. Babits Mihály: Tennyson: Nappali álom - Az alvó szépség. (Nyugat 1924. 2. szám)
- Lábáig év meg év után,
- mig hever ágyán egymaga,
- átnőve bibor paplanán
- árad el éjsötét haja.
- Elbűvölt teste kétfelén
- a gyöngypártából szétkereng:
- a gazdag, álmos, enyhe fény
- a göndör fürtön meg se leng.
40. Verhaeren: A tej (Binét Menyhért) (Nyugat 1921. 22. szám)
- A keskeny, hűs pincében kerek bögrefejek.
- Az északra nyiló szelelőlyuk mögött
- Kényelmes, potrohos, vörös nagy köcsögök
- Zárják magukba a megalvadó tejet.
- A sötét pincében alvadó tej fehére:
- Mint a liliomok szendergő víz felett -
- Vagy inyenc falatok, ritka eledelek,
- Melyeket angyalok számára tettek félre.
41. W. B. Yeats: Szerelmesét halottnak kivánja (Babits Mihály) (Nyugat 1930. 14. szám)
- Feküdnél holtan, hidegen
- s alkony sápadna Nyugaton.
- Eljönnél hozzám s sziveden
- megnyugodhatna bánatom.
- Jó lennél, megbocsátanál,
- hiszen halott lennél, halott:
- nem ugranál föl hidegen
- s szeszélyesen mint vadmadár.
42. Villon: Ballada (Tóth Árpád) (Nyugat 1919. 3. szám)
Melyet Villon készített, anyja kérésére, hogy imádhatná a szent Szüzet.
- Óh Föld úrnője, Égnek asszonya
- S kit retteg a Pokol, a bús mocsár,
- Jámbor leányod majd fogadd oda,
- Hol drága kört kedveltid népe zár,
- Bár érdemem ezektől messzi jár.
- Ám égi jód, Úrnőm, a szent vagyon,
- Vétkem fölött is bővséggel vagyon
- S e jók nélkül nem jut föl senki sem
- Az égbe! Én e jusst hát nem hagyom:
- Óh, élve s halva ez az én hitem!
43. Oscar Wilde: A szfinx (Kosztolányi Dezső) (Nyugat 1925. 23-24. szám)
- Szobám sötétlő szögletén nagyon, nagyon régóta már
- Egy néma, szép Szfinx csöndbe vár, árnyak közül sandít felém.
- Olyan mozdulatlan és merő, még sose rezzent és hajolt,
- Hiába ezüstlőtt a hold, hiába lángolt a verő.
- Piroslik és szürkül a lég, holdfény hulláma nő-apad,
- De nem megy Ő, ha kél a Nap s nem megy, ha az Alkonyat ég.
- Hajnal lesz, Éj és Ő figyel, a furcsa Macska heverész,
- Gyékényemen néz, egyre néz atlasz-arany szemeivel.
44. Charles Baudelaire: Kísértet: 1. A sötétség (Babits Mihály ) (Nyugat 1919. 12-13. szám )
- Pincémben, hol bús visszhanggá a szó nő,
- hová a Sors vetett, fenéktelen
- búnak boltjában, hol fény nem terem,
- hol - csak az Éj velem - zord ápolónő -
- vagyok, mint piktor, akit úgy ítél
- egy élces Isten, hogy homályra fessen,
- vagy gyászos étvágyú szakács, ki nyersen -
- nem úgy - forralva falja önszivét,
45. – 55.
szerkesztés45. Jékely Zoltán: Az éjféli Velencéhez (Nyugat 1938. 11. szám)
- Éjfélt ütött az öreg óra,
- a két vas-mór éjfélt ütött;
- kalapácsuk kongó ekhója
- még száll a Szent-Márk-tér fölött,
- mint elfoszló templomi nóta.
- A téren csend lesz nemsokára,
- megdöglik a modern zsivaj;
- hallatszik már a baglyok szárnya
- s valami mély tengermoraj:
- évszázadoknak muzsikája.
46. Johannes Semper: Óra (Nyugat 1932. 9-10. szám)
- A Nyugatnak
- Száz év roskasztja vállait s azóta
- Itt tiktakol minálunk a falon.
- Megannyi ősöm őrizgette-ótta,
- Lapján egy rózsa, festett, cifra lom.
- Mint ember ugy néz, ám csak egy a nóta,
- Bánthatja is váltig az unalom,
47. Zelk Zoltán: Én téged tudlak (Nyugat 1937. 7. szám)
- Nem rejtőzhetsz el már előlem,
- nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
- Rab vagy. S megalvadt bánatomban
- már csak rabságod vigasztalhat.
- S hogy még gonosznak sem kell lennem:
- ha futni vágysz, én futni hagylak.
- S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már:
- emlékeimtől visszakaplak.
