Drakula gróf válogatott rémtettei

Az első kiadások egyikének címlapja
Vlad Ţepeş, 1431 - 1476

A Drakula gróf válogatott rémtettei: Bram Stoker világhírű rémregénye.


Baljával úgy fogta át Mrs. Harkert, hogy a két karját oldalához szorította, jobb kezével pedig a fejét feszítette hátra. Annyit láttunk még, hogy Mrs. Harker hálóingének eleje csupa vér.

Akkor megfordult a gróf, és ránk meresztette parázsló szemét. Egy pillanatig láttuk csak rángó arcát, feszülő orrcimpáit, két véres szemfogát, mert áldozatát úgy lökte félre, akár a mosogatórongyot, és jött nekünk.

(fülszöveg)


I. fejezet

Jonathan Harker gyorsírásos naplójegyzeteiből

Május 3., Szász-Besztercén

  • Május 1-én este 8.35-kor indultam el Münchenből, másnap reggelre értem Bécsbe. 6.46-ra kellett volna érkeznem, de a vonat egy órát késett. – Buda-Pesth csodálatos város, már amennyit a vonatból láthattam belőle, majd utóbb egy rövid séta során – nem akartam nagyot kerülni az állomástól, mivel ide is késéssel érkeztünk, viszont innen a vonatot időben indították tovább. Olyan érzés kísértett, hogy a Nyugatot elhagytam és a Keletnek vágok neki: a fenségesen hömpölygő Dunán kecses híd visz át a török uralom hagyományai közé.
  • Erdély népe négyféle. Szászok lakják délen s kevesebben északon, oláhok közé ékelődötten, akikről újabban az hírlik, hogy dák származékok. Magyarok lakják nyugaton, székelyek pedig keleten és északon. A székelyekről azt olvasom, hogy eleik Attila hunjai voltak. A néprajz tudósai viszont állítják, hogy a Kárpátok koszorúján belül a világ minden babonája meglelhető, mintha a képzelet boszorkányszele hordta volna össze.


Szeretve tisztelt uram, üdvözlöm a Kárpátok peremén. Már igen várom. Aludjon jól az éjszaka. Holnap háromkor indul a delizsánsz Bukovinába. Helyet foglaltattam rajta. A Borgói-szorosban kocsim várni fogja és elhozza énhozzám. Remélem, jól utazott Londonból, és kellemesen tölti majd napjait az én kies vidékemen. Szolgája
Drakula


Május 4.

  • – Menni kell? Jaj, junger Herr, hát elmegy? ... Tudja milyen nap van? ... Szent György estéje van ma. Hallotta-e, hogy ma, mikor elüti az éjfélt, e világnak ártó lelkei elszabadulnak? Tudja-e, hova tart, minek elébe?

Május 5., A várban

  • Egy-egy lehetetlen hangzású szó megütötte a fülemet a vegyes beszédükből, azért loppal előhúztam többnyelvű szótáramat és a többször elhangzottakat megkerestem. Nem lettem sokkal okosabb. „Eordeog”: sátán, lakása a „pokol”, „stregoica”: boszorkány, „buganec”, „grobnik”, „vlakolak”, „dragusz”, „prikolics”: vérszívó vagy vámpír. (NB. bővebbet a gróftól!).
  • Rusznyákok és oláhok bukkannak fel itt-ott. Viseletük szemet gyönyörködtető, de golyvával megvert mindenik.
  • Egyik utitársam Bürger Lenoré-jának egy sorát súgta szomszédja fülébe: Denn die Toten reiten schnell! (a.m.: Mert a halottak gyorsan lovagolnak!)

II. fejezet

Jonathan Harker folytatja naplóját

Május 5.

  • ... óvatosan megkérdeztem: – Drakula grófhoz van szerencsém?
– Én vagyok Drakula. Azt ajánlom, Mr. Harker, kerüljön beljebb, mert foga van az éjídőnek ...
  • Határozott vonású, nagyon is határozott. Gyökéből kiszökő keskeny orra furcsán ívelt sasorr. Homloka boltozatos, haja a halántéka körül alig nőtt, másutt azonban dúsan. Bozótos szemöldöke szinte összeér az orra fölött. Száját nemigen látni a harcsabajúsza alatt, azonban úgy tetszik, szorosra záruló, kegyetlen száj, hegyes fehér metszőfogai pedig olykor ajkára is ráharapnak. Idős embernek díszére válik az ilyen harsány fehér fogsor. Egyebekben: füle vértelen és hegyesedő, álla viszont súlyos, orcájának bőre csontjaira tapad. Legszembeötlőbbnek mégis a sápadtságát mondanám.

Május 7.

  • Erdély peremén vagyunk... márpedig Erdély nem Anglia. Szokásaink merőben különbözők...

Május 8.

  • ...nem tévedhettem semmiképp, hiszen a gróf szorosan mögöttem állt. A tükör mégsem vetette vissza a képét! A teljes szobát láttam benne, s magamat ugyancsak, éppen a grófot nem!
  • Mind e szépség ecseteléséhez azonban kevés a kedvem, mert tovább mindenfelé zárt, elreteszelt ajtókba ütközöm. A várkastélyból kijárásom nem lehet, ha ugyan nem az ablakon.
A gróf foglya vagyok!

