József Attila

József Attila
Lásd még
	Szócikk a Wikipédiában
	Művek a Wikiforrásban
	Művek a Project Gutenbergben

József Attila (1905. április 11. – 1937. december 3.) a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője.

Idézetek

Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam. (1937)
A történelem levese már emelgeti a fedőt. (egy előadásból)
A líra: logika; de nem tudomány. (Ha lelked, logikád...)
Kibomlik végül minden szövevény. (Emberek. 1935)
Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább! (Ars poetica)

Kissé jobbra dőlt, nagy fémkockát szorított a hóna alá és elindult. Könyöke kiállt, mint a kocka kilencedik sarka és beleütődött az ajtófába. A sarkon már egészen jobbra dőlt. Megkérdezte a rendőrt:

– Nem tudja, kérem, merre van a Lovag ucca?

– Ahol József Attila lakik? Hogyne tudnám. Nagy költő ő, és én vigyázok a rendre. Sisakom is hegyes, hogy leperegjen róla az eső.

Piros történet, 1925

Medáliák

1.

Elefánt voltam, jámbor és szegény,

hűvös és bölcs vizeket ittam én,

a dombon álltam s ormányommal ott

megsímogattam a holdat, a napot,

és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,

a zöld cincért, a kígyót, a kovát, –

most lelkem: ember – mennyem odavan,

szörnyű fülekkel legyezem magam.

Törvény

Születésnapomra – kézirat

Kegyes miattunk a szigorú törvény.

Holnap már ügyesek leszünk

Könnyen úszunk, szaladunk, repülünk

És ennek így kell lenni...

Most a teremtés kezdetén vagyunk

Ha messzehangzón fölbúg a mellem,

Törvényt tesznek szeretők ellen.

(Mindig jótanácsot sziszegnek...)

Nem sietünk, erősek vagyunk, tudjuk, kit miért állítunk törvény elé.

Szocialisták

Verse törvény és édes ritmusában

kő hull s a kastély ablaka zörög, -

eke hasit barázdát uj husában,

mert virágzás, mert élet és örök.

Ady emlékezete

Papok, katonák, polgárok után

igy lettünk végre mi hű

meghallói a törvényeknek;

A város peremén

Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

....

A lét dadog,

csak a törvény a tiszta beszéd.

Óda

Én fölnéztem az est alól

az egek fogaskerekére -

csilló véletlen szálaiból

törvényt szőtt a mult szövőszéke

és megint fölnéztem az égre

álmaim gőzei alól

s láttam, a törvény szövedéke

mindíg fölfeslik valahol.

Eszmélet

Lépj közelébb s figyelj. A törvény

tudod, betellik szószerint.

Egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak -

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!

Levegőt!

Eszmélet

12.

Vasútnál lakom. Erre sok

vonat jön-megy és el-elnézem,

hogy' szállnak fényes ablakok

a lengedező szösz-sötétben.

Igy iramlanak örök éjben

kivilágított nappalok

s én állok minden fülke-fényben,

én könyöklök és hallgatok.

Mama

...

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Mama, 1934

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Gyermekké tettél 1936

...

Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

Kései sirató, 1936

Édesanyám, egyetlen, drága,
te szűzesség kinyilt virága
önnön fájdalmad boldogsága.

Istent alkotok (szivem szenved)
hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek s utánad menjek!

1937

Reménytelenül

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

1933. március

Munkások

...

De – elvtársaim! – ez az a munkásság,
mely osztályharcban vasba öltözött.
Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!
És búvunk érte, mint az üldözött.
A történelem futószalagára
szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság a sötét gyárra
szegezi az Ember vörös csillagát

1931.

(A versben eredetileg öntött csillag szerepel, valószínűsíthetően a cenzúra miatt)

Kertész leszek

Tejet iszok és pipázok,

jóhíremre jól vigyázok,

nem ér engem veszedelem,

magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,

napkeleten, napnyugaton -

ha már elpusztul a világ,

legyen a sírjára virág.

1925. április

MÁJUS

A rengő lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyilt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
- mert beköszönt az ünnep –
a szabadság sétára megy.
Hős népe ágat lenget,
s ő kézenfogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!