48. Meyer Conrad Ferdinand: Dalok lelke (ford. Kéri Pál) (Nyugat 1909. 20. szám)
- Az éjen, mikor föld és mikor fák
- Egy éjen hullt virág-hóba lábbadnak,
- Fölriasztottak édes boszorkák.
- Rezegő, meleg, hófehér árnyaknak
- Körtánca járta ott künn a kerten,
- Hogy halk tapodttal előlépni mertem.
- És nagy merészen megkérdeztem én:
- Ki vagytok, légfiak, házam küszöbén?
49. Ignotus: Erdőben (Nyugat 1908. 15. szám)
- Nincs: vége és többé soha -
- Mint sziklakőre a moha:
- Szívedre, bár kövitsd és hűtsék,
- Halkan kiül a gyönyörűség.
50. Ignotus: Gitana (Nyugat 1909. 17. szám)
- Szeretem látni finom hajadon
- A Keletet, ahonnan jöttél s jöttem,
- Az ősi, úri, mély elborulást,
- Amiből lettél és amiből lettem.
- Szeretem ujjad karcsúságait,
- Szeretem a szemöldöd aggodalmát,
- Szeretem, ha szólsz, küzködő szavad,
- Szeretem ajkad fájdalmas nyugalmát,
51. Paul Verlaine: FIFI (ford. Babits Mihály) (Nyugat 1919. 12-13. szám)
- Fifike fölriadt - mivel két cuppanó
- csókkal mondtál nekem jóreggelt: - és a jó
- madárka fölfütyült, - de csőre visszabénult
- szárnya alá, s dala megint álomba némult.
- Ekkor visszaadtam drága csókjaidat,
- cserébe csókolván egy százszorost, vigat,
52. Paul Géraldy verseiből :Áradozás (ford. Kosztolányi Dezső) (Nyugat 1925. 1. szám)
- Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
- Hallod? Bolond vagyok. Bolond ...
- Ezt zúgom egyre a szívednek ...
- De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
- Szeretlek, érted, drága, mondd?
- Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
- De hogy közöljem azt, amit
- tudnod kell? Semmi sincs a szóban.
53. József Attila: Óda (Nyugat 5-16. szám )
- Itt ülök csillámló sziklafalon.
- Az ifju nyár
- könnyü szellője, mint egy kedves
- vacsora melege száll.
- Szoktatom szivemet a csendhez.
- Nem oly nehéz, -
- idesereglik, ami tovatünt,
- a fej lehajlik és lecsüng
- a kéz.
54. Fekete Lajos: Léhűtők (Nyugat 1935. 4. szám)
- Az ő világuk egész más világ
- mint azoké kiket a déli nap
- a verőfényes Dunapartra csal,
- hogy divatból mutassák magukat.
- Úgy hevernek a parti köveken
- hanyattfekve, foltosan mint a zsák
- s félignyitott szempillán keresztül
- nézve is látják mily szép a világ.
55. Fodor József: Szavak (Nyugat 1928. 6. szám)
- Szavak, édes, mézes szavak
- Függnek fáimon:
- Leszedem őket,
- Neked küldöm -
- Szavak, kövér, érett szavak,
- Szívem melegétől
- Majdnem szutykosak,
- Szívem sugár-barna hevétől
- Hasadt bőrű aranyosak.
56. - 66.
szerkesztés56. Lányi Sarolta: Jaj (Nyugat 1910. 22. szám)
- Remegek. Csupa sikongó jaj
- Árad köröttünk s fájó sóhaj,
- Hozzád búvok, mert megőrjit e sok zaj.
- Karodba fogsz, félő fülem befogod,
- Szemedben valami vad láng fellobog...
- Oh jaj!
- Már tőled is félve futok.
- És elborít az őszi sóhaj...
57. Malmosi László: Jajgató szonett (Nyugat 1925. 2. szám)
- Ha adni nem tudok, mert nincs magamnak,
- mért fáj a vágy, hogy egyre, egyre adjak,
- s ha van kalács kamrámban adni bőven,
- mért roskad össze lábam bemenőben?
58. Illyés Gyula:Babér (Nyugat 1939. 1. szám)
- Tudd meg, hogy nem csak a diadal jele:
- a biztonságnak is jele volt, marad
- Apolló fája, a borostyán.
- Lombja közé nem ütött a villám.
- Fejére fűzte mind, ki viharban ült
- hajóra, lóra; tiszta időbe csak
- költők hordták, - mily láthatatlan
- mennykövek, ős veszedelmek ellen?
59. Gellért Oszkár: Segíts nekem (Nyugat 1909. 23. szám)
- Segítsd nekem megkeresni azt a szót,
- Amit tavaly ilyenkor mondtam neked.
- Az utat hozzá, amit tavaly óta benőtt a bozót.
- A helyet, ahol mondtam; zamatját
- A hangnak, ahogy mondtam; a szemeket,
- Amik rátűztek, megvilágították;
- A sóhajt, ami kísérte.
