Hérakleitosz
Hérakleitosz, Ηρακλειτος (kb. Kr.e. 530 – kb. Kr.e. 470)
Az őt megillető címről ("baszileusz" = papkirály), fivére javára lemondott, mert csak a bölcselettel akart foglalkozni. Szabad ember akart lenni, szabadon gondolkodni.
Úgy tekintett magára, mint aki a világgal kapcsolatban hozzáférkőzött egy mindennél fontosabb igazsághoz, és ezt hiába hirdeti. Művei töredékekben maradtak ránk.
Gondolatai
szerkesztés- Pantha rhei – Minden folyik.
- Az egyetlen állandó a változás maga.
- A tömegek, akár az alvajárók... Bár a Logosz ez. Örökre képtelenek felfogni az emberek, előbb, is mint hallották volna, s azután is hogy már meghallották. Mert bár minden e szerint a Logosz szerint lesz, mégis olyanok mintha nem vennének tudomást róla. Mikor megismerkedni kezdenek oly szavakkal és oly tényekkel, amilyeneken én végigvezetem őket fölfejtve mindent természete szerint és megmagyarázva amint van.
- A többi ember azonban észre sem veszi. Amit ébren tesz ugyanúgy, amint elfelejti, amit alva.
- Az ébren lévőknek egy és közös a világuk, az alvóknak pedig mindegyike külön világba lép. Közös java mindenkinek a gondolkozás. Ezért ahhoz kell igazodni, ami közös. De bár a Logosz közös, úgy él a sok ember, mintha külön gondolkozása volna.
- Nem kell alvók módjára tenni és beszélni.
- Amivel legfolytonosabban érintkeznek, a Logosszal, azzal meghasonlásban vannak, és amibe naponta belebotlanak, az nekik mintha idegen lenne.
- Az embereknek rossz tanújuk a fülük és a szemük, ha barbár lelkük van.
- Tenger: a legtisztább és a legmocskosabb víz; a halaknak iható és életben tartó, az embereknek ihatatlan és pusztító.
- Az út fölfelé és lefelé egy és ugyanaz. (fr. 60, Hüppolütosz ref. IX 10, 4)
- És azonos bennünk az élő és a holt, meg az éber és az alvó, meg az ifjú és az öreg: mert ezek átváltozva azok, és azok átváltozva ezek.
- Az egybefogottak egészek és nem egészek: összetartó és széttartó, összehangolt és összehangolatlan, az összes egy és az egy összes.
- A láthatatlan összeköttetés a láthatónál erősebb.
- A dolgok természete rejtőzködni szokott.
- A háború mindennek atyja, mindennek királya, és egyeseket isteneknek tüntetett fel, másokat embereknek, egyeseket szolgákká tett, másokat szabadokká. fr. 53 = Hippolütosz ref. IX 9, 4)
- Az ugyanazon folyamokba lépőkhöz más és más vizek áradnak ... szétszór és összegyűjt ... összetevődik és hátrahagy ..közeledik és távolodik. (fr. 12 és fr. 91)
- Ezt a világrendet nem az istenek vagy az emberek valamelyike alkotta, hanem mindig volt, van és lesz: örökké élő tűz, föllobban mértékre és kialszik mértékre.
- Ha boldogság volna a test gyönyörűségeiben, az ökröket mondanánk boldognak, mikor borsót találnak, hogy egyenek.
- A sokféle tudás nem tanít meg arra, hogy az embernek esze legyen.
- Az ellentétesre csiszolt illik össze, és az ellenkezőkből a legszebb illeszkedés és minden a viszály által jön létre.
- Halál mind, amennyit ébren látunk, és mind, amennyit alva: álom.
- Harcban megölteket az istenek tisztelik és az emberek. Nagyobb halálrésszel ugyanis nagyobb osztályrész jut sorsul.
- Nem értik meg, mint van az, ami ellenkezik, önmagával mégis összhangban: visszacsapó illeszkedés, mint íjé és lanté.
- Indulat ellen harcolni nehéz, mert amit akar, a lélek árán veszi meg.
- A tűznek is ellenértéke minden, és a tűz mindennek az ellenértéke, ahogy az aranyé a vagyon és a vagyoné az arany.
- A kábák, ha hallottak is valamit, olyanok, mint a süketek. A közmondás szerint: jelen is távol vannak.
- Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik. De mindennap születik valami, amiért érdemes élni.
- A szamaraknak kedvesebb a szecska az aranynál, az embereknek az arany a szecskánál. (fr. 9)
