Eduard Mörike

német költő, író

Eduard Friedrich Mörike (1804. szeptember 8. Ludwigsburg, 1875. június 4. Stuttgart) német költő, író, fordító, evangélikus lelkész.

Mörike fiatalkori arcképe.


Idézetek verseibőlSzerkesztés

Éjfél
(részlet)

Megjött az éj, s merengve áll
a hegynek támaszkodva már,
s a nagy idő aranyló mérlege
nem leng. Egyenlő súllyal van tele
    S hetykén duruzsolnak - a hold kiragyog -
    anyjuknak, az éjnek, a friss patakok
       a napról,
    az elpihenő mai napról.

    (Radnóti Miklós)

Tavasszal
(részlet)

Itt fekszem a tavaszi dombon:
felhő-szárnyam kibontom,
előttem egy madár suhog.
Ó mond, Szerelem, merre, hol van
hazád, hogy én is ott lakozzam!
De neked s a szélnek nincs házatok.

       (Rónay György)

Rejtőzés
(részlet)

Világ, hagyj békét nekem,
ne csábítgass, vágy szeszélye;
egyedül csak kínja s kéje
uralkodjék szivemen.

Nem tudom, mért hervadok,
milyen titkos bú szorongat;
könnyemen át láthatom csak
fenn a nyájas, szép napot.

      (Rónay György)

Folyóm
(részlet)

Folyóm, te hanalfényes ár !
fogadd öledbe bátran
a testemet. csókodra vár
az arcom és a vállam !
- Már végigomlik mellemen,
borzongat, mint a szerelem,
és dúdolgat vidáman.

A napfény arany zápora
most permetezve hull rám;
ragyogva ringat szapora
habjaival a hullám;
karom kitárom boldogan;
a víz felszökken, rámrohan,
megfog s elenged aztán.

     (Rónay György)

Egy téli reggelen, napkelte előtt
(részletek)

Hol pásztorsípot hallok szólni halkan,
mint jászolnál a csodák éjjelén,
hol az ittasa ifjuság dala harsan.
Honnét e boldog béke e zsivajban
az én szomorú falaim ölén?
S mily lelkesült erőn hevülve
röpít elmém az égre könnyedén?
A hajnal első kortyát ittam én,
és bátor lettem minden tiszta műre.

(...)

Nézd ott a szemhatárt ! meglebben a lepel,
dereng az ég, az éj most surran el;
az eddig néma, bíborszín ajak
félig-hasadtan, édesen lehel már.
A szembe láng hasít, s mint egy isten, a nap
kigyúl s királyi röptét kezdve felszáll.

      (Rónay György)

 
Mörike síremléke Stuttgartban

Éjjel
(részlet)

Halld ! összeforrva a föld hűs rögével,
keményen dolgozik a hajnalért az éjjel.
Míg a levegő kék káprázatában
a szálak hangtalan lebegnek,
s aranynyilakat lődöznek vidáman
ide-oda a fénylő égitestek.

       (Hárs Ernő)

Gondold meg, óh, lélek
(részlet)

Két fekete csikó
legel a réten;
farát hányva-vetve
tér haza este;
lépésben halad majd,
ha tetemed viszi,
talán, talán mielőtt
leszakad a patkójuk,
mely most idevillog!

     (Szabó Lőrinc)

Felhasznált forrásSzerkesztés

Klasszikus német költők. Második kötet. Európa Könyvkiadó. 1977.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Eduard Mörike témában.
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard Mörike témájú anyagokat.