60. Somlyó Zoltán:Papok (Nyugat 1935. 6. szám )
- Mindig reverendába szerettem volna járni,
- lengő anyagba, melynek ráncába fény ragyog;
- fehér, kasmir-omlású, vagy fekete selyembe,
- méltóságteljes fejjel, akárcsak a papok.
- Állig begombolózva, polgári dísztül menten,
- felette a tömegnek, titokkal teljesen;
- mint akit apró dolgok kis színe meg sem érint,
- mindig a jót kínálva, mindig isten-lesen...
61. Illyés Gyula: Farsang (Nyugat 1934. 2. szám)
- A zene harmadnapja szólt már,
- harmadnapja a friss zene!
- a kis parasztház harmadnapja
- szinte keringett már bele!
- A víg zenébe, ami nappal
- megragadt még a ház körül,
- de éjjel, már harmadik éje,
- diadalmasan szétterült,
- szétfolyt és fölszállt büszke jelként
- s a kicsi ház, a tél, a hó
- fölött lengett mint mesebéli
- víg népekkel telt léghajó.
62. Ady Endre: Fedjük be a rózsát (Nyugat 1909. 23. szám)
- Utálom a rózsát, sok kerti csatán
- Sziven-szurt már, de jön a December:
- Fedjük be a rózsát, édesapám.
- Jön, jön a December s a rózsa is él,
- Rossz virág-asszony, céda, pozsgás nő,
- De tündér lehet más valakinél.
63. Kassák Lajos: Hálaének (Nyugat 1934. 17-18. szám)
- Két asszonnyal és egy férfivel barangolok.
- Az egyik asszony a feleségem, róla nincs mit mondanom, huszonöt éve élünk együtt
- ismerem minden porcikáját, tagjai formáját, szinét, mozdulatát
- a gondolatát, mielőtt még megszületne, a hangja muzsikáját
- amivel kedvesen szidni és ügyetlenül hizelkedni szokott.
64. Kaffka Margit: Felföldi románc (Nyugat 1908. 8. szám)
- A Jézus meg Péter nagy fáradottan
- Szállást kértek estennet egy majorban.
- Ám szólt az asszony. - "Nincs hely idebenn;
- Nehéz órám megjő ez éjjelen
- A ház kicsiny. - Zokon ne vedd, uram!
- Messziről jöttök? - A pitvarba van
- Friss széna, - azon elnyughattok épen!"
- És megköszönték az Isten nevében.
65. Füst Milán: A kalandor (Nyugat 1920. 17-18. szám)
- A semmittevés lován,
- A semmittevés lován,
- Ő üget az úton szaporán.
- Minden köve egy év.
- Szivének húnyó, bús heve
- Még néha lobban s egy barát neve
- Ilyenkor lobban el zsarátnokán.
66. Tóth Árpád: Tánc (Nyugat 1915. 20. szám)
- Táncot kivánnék látni, hintázó női testet,
- Zenén lebegve könnyűt, toppanva halk neszűt,
- Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,
- Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett -
- Hadd jönne s lengené szép estté ezt az estet,
- Most hogy aléló pillám zokogni nehezűlt
- S hogy nehezűlő szívem ím szakadni feszűlt
- S azt sem tudja szegény, élni vagy halni restebb?
67. - 77.
szerkesztés67. (A.) Dante: Egy canzone és egy szonett (ford.: Patthy Károly (Nyugat 1921. 18. szám )
- Szerelmet érző s értő asszonyok,
- Úrnőmről kell hozzátok énekelnem,
- Nem, hogy talán méltón dicsérni merjem,
- De szólnom kell, mert nem bírok magammal.
- Értéke - óh, ha arra gondolok,
- Ámor oly édes érzést kel szívemben,
- Hogy virtusom ha el nem szállna menten,
68. Dante Gabriel Rossetti: A kártyásasszony (ford.: Babits Mihály) (Nyugat 1919. 12-13. szám)
- Nem ittad-é tekintet
- borát mely megzavar?
- amelynek fénye csöndbe vész
- mint hang ha hangba hal?
- mely nappal is lát csillagot,
- s amit az éj takar?
69. Debreczeny Lili: Matematika (Nyugat 1932. 6. szám)
- Jönnek, jönnek végtelen sorban,
- számlálhatatlan, féktelenül
- csillognak, ahol napsütötte por van;
- jönnek, megállnak, vért is isznak,
- tódulnak fölfelé ez alvilági lények,
- kik otthon vannak mindenütt,
- alul, felül.
70. Ibsen Henrik: Építési tervek (ford.: Hajdu Henrik) (Nyugat 1928. 7. szám)
- Oly éles még a képe, ahogy agyamba csap, -
- első versem közölte az este egy kis lap.
- Ott ültem zord zugomban, pipázva és henyén
- s a sűrű füstből rámgyult a frissszavú remény.
- «Tornyos kastélyt építek. Csucsa az Égbe fagy.
- Két súlyos szárny keríti; egy kicsi meg egy nagy.