III. fejezet

Jonathan Harker tovább írja naplóját

  • Mikor ráébredtem, hogy rab vagyok, megvadultam.
  • Amikor később az ebédlőbe nyíló ajtó résén láttam, hogy az asztalt teríti, gyanúm végső bizonyossággá vált, és újból megrémültem – mert ha a gróf maga lakja a várkastélyt, akkor a hintó kocsisa is ő lehetett – ha pedig ő volt, akkor karjának kiterjesztésével parancsol a farkasoknak! ...Értem már, miért kerítettek a nyakamba keresztet, fokhagymakoszorút...!
  • Pirkadt megint, mire nyugovóra térhettem (NB. naplóm immár kísértetiesen hasonlít az Ezeregyéjszaká-hoz, mivel annak is minden története kakaskukorításra ér véget – Hamlet atyjának szelleme nemkülönben kakas szavára múlott el).

Május 12.

  • Először annyit láttam, hogy a gróf bújik ki az ablakon... Mulattatott a látvány elsőre, hiszen a foglyot kicsinységek elmulattatják, azonban érdeklődésem rémületre vált, mikor azt láttam, hogy teljes teste kibukik az ablakon, és kúszni kezd a falon, méghozzá fejjel lefelé a szédítő mélységnek, és köpönyege, akár a denevérszárny, úgy borul fölébe.

Május 15.

  • ...mégis örültem, hogy rossz sejtelmeimbe van mivel bevilágítanom.

Később, május 16. délelőttjén

  • Fohászkodom, hogy józan eszem el ne hagyjon – ide jutottam! Hol már a biztonság és minden biztosítéka! Csupán azt remélhetem, nem bomlok meg, ha ugyan meg nem bomlottam máris. Szemtől szembe állít a tébollyal, hogy a várkastélyban kísértő rémületből csak a grófra tekinthetek szolgai bizodalommal!


IV. fejezet

Jonathan Harker tovább jegyez

Május 19.

  • Bizony kelepcébe szorultam. Este a gróf igen udvariasan megkért, hogy írjak három levelet, az egyikbe azt, hogy dolgomnak itt végére jártam, s hogy néhány napon belül hazaindulok, a másikba, hogy másnap reggel indulok, a harmadikba pedig, hogy elindultam a várból és az éjjel Besztercebányán szállok meg. Hiába lázadoztam, látnom kellett, hogy a gróf markában vagyok. Kenyértörésre nem vihetem vele, márpedig, ha a levélírást megtagadom, gyanakvóvá lesz.

Május 28.

  • Olvastam már ilyen cigányokról. Könyvem külön osztotta őket azzal, hogy oláhcigányok, bár rokonaik a világ más táján élő cigányoknak. Erdélyben s Magyarországon ezrével kóborolnak, teljes törvénytelenségben, és csupán vajdájuk szavára hallgatnak. A vajda nevét viseli a karaván is. Róluk mondják, hogy templomuk szalonnából épült, de megette a kutya, azért csak a babonaságuk maradt.


VIII. fejezet

Mina Murray naplójából

Augusztus 11., aznap, déltájt

  • Lucy a másik oldalára se fordult, és úgy aludt, akár a lőtt kutya. Éjszakai kalandját nem sínylette meg – mintha éppenséggel jobb színben látnám. A biztosítótűvel csakugyan megszúrhattam a nyakát két helyen is, és egy vércseppet látok a hálóingén...

Augusztus 13.

  • Nyugalmas nap. Éjszaka a kulcs a karomon megint. Arra eszülök, hogy Lucy ül az ágyában, és az ablakra mutat. Csöndesen felkelek, félrehúzom a függönyt és kitekintek. Holdfény fogja össze az eget a vízzel, ragyogó drámai hármas egység. A holdsugárba azonban nagy denevér kőröz bele, olykor ijesztően közel csapong, majd meglát, elriad, és szárnyal tovább az öbölnek, az apátság iránt. Mire elfordulok az ablaktól, Lucy visszafeküdt, és már a békés álmát látom. Reggelig meg se moccan.


IX. fejezet

Mina Harker levele Lucy Westenrának

Buda-Pesth, augusztus 24.

  • Aranyos Lucym!
  • Hogy lehetőleg híven számoljak be mindenről, ami csak elválásunk óta történt: a csatlakozás jónak bizonyult, időben feljutottam a hamburgi hajóra, majd vonatra kaptam megint, és attól fogva Buda-Pesthig alig emlékszem valamire...
  • Alighanem azt hiszi az ártatlan, hogy engem féltékenység gyötör – még hogy én féltékeny lennék Jonathanra! Csak neked súgom meg, Aranyom, mekkora volt az örömöm, mikor annyi kiderült mégis, hogy nem nő volt a dologban. Jonathan ágya szélén ülök és várom az ébredését...

