Epigrammák
- Mottó: Az epigramma olyan féligazság, mely úgy van megfogalmazva, hogy bosszantsa azt, aki a másik felét hiszi. (Sailer Matthew)
A költészetben az epigramma a legrövidebb műfaj.
Az epigrammák általában egyszerű, tömör, gondolati költemények. Többnyire két ellentétes szerkezeti rész kapcsolódik bennük össze (expozíció és klauzula). Vannak magasztos hangvételűek, dicsőítő tartalommal, és vannak humoros, élcelődő, szatirikus, gúnyos, éleshangú epigrammák is.
Az epigrammák a görög költészetben a sírversekből alakultak ki, és eredetileg disztihonban íródtak; a tömör forma őrzi ezt az eredetet. A római költészetben vált az epigramma szatirikussá (Catullus, Martialis). A humanizmus, és a klasszicizmus idején a didaktikus, és az antik hagyományokon nyugvó epigrammák voltak kedveltek a irodalomban.
A felvilágosodás korában sokan és gyakran írtak epigrammákat (Voltaire, Rousseau, Lessing, Herder, Goethe, Schiller, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc).
Lessing szerint az epigramma az adott tény (tárgy), és a hozzá kapcsolódó szellemes megjegyzés egységében jön létre, és a viszonyuk általában ellentétes.
A modern korban éles hangvételű, humoros, gyakran durván személyeskedő epigrammák is születtek. Sokszor ezek nem is kerültek publikálásra, így legendák szólnak arról, hogy vajon melyiket ki írta. (Ld. még: sírfeliratok).
Klasszikus, magyar
szerkesztés- Janus Pannonius: Szilviáról
Azt mondod, gyereked van tőlem s jársz a nyakamra.
Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém.
Mert ha te dús tövisek közt jársz, mondd, így keseregsz-e:
Vérzik a lábam, s jaj, épp ez a tüske hibás!
- Janus Pannonius: Pannónia dicsérete
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is küldi a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
- Balassi Bálint: Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nekem, hogy ő engem szeressen,
Csak áldott kezével, mint szép ereklyével engem mint kórt illessen,
Legyek ferge rabja, bátor ne szolgálja, csak szinte el ne vessen.
- Kölcsey Ferenc: Huszt
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
- Kölcsey Ferenc: Áldozat
Áldozatom két Istenség oltára felett áll:
Könny neked ó Szerelem, és neked, ó Haza, vér!
- Vörösmarty Mihály: Méh
Hulló harmatnak szeretője s a harmatos ágé,
Mézajakú kis raj nyugszom e rózsa megett.
Engem illatnak szédíte meg árja, csapongót,
S melyet nem sejték, a tövis éle megölt.
- Petőfi Sándor: A bokor a viharhoz
Lassabban, haragos lelkek testvére, vihar, hogy
Lombjaim árnyékát szét ne zilálja dühöd!
Szentegyház vagyok én, e fészek bennem az oltár,
És ezen oltárnak papja a kis csalogány.
Hadd dícsérje, ne bántsd, éneklésével az istent,
A természetet, a szent közös édesanyát.
- Kazinczy Ferenc
Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,
Szánts és vess, hagyjad másnak az áldozatot.
Szólj, s ki vagy, elmondom. – – Ne tovább! ismerlek egészen
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mű.
Klasszikus, európai
szerkesztés- Sztratón: Részeg vágyakozás
Add ide jobb kezedet, hogy a táncnál el ne hasaljak,
épp eleget kacarász így is a zsenge kölyök!
Ám ha nem apja mögött nyújtózna, nem is kacarászna!
S persze nem is lennék kótyagos én se, nem ám!
- Csehy Zoltán fordítása
- Petronius (ford. Horváth István Károly)
- Herculesi munka
- Kárhoztatni a lányt, kiért bolondul:
- ezt tán még maga Hercules se bírná
-
- Mindünk megleli vágyát
- Mindünk megleli vágyát, hisz mind másra törekszünk:
- ennek a rózsaszirom, annak a tüske a szép!
Modern, magyar
szerkesztésMeg kéne halnom már: úntat e léti mivolt.
Jöhetne gyomorrák, avagy tüdővizenyő.
Földi időzésem immár fölötte unalmas,
nincs kedvem magamhoz, plusz van bennem némi önérzet.
Eltakarítom magamat.
Modern, európai
szerkesztésOrosz
szerkesztés- Állítólag Jevtusenko írta Dolmatovszkijnak.
- Я Евгений, ты Евгений,
- Я не гений, ты не гений.
- Я говно и ты говно,
- Я недавно, ты — давно.
(Nyers fordításban: Jevgenyij vagyok, és te is Jevgenyij vagy, / Én sem vagyok zseni, te sem vagy zseni. / Én is szar vagyok, te is szar vagy, / Én csak nemrég, de te már rég.)