- A nagyobbikban él majd egy halhatatlan bárd;
- a kisebb egy lányé lesz, aranyos, cifra, zárt.»
71. Imecs Béla: Visszhang (Nyugat 1938. 4. szám)
- Egy ködös őszutói éjen
- A vonat elszaladt veled,
- És a lerombolásra ítélt
- Pályaudvar megreszketett,
- Mert a halál előtt a kő is
- Mindent megért és tudva tud,
- Érezte, hogy soha se látott
- Ennél kegyetlenebb búcsút.
72. Charles Baudelaire: Vértanú (ford.: Babits Mihály) (Nyugat 1920. 21-22. szám)
- Üvegcsék, illatok, kép, márvány, drága köntös,
- nehéz brokáttal átszövött
- lehúlló dús szövet, mely nagy redőket öntöz,
- és kéjes bútorok között,
- hol a langyos szoba, fülledve mint üvegház
- veszélyes tikkadásba zár,
- s holt csokrok porcelán sírjaiból meleg láz,
- a végső sóhajpára száll,
73. Csöndes Pál: Versek (Nyugat 1920. 11-12. szám)
- És ültünk lelkünk ódon, álmos templomában
- S bús éltünk pergeteg füzérét morzsolgatva,
- Elernyedt óráknak múlattuk méla kedvét.
- S csodára vártunk lelkünk álmos templomában.
74. Marconnay Tibor: Ezer homály takar (Nyugat 1929. 3. szám)
- Ti nem hiszitek el az én szomoruságomat,
- nem is hihetitek. Messze van és ezer
- homály takarja.
- Csupa zavar van köztünk. Irigyen gondoltok
- ragyogó szavaimra, melyek a kacagást, a vig
- életet dicsérik.
75. R. M. Rilke: Apolló arhaikus torzója (ford.: Kosztolányi D.) (Nyugat 1922. 19. szám)
- Mi nem ismertük hallatlan fejét,
- amelyben szemgolyói értek. Ámde porzó
- fénytől sugárzik lámpaként e torzó
- s nézése benne lecsavarva még
- parázslik. Másként nem vakítna itt
- a mell íve s a lágy-lejtésü ágyék,
- honnan mosolygón még a régi vágy ég,
- a pont felé, hol a nemzés lakik.
76. Radnóti Miklós: Koranyár (Nyugat 1940. 1. szám)
- Kis réten ülök, vállig ér a fű
- s zizegve ring. Egy lepke kószál.
- S zizegve bomlik bánatom, a nap
- felé az útról könnyü por száll.
- Leül a fű is, fényes szél taszítja,
- az égi kékség ráncot vet fölöttem,
- apró neszek s apró szöszök repülnek
- a fák közt, merre verset írva jöttem.
77. Ady Endre: A fiam bölcsőjőnél (Nyugat 1911. 16. szám)
- Hűs lugasban vén, nyári napon,
- Aludj, mikor az apád altat,
- Kicsi fiam:
- Felleg-bölcsőd sirva ringatom.
- Álom-testecskédet legyezem,
- Csókokra emlékszem, melyekből,
- Kicsi fiam,
- Nem hivott elő a szerelem.
78. - 88.
szerkesztés78. R. M. Rilke: Pietà (ford.: Kosztolányi Dezső) (Nyugat 1916. 5. szám)
- Így látom, Jézus, lábad újra mostan,
- mely egy ifjúnak lába volt még hajdan,
- mikor kezembe véve sírva mostam;
- milyen zavartan reszketett e hajban,
- mint tejfehér vad a bokorba, halkan.
79. Reményi József: Lenau és Kerényi (Nyugat 1936. 5. szám)
- Lenau,
- költő,
- lobogó hajad jó ideig súrolta Amerika vadonját,
- te is zokogtál itt,
- s visszhang nélkül álmodtál.
- Kerényi,
- költő,
- lelked Petőfit és Tompát látó szeme Amerikát is nézte,
- s valamikor az erdei lakról daloltál,
- s végül idegenbe vetődtél.
- Lenau,
- mikor jégeső zordul hullott útvesztett lelkedre,
- s mikor a magány, a hazulról hozott kalóz emlék, fölénnyel rád :vigyorgott,
- vajjon hová sodródott letiprott reményed?
80. Robert Browning: Szerelem az életben (Ford: Babits Mihály) (Nyugat 1927. 12.szám )
- Szobára szobát,
- fölhajtom mind
- utánad a házat!
- ...Ne félj, szivem, egyszer megleled őt még,
- és nemcsak a függönyön lépte szellőjét,
- és nemcsak fekhelye illatát,
- vagy fodra tükörből vissza ha int
- s ujját virággal ekózza a váza!
81. Robert Browning:Élet a szerelemben (Ford: Babits Mihály) (Nyugat 1927. 12.szám )
- Menekvés?
- Tőlem?
- Mit ér?!