Lucy Westenra levele Mina Harkernak

Whitby, augusztus 30.

  • Minácskám!
  • Millió csókom mellé azt kívánom csak, hogy uraddal együtt mielőbb hatatérhessetek.

Seward doktor naplója

Augusztus 20.

  • Mintha Renfield legújabb szenvedélye is csitulna. Első dühkitörése után egy hétig mindennapos volt a dühöngése, majd egy este röviddel holdfeljötte után azt mondta az ápoló, hogy azt hangoztatja: „Várhatok már a soromra.” Megvizsgáltam, és azt tapasztaltam, hogy tekintetéből kitisztult a zavar, sőt, mintha a régi esengést látnám benne. A dühöngőben volt még ekkor, kényszerzubbonyban.
  • – Azt hiszik, bántanám magát. Hát nem megvesztek? – Istenes idejében bezzeg nem kezelt külön bennünket.
  • Három nap dühöngés, három éjjel ájulás. Érthetetlen.


X. fejezet

Seward doktor naplójából

Szeptember 7.

  • A professzor a példálózást bolondjaimon kezdi, amint a Liverpool Streeten találkozunk: – A házában sok tébolyulttal van dolga, de mint mondtam, tébolyognak a kertben is. Hát még a világban mennyien! Mégis jól kiméri a szót mindnek, mert nem szükséges, hogy a kártyáiba belelássnak, és még menjenek szanaszét egy bolondból százat csinálni. Azért nem híresztelem most én sem, miket gondolok.
– Miért most nem? Hogyhogy még nekem sem? vetettem ellene türelmetlenül. – Elvégre kívánatos lenne, hogy elhatározásra jussunk!
A türelmetlen szóra megtorpan és rám mered.
– Tanult barátom, emlékszem, figyelmes diákom volt mindig. Aki pedig figyelmes diák, az megmarad annak élete végéig. Ha jegyezte a beteg kisasszony kórtörténetét és az állapotának változásait, inkább mondja el, mint hogy énbelőlem húzná ki, amit nem tudhatok, hogy tudniillik azóta mire fordult. Semmit ne tekintsen említésre méltatlan apróságnak.
Igazi újságról persze nem adhattam számot, csupán a baj jeleinek ijesztő súlyosbodásáról, mégis elmondtam mindent, ha netán a professzor valaha oly fényes emlékezete homályosodott volna.


XI. fejezet

Lucy Westenra naplójából

Szeptember 12.

  • Megszerettem a professzort, bár a fokhagymától undorodtam mindig. Azonban oly erős paranccsal aggatta a nyakamba, hogy szinte megnyugodtam, és megfogadom magam is erősen, hogy nem törődök a szárnycsapdosással a redőnyőn, elalszom igenis. Boldogok, akiknek álmát nem kerülgeti rettegés! Azonban tükrömből bomlott Opheliának látom magam, aki itt hever „eszelős fűzérivel”, és előbb nevetés, majd megnyugvás vesz rajtam erőt.


XII. fejezet

Seward doktor naplója

Szeptember 18.

  • A megkésett távirat vétele után nyomban indultam Hillinghambe. Kora reggel érkezvén úgy lopóztam a házig, hogy a murva se csikorduljon a talpam alatt, majd csendesen kopogtam a bejárati ajtón, hogy Lucynak és anyjának álmát ne zavarjam. A szolgálók azonban nem mozdultak sem csendes kopogásomra, sem a hangosabbra, majd a csengőre se. Elátkoztam lustaságukat, hiszen az idő telt, és nem is volt olyan korán - de ahogy zörgetésem és dörömbölésem hiábavalónak bizonyult, iszonyú sejtelmem támadt: csak nem a Halál látogatta meg a házat énelőttem?


XIII. fejezet

Seward doktor naplója

Szeptember 22.

  • Derék legény ez a Quincey! Titkos gyanúm, hogy Lucy halála mindannyiunk közt őt bánthatta a legjobban, mégis vikingek ivadékához méltón viselte gyászát. Ilyen fiai teszik naggyá Amerikát.


XXVII. fejezet

Mina Harker naplója

November 5.

  • A láda fedele félre. A gróf ott feküdt a láda földjén, fejetlenül már, mert a fejét az üstökénél fogva Jonathan szorította baljában, jobb kezében Mr. Morris vadászkése, azzal választotta el törzsétől. Jonathanról megint a ládára néztem, s úgy tetszett, a föld a láda forgatása során ráborult a gróf testére, de akkor eszméltem, hogy egyre több rajta a föld, s hogy néhány pillantás, és közéje porlik. Majd Jonathanra tekintettem megint, és a markában neki is úgy porlott a gróf feje, mintha homokot szórt volna a cigányok riadalmára.
  • Akkor döbbentem rá, hogy kívül állok az ostya körén.


~vége~

Forrás

Külső hivatkozások


A magyar Wikipédiában további adatok találhatóak
Bram Stoker témában.


A magyar Wikipédiában további adatok találhatóak
Vámpír témában.