Gergely Ágnes

Gergely Ágnes (Endrőd, 1933. október 5. –) magyar költő, prózaíró, esszéista, műfordító.

Gergely Ágnes
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Idézetek verseiből

Regényes életrajz

Voltam ládarakodó munkás Tokióban
malteroslány az Üllői uton
nevelőnő egy szúvas vityillóban
és több helyütt szerelmes hajadon
(…)
rossz ítész voltam és kiváló kántor
hátvéd ki mindig elnézi a gólt
és tolmács szívélyes baráti légkörökben
hol kölcsönös megértés sose volt


A síkság

A vég nélküli hómező
hiába nézed nem vagy ott
nincs ki hiányod elüvöltse
nincsenek prérifarkasok
nem esik jég nem fúj a szél
senkinek foga nem vacog
öles pelyhekben fagy a hó
hiába nézed nem vagy ott


Orfeusz

Eltakarják a partot a fehér olajágak
a homoksíma vízen nem lengenek vitorlák
Valahol erre járhatsz néha érzem
hogy az óriási eol-hárfán végigfut a szél
A sziklák közt ilyenkor egy-egy pillanatra
fellélegeznek a fűcsomók
Ötezer éve várlak


Pannon ég alatt

A présház alatt megfordul az út
jobbra lehajlok s látom a falut
a kékre csiszolt hegyi utakon
idegen vagyok kíváncsiskodom
ember sehol csak szőlő és akác
antennák alatt homokból a ház
pincék között és pannon ég alatt
szürke próféta kis szamár halad


Apokrif dalok

pókláb a háló mértanát
sugár növését a vizek
emelkedést a béna szárny
őriztelek

A védtelenség

Csak szeressenek, akármerre vagy.
Négyzet formájú kertek rejtélyes
ágbogán, harkálykopogásos erdők
napvillogása közt, Bach-zenében,
ha egy másodpercre kihagy a cembalo
pedál-lélegzete.
(…)
                                                  Minden
ösvény ismerjen rád, és nyomodban
nyugodjék meg a por, az átforrósult
kősziklák, a sivatagi kaktuszok közt
ágáló, hatalomvágy verte részegek.
Zuhantában torpanjon meg a sérült
meteor. És váljék újra műhely a világból.
Csak szeress benne lenni, ez itt a rendelésed.
Csak szeressenek, akármerre vagy.

Idézetek versfordításaiból

John Keats: A dombtetőn megálltam egy napon

A dombtetőn megálltam egy napon,
hűs volt a lég és nyugtató nagyon:
a bimbók, nyújtogatva már alig
lebiccenő, parányi száraik
csapott ivű, finom levélhegyét,
még őrizték a hajnal ékszerét,
mit az zokogva szertepergetett.
Az égi kék mezőn a fellegek,
akár a gyapjavett, habosfehér
juhnyáj, aludtak; míg aztán a szél
egy nesztelen kis neszt a lombra csent,
talán csak mélyet sóhajtott a csend,
mert a gyepen se volt az átható
árnyak között a mozgás látható.


Robert Browning: Ifjúság, művészet

                         I.
A pillanat egyszer adódott:
      megszálltunk erre mi ketten,
ott fönn te veréb, te csalódott,
      s én árva madár a közelben.
(…)

                         IX.
Tavasz volt, verébnász, május,
      sejtelem, kamasztalálka,
az utcában megannyi árus
      és pompázó káka meg zsázsa.
(…)

                         XVI.
Két teljesületlen élet,
      sivár, töredékes, toldott.
Hisz egy se volt konokul éhes,
      se jóllakott, mámoros – boldog.

                         XVII.
S rád senki se mondja: bolond,
      és engem okosnak néznek:
a pillanat egyszeri volt,
      kihagytuk, elveszett, végleg.


George Gordon Byron: Childe Harold
(A harmadik énekből)

Ó, csillagok! Ti ég költészete!
Csak olvashatnánk ember és világ
sorsát az égen! Megértitek-e,
ha nagynak lenni felröpít a vágy,
túllépve földi végzetünk falát,
hogy veletek, ott fönn, legyünk rokon,
mert ti vagytok a szépség, a csodák,
s úgy hódolunk itt lenn, hogy csillagon
azt értjük: élet, hír, szerencse, hatalom?!

Források

• Gergely Ágnes: Lélekvesztő – Válogatott versfordítások 1954–1984 Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986
• Gergely Ágnes művei a Petőfi Irodalmi Múzeum portálján