- Mig én vagyok én s te vagy te; mig
- ketten vagyunk a világban, én
- a szerelmes és te a kőkemény:
- egyik üldöz, a másik fut s buvik.
- Már félek, az életem kudarc.
- Valóban, mint egy végzet, olyan;
- és bárhogy igyekszem, hasztalan:
- de mi kár, ha vesztes e földi harc?
- Csak torna ez, ideget edzeni!
- Száritsd föl könnyed, ugorj, kacagj,
- ha elestél, ujra kezdeni:
- e hajsza az Élet, ennyi csak!
82. Rozványi Vilmos: Kurucok élete (Nyugat 1911. 14. szám)
- Azért, hogy rongyosan ülök paripámon;
- Az én bús életem senkinek se fájjon.
- De kinek is fájna
- Szegény legényeknek nagy szomorúsága,
- Fájdalmatossága?
- Elégett a tanyám labonc örömére!
- De az én bánatom senki meg ne kérdje!
- Nem hullong a könnyem.
- Jó kuruc, ha ki az, elviseli könnyen,
- Elfeledi könnyen.
83. Hajnal Anna: Forrás mellett… (Nyugat 1934. 3. szám)
- Táncoló forrásvíz, ahogy most lüktetve csendülsz
- s kezemet hűsítve nevető ivekbe pendülsz,
- fáradt szivem
- zenéddel ringatod, lágyan pihen.
- Tenyerem emlékszik, szememben, fülemben ébred
- elfeledt emléke sok ilyen csendülő képnek,
- gyermekkorom,
- lendülő íveden visszaoson.
84. Havas Gyula: Téli szél (Nyugat 1916. 2. szám)
- Hamar borúló esti sikátoron,
- kürtőn keresztül és kapurésen át
- mi furcsa sírás búja borzong
- s szíveteken hideg újja zörget?
- Ki sír a kandallók tüze torkán túl?
- Ki rázza kulcsolt ajtaitok zárát?
- Ki jajgat egyre, hogy felverje
- Éjeitek sivatag nyugalmát?
85. Havas Gyula: Téli csillagok (Nyugat 1918. 17. szám)
- A csodálatos csillagok hideg
- és tiszta csengését ki hallja s borzong?
- Mi messzi bánat búg, mi bús akkord zsong
- az űrben, ó, mely álom fejti meg?
- Egy hárfa húll, a végtelenbe húll,
- egy árva húr talán, reszketni boldog
- örökkön már! Suhan és semmi dolgok
- nem pengetik: haláluk zengje túl.
86. Tamás Sári: Nem gondolod, Uram?… (Nyugat 1927. 12.szám)
- Nem gondolod, Uram, Teremtőm,
- hogy elég lesz? elég a rosszból
- s a jó mellett is a halál a jobbik,
- nem gondolod, hogy tulságosan sok lesz,
- ha csak még egyszer is ennyi lesz holtig?
- Nem gondolod, Uram, Teremtőm,
- hogy egyszerübb és istenibb lenne,
- ha felkötnéd a leesett állam,
- mint hogy a fogaim vered ki
- egyenként olimpusi vidáman?
87. Tamás Sári: Anyám: gyermekem (Nyugat 1934. 9. szám)
- Anyám: gyermekem,
- oly ijedt s kicsíny az arcod, mint egy gyermeké,
- aki nem leli útját, mert réműletes erdőben veszett el
- s mégis olyan,
- amilyennek az anyát dícséri verssel a költő
- s a festő ecsettel -
- újjaidon elrepűlt pillangó hamva, ámúlva nézed -
- elrepűlt pillangó a gyermekkorom, úgy-e ezt idézed?
88. Pákozdy Ferenc: A kedveshez (Nyugat 1923. 11-12. szám)
- Lásd, költőnek születtem én,
- Messzi kell szakadnom innen,
- S szívemet a világba vinnem,
- Mert jaj, a szívem nem enyém...
- És megadón, szótlan megyek,
- Tőlem akarja így az élet,
- De olykor fáj e vak ítélet,
- Hogy egyre másoké legyek...
89. - 99.
szerkesztés89. Heltai Jenő: Egy asszony keze (Nyugat 1915. 14. szám)
- De jó egy kis kezet
- A kezünkbe fogni,
- A karcsú ujjakra
- Szavakat lehelni,
- Csókokat dadogni,
- A finom ereken,
- Mint kék tengereken
- Kábulásba veszve,
- Elhajózni messze,
- Sehol meg nem állni,
- Folyton jönni, menni,
- végül partra szállni,
90: Heltai Jenő: Arab dal (Nyugat 20. szám)
- És a csípője rózsaszín barack-fa
- Mosolygó, gömbölyű gyümölcse.
- Megértőn nézi Schayk Abu-Al-Lais
- A bölcsek bölcse,
- De már kezével lágyan símogatja
- Abu Nowas, a dalok atyja,
- Míg Abu Manzur, a koldus arab
- Él a senki jogával
- És villogó, éles, fehér fogával
- Jókedvüen beleharap...
91. Hollós Lajos: Számok (Nyugat 1934. 21. szám)
- Ó mennyi szám! Kegyetlen hosszu sor.
- Száznál is több vagy milliárdnyiszor.
- Megfoghatatlan, minek ez a sok,
- volnának bár csicsergő garasok?
- Tizig még jó s húszig is megy talán,
- de azontul nem megy egyáltalán.
- De mért is kéne több? A csillagok
- amúgyis megszámlálhatatlanok,
92. Paul Claudel francia költő verseiből (ford: Szép Ernő) (Nyugat 1912. 17. szám )
- Pál, elmenjünk már egy szebb országba innet.
- Megcsókoltam szent orcáit síró szüleimnek,
- Kibontakoztam karjukból mindörökre. Ó semmi!
- Egy uj nap alatt egyedül, egyedül lenni!
- Tenger, tenger, kit roncsolnak borzasztó szelek.
- Hol hosszú napok hosszán ünnepélyesen
- Feltárúl a hajó előtt a végtelen...
- Mikor jön a másik part? Lángok, zászlók, jelek?
93. Paul Valéry: Tengerparti temető (ford: Kosztolányi Dezső) (Nyugat 933. 10-11. szám)
- Nyugodt Tető, hol járnak a galambok,
- Fenyők, sírok közt s ő remeg alattok;
- Ráhág a Dél, tűzzel belengeni.
- A tenger itt, a tenger, messze-messze!
- Ó pályabér, mikor gyötör egy eszme
- Az istenek csöndjén merengeni!
94. Paul Verlaine: Un grand sommeil noir...(ford:Babits Mihály) (Nyugat 1916. 20. szám)
- Nagy fekete éj
- száll szivemre lágyan:
- aludj, minden kéj
- aludj, minden vágyam!
- Már semmi se fáj
- ó szomorú óra!
- nem gondolok már
- se rosszra se jóra
- Bölcső vagyok én,
- ringat egy kéz engem
- sírom peremén -
- Hallga, hallga, csendben!...
95. Edgar Allan Poe:Lee Annácska (ford:Babits Mihály) (Nyugat 1909. 13. szám)
- Sok-sok hosszú eszendeje már
- tengerpart bús mezején
- élt egy kis lány - ismerhetitek
- Lee Annácska nevén
- s csak azzal a gondolattal élt,
- hogy szeret s szeretem én.
96. Gáspár Kornél: Hazai virágok (Nyugat 1910. 17. szám)
- Kis kertben kedvesen bólint felém
- A mályva, viola, bazsalikom
- És én nagy, rejtelmes, mese-virágról,
- Túlfinomult kelyhekről álmodom.
- Szólít a rozmaring, a szarkaláb,
- A rezeda, százszorszép s kankalin,
- De telhetetlen vágyam messze jár,
- Csodás szirmok színes virágain.
97. Gellért Oszkár: A dicsőséghez (Nyugat 1928. 9. szám)
- Hol vagy? Mutasd magad, hadd lássalak,
- Dajkáló éhes asszony, ki száraz kevéstejü melledet
- Kevesebb keserüséggel adtad
- Egy pillanatra bár
- Nyomorék csecsemőd ínye közé:
- Csak mert hirtelen eszedbe jutott egy szavam?
98. Nadányi Zoltán: A versek nem hiszik (Nyugat 1933. 17-18. szám)
- A verseim nem tudnak róla semmit.
- Azok még most se vállalják a vádat.
- Én elhiszem, de nem hiszik a versek
- Csak fájdalom van bennük és imádat.
- Én a szemedbe mondom, de a versek,
- azok nem mondják a hátad mögött se.
- Szájukba adnám, nem mondják utánam,
- némelyik inkább elhallgat örökre.
99. Nadányi Zoltán: Boszorkányégetés (Nyugat 1934. 1. szám)
- Júliát, a bognár jányát
- kikötötték a karóhoz.
- Se az apja, se a bátyja
- nem jutottak érte szóhoz.
- Szeretője is tömlöcben.
- Hát az anyja? hol az anyja?
- Az már csendes. Nem kell félni,
- hogy a máglyát megrohanja.
- Hajnal óta állt kikötve,
- úgy ahogy az anyja szülte.
- A két karja hátrakötve,
- földig omlott hajafürtje.
- Erre is csak egy boszorkány
- képes, akit máglyán égess:
- őt csúfságra állították
- mégse volt csúf, de szépséges.
100. - 110.
szerkesztés100. Nagy Endre: Ágyam (Nyugat 1934. 2. szám)
- Ágyam, ágyam, édes ágyam,
- Ölelj hűsen, ölelj lágyan,
- Még amim van, azt te vidd el
- E kései fonnyadt friggyel.
- Bezzeg nem fértünk mi ketten!
- Ifjú voltam, telhetetlen,
- Higgadt ízét nem érzém meg
- Az Alignak és Elégnek.
101. Nagy Zoltán: A néma (Nyugat 1931. 18. szám)
- Ki tudja a némának kinját?
- Kenyeret kérne és nem tud szólni.
- Mondaná: Ne bánts! és nem tud szólni.
- Mondaná: Ne menj! és nem tud szólni.
- Álmodni lehet csak ilyen szörnyüt
- Lidércnyomásos fulladt éjszakán,
- Hogy kúszik a gyilkos és nem tudok szólni,
- A végtelen lépcső leomlott és nem tudok szólni,
- Hajlonganak a tornyok és nem tudok szólni,
- Hogy itt van a szörnyüség, amit én látok csak,
- És nem tudok szólni.
102. Névai László: Rémület a lépcsőházban (Nyugat 1933. 13-14. szám)
- Két ijedt szem mered rám
- a lépcsőház homályából. Meg se rebben,
- feketén, félelmesen vádol.
- Magam is rémülten lesem,
- mért engem szúr ez a két merevült szem.
- Sápadt anya, karjába melenget
- egy bebugyolált gyermeket. Másik
- kezét gyorsan kötényzsebébe sülyeszti. Reszketeg
- áll dideregve. - Kint messzi ...
103. Marschalkó Lia: Menj bujaság... (Nyugat 1924. 20. szám)
- Menj bujaság, te bomlott felhő, vidd zajos rimeid
- Puhább falakhoz... Engem álom dobál, mint könnyü szél
- Egy friss hajót... nem kell a kéj, mert sóba mártott vessző
- Söpri az utat, melyen számhoz ér, hogy megbénitson magának...
- Eredj szüzek csipőit verdesni szörnyü szárnycsapással,
- Az én lelkem jó kuthoz érkezett és tisztálkodni kezd
- És végre, végre hisz vasárnapot...
104. Ady Endre: Hajnallal a hajnalnak (Nyugat 1913. 16. szám)
- A Hajnal, aki szeretőm volt
- S egyetlen, akit el nem én hagytam,
- Tegnap megállott cicomáson
- Én miattam.
- Ideges vállain a felhők
- Patyolatai remegtek.
- Így néznek vissza a volt szeretők,
- Akik ma már nem szeretnek.
105. Avilai Szent Teréz: Égi szerelem (Ford:Király György ) (Nyugat 1922. 12. szám)
- Eget ígér szavad, de meg nem indít,
- Hogy megszeresselek, ó, Istenem,
- S hogy bánatot ne tegyek lelkeden,
- Bosszuló poklod átka meg nem indít.
- Csak magadért szeretlek, és megindít,
- Gunyolt kereszten függve testedet,
- Sajogva látni rajta hét sebed,
- Halálos fájdalmad szeretni indít.
106. Babits Mihály: A sorshoz (Nyugat 1910. 5. szám)
- A sorshoz szóltam s zúgolódtam hangosan:
- - Vak isten!
- vakon szövöd az évek tarka szőnyegét
- és nem nézed, hol van visszája, hol szine?
- Villogó, éles tűdre tűzve szívemet
- fonákul szőtted szőnyegedbe.
107. Balázs Béla: Tavasz csatája (Nyugat 1914. 9. szám)
- A déli szél rákúszott, mint a kígyó.
- Az alvó földet megmarta a kígyó,
- Mézes méreggel a dühös tavasz.
- Vigyázz!
- Remegő rét borzolja vékony szőrét.
- Lila felhők alatt
- Sovány kamasz-fák kis, zöld szemei
- Riadva néznek:
- Mi ez?!
108. Balázs Béla: Szólok a régiekhez (Nyugat 1913. 22. szám)
- Haj, kiket öleltek, haj merre jártok?
- Halljátok-e, utánatok kiáltok
.Én régi szeretőim.
- Fejetek megadón lecsuklik-e most?
- Szivetek, szivetek nagyon fáj-e most,
- Fáj-e, mikor haza fáj?
109. Sági Márta: Titkos őrület (Nyugat 1931. 6. szám)
- Belémsurrant a Téboly,
- hátra, elrejtőzött, most
- fosztogat
- és nem sikolthatom: «segitség!»
- ha szólsz hozzám, reszketve szinlelek
- józanságot,
- mint a kereskedő, kihez betörtek nappal,
- a Rablógyilkos Téboly rámszögezett
- pisztolya előtt
- kiszolgálom a betérő vevőket:
- kérdesz
- szavakat
- kérsz tőlem - jaj, hol vannak -
110. Tass József: A reményhez (Nyugat 1920. 11-12. szám)
- Remény, - hozzád fohászkodom
- A kínban, mely gyötrő falat
- Emel fölém. E puszta rom
- Egyetlen ékessége vagy.
- Minden szakad s részére hull, -
- De erős a te hódító
- Uralmad, mely sosem lazul
- Sarkaiban. Nem gyönge hó
111. - 121.
szerkesztés111. A szarvasokká vált fiúk (Bartók Béla gyűjtéséből) (ford.: Erdélyi József) (Nyugat 1930. 1. szám)
- Felelt szóról szóra
- szarvasok vezére:
- Édes jó atyácskánk,
- eredj haza szépen
- anyánk küszöbére,
- mert mi nem megyünk már,
- Ágas-bogas szarvunk
- nem fér be az ajtón,
- csak a hegytetőkön,
- a mi testünk nem tür
- fonott-szövött inget,
- csak leveles ágat,
- a mi lábunk nem lép
- tűzhely hamujába,
- csak leveles ágra,
- a mi ajkunk többé
- nem iszik pohárból,
- csak iszik forrásból.
112. Zelk Zoltán: József Attila halálára IV. (Nyugat 1938. 1. szám)
- Hajnallik újból? Nap bukik az égre?
- Nézz szembe véle daccal s el ne hidd
- e hajnalt! s öld meg emlékezetedben
- ezernyi tündöklő testvéreit!
- Ne hagyd, hogy fénnyel hízelegje arcod -
- s feleld szívednek, ha vigaszt keres:
- feleld: mint űzött farkasok veszünk el...
- s így jó ez, mert élni nem érdemes!
113. Zempléni Imre: Szonett (Nyugat 1921. 2. szám)
- És vagy ezt nézed bánatoskevélyen,
- vagy hallgatod, hogy a börtönfalak
- hogyan zenélik örökös zenével
- a Ritmust. S így enyém leszel, konok,
- a léttelenség tiszta ámenével.
- Most bevezetlek. Én kiosonok,
- s az ajtót hosszú rímmel mint retesszel
- reádcsukom, hogy többé ne mehess el.
114. Yovan Ducic: Teremtés (Nyugat 1932. 11. szám)
- A Nyugat jubileumára
- Magányaim virága, mélabús voltál!
- Gyűlöletem leánya, ajakad mérgezett!
- Kétségek ivadéka, sírva mentél az úton,
- ahogy zokog egy eltévedt gyerek...
- De az átkozott bimbó beitta véremet
- s meghaltam abban a percben, amikor még egy csepp kellett
- s utolsó csepp vérem hiányzott,
- hogy befejezd csodás, végzetes művedet.
115. Karinthy Frigyes: Martinovics (Nyugat 1910. 5. szám)
- Martinovics - így szólnak a régi krónikák -
- Ájult volt, amidőn a padra hurcolák.
- Nyitott, tajtékos ajkán nehéz mosoly, fakó: -
- Két hóna alá nyúlva cipelte a bakó.
- Kuszált, vizes haja, sovány gyermek-feje
- Rácsuklott csöndesen a hóhér keblire
- S melyet nyirkos pirossal az olvadt vér elöntött:
- Két karja átölelte szelíden a fatönköt.
116. Károlyi Amy: Éjjel (Nyugat 1940. 12. szám)
- Éjjel zegzugos, kiszögellő fok.
- Amin biztosan bagoly huhog.
- A villa tornya: mór torony.
- S csillagos lobogóját lengeti
- az éjszaka az ormokon.
117. Weöres Sándor: A halálról (Nyugat 1938. 8. szám)
- Ilyen a lélek is: kihal belőle
- az állapot - az érzés, értelem,
- mely mindig csak a részekre halászik
- s még ezt se bírja, betegecske tőle -
- de ami benne állandó elem,
- elér az el-se-hagyott Drága Házig.
118. Walter de la Mare: Arábia (Nyugat 1932. 9-10. szám)
- Erdői kisértenek egyre
- s különös hangszerei;
- árny-álma a földnek minden
- szépségét visszaveri.
- S hideg szemek űznek engem,
- szótlan szavak jege hűt:
- «Ezt megzavarta messze Arábia -
- az jár az eszében mindenütt.»
119. Radnóti Miklós: Cartes post ales (Nyugat 1938. 10. szám)
- (Place de la Notre-Dame)
- Dobd el a rémes ujságot, vidám,
- fehér felhőt lenget a Notre-Dame;
- ne gondolj másra, ülj le nézelődj,
- figyelj! mert holnap úgyis nélküled
- bomlik a tér fölött a szürkület.
120. József Attila: Áldalak búval, vigalommal (Nyugat 1928. 15. szám)
- Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,
- szivemhez szívvel keveredsz-e, -
- látlak, hallak és énekellek,
- Istennek tégedet felellek.
- Hajnalban nyujtózik az erdő,
- ezer ölelő karja megnő,
- az égről a fényt leszakítja,
- szerelmes szivére borítja.
121. Kaffka Margit: A város (Nyugat 1910. 19. szám)
- Otthoni szobám. - Ott most lámpa nem ég,
- Homályban az asztal, a kályhasarok. -
- Ott halotti csendben a jövőmre várnak,
- Mert évekig láttak
- És mindent tudnak rólam a butorok.