1935 vége

Szabad–ötletek jegyzéke

...Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik...
...ha nő lennék kurva lennék / ingyen...
...hozzám ne legyen jó senki mert megölöm...
...én nem vágok többé sanyarú képet, vagy adnak enni, vagy sem / vagy szeretnek vagy sem / én egyedül nem tudom fölforgatni a világot...
...borzasztó, hogy az ember egyedül van / borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül / vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van...
...mért nem beszélhetem ki minden butaságomat egyszerre...
...és megalázó volt a menhelyi szalmakalap is - már messziről hirdette, hogy menhelyi / a kabát is / a kalapot kicsipkéztem nagyon megvertek, én nem tudtam mást hazudni, mint hogy nem én csipkéztem ki / másodszor is kicsipkéztem a szélét, ismét nagyon megvertek / pedig én így akartam otthon lenni - mért vagyok én menhelyi gyerek / a mama eljött aztán otthagyott én azt hittem, hogy haza fog vinni...
...olyan rossz, hogy nincs Isten / én egész életemben hiába törekedtem, hiába voltam jó, hiába voltam rossz / talán csak azért szerettem a mamát, mert ennem adott, volt hova hazamennem...
...13 éves korom óta csak álörömeim voltak / csak azért "örültem", hogy ne hőköljenek vissza tőlem az emberek, - mihez is fogtak volna velem: ugy tettek volna velem, mint én a mamával, amikor a klinikán feküdt csontig lesoványodva / nem ettem meg az ételt, ami ott volt kihűlve az éjjeli szekrényén...
...ha azt akarom, hogy szeressenek, mindezt el kell titkolnom / de akkor már nem szeretnek, mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat és nem engemet...
...a verseim nem én vagyok: az vagyok én, ami itt írok...
...a hisztéria is rák az emberen, a bánat rág az emberen...
...az igaz, hogy önmagát nem csaphatja be az ember, de becsaphat másokat...
...ha a nőt az ember fizikai erővel nem kényszerítheti megadásra, akkor - kiterjesztve ezt az egész női nemre - megadásra kényszeritheti azzal, hogy szarik rá, azaz homoszexuálizmussal...
...meg kell tanulni (tagadni: <ezt> akartam írni) hazudni és titkolódzni, amikor alulkerülök és őszintének lenni, amikor én vagyok felül...
...a kulturában minden nő kurva, mennél öntudatosabb, annál inkább / anyám azért gyűlölt öntudatlanul, mert azt hitte, mint anya nem lehet kurva, neki csak dolgoznia muszáj és ezért is akarta, hogy én is csak dolgozzak...
...az ész tehát nem arravaló, hogy "irányítsa" az embert (lásd a pedagógiát: a felnőtteknek nem irányitaniok, hanem csak értelmezniük kellene a kicsinyeket) hanem arra való az ész, hogy a külvilágot önmagával együtt tudomásul vegye...
...a nő mindenképpen megcsal - mikor csecsemő voltál, megcsalt az apáddal s most ha teljesen oda is adná magát, akkor is megcsalna a gyerekkel...
...nyugodj meg, a gyógyulás abból áll, hogy rájön az ember, hogy becsapják, ha bizik s hogy a leggyalázatosabban éppen az csapja be az embert, akiben a legjobban bízott, annyira, hogy a puszta szavára pénzt adott neki...
...hadd, hogy becsapjon, csapd be te is őt, csak azt ne feledd el egy pillanatra sem, hogy mindez csalás...

Idézetek József Attiláról

Szobra Szegeden

József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani, és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása – és ez nemcsak és nem mindig a költőn múlik egészen – őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni. Ez a most serdülő és még iskoláit járó költő már eddig is sokat és mélyen szenvedett az élettől és az emberektől, hordozta a kietlen nyomor és elhagyottság keresztjét, árván és nincstelenül vándorolt, dolgozott és tanult,...
...Ám a fiatal palántát szeretni, gondozni és ápolni kell, mert különben nem fog égbe nőni (Ezt úgysem igen engedik meg nálunk az emberek és viszonyok, akár Petőfiről van szó, akár Adyról.)”

Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki! ...
- Juhász Gyula, 1922

Olyan emberre – úgymond –, ki ilyen verseket ír, nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését.
- Horger Antal, 1924 (A Tiszta szívvel c. versre célozva)

Halála után aztán rengeteg híve lett.
- Fejtő Ferenc, 2005

Volt anakoréta / próféta, staféta / most már megdicsőült / állami poéta. // Mert József Attilát / államosították, / a több szálfákat / elbokrosították.
- Weöres Sándor: József Attila

József Attila! te add nekem a reményt, mert nélküle romlott a napvilág, a vér eves, bár a fogad vicsorog, bár a nyakad csikorog, bólints, hogy érdemes, cáfold meg halálos logikád, te glóriás, te kíntól bélyeges! Képzeletemre bízzál édes munkát, mert immár úgy szorgoskodik, hogy a sarkamtól torkomig forraszt rám forró hamubundát, rádióaktív viszonyt - félek, hogy minden rejtelmet kibont s végül már semmi se fáj. Hogy el ne jussak soha ama síkra: elém te állj. Segíts, hogy az emberárulók szutykát erővel győzze a szív, szép szóval a száj!
- Nagy László: József Attila [1]

Undorom és hányingerem van azoktól, akik József Attila életével játszanak, mert tudom, hogy halála után is ők fognak szórakozni vele.
- Kodolányi János

Elkövetkezett azután egy ködös, szomorú, sötét téli nap, amikor délben is lámpák égtek az utcákon, és a villamosok csörömpölve, az autók eszeveszetten dudálva cammogtak a homályban; megérkezett Az Est szerkesztőségi szobájába a jelentés: József Attila öngyilkos lett. Mikor ezt a géppel írt szöveget mi a Magyarország szobájában megkaptuk, és Szabó Lőrinc rekedten, hangosan felolvasta, dermedt csend zuhant ránk. Lőrinc vastag szemüvegét levéve, az asztalra borult, és ujjaival a hajába markolt. Mindenki összeszorított szájjal meredt maga elé. Csend volt”
- Kodolányi János: Visszapillantó tükör. Magvető, Bp., 1968. 343.).

Idézheted őt és elemezheted, /(s mi a legrosszabb:) magyarázhatod. // De meddig? / Kell-e tovább? Szabad-e? / Hagyjátok lenni, mint egy csillagot.
- Vasadi Péter: Hadd legyen - J.A.-ért.

"A legnagyobb lélek szökkent belém: az utca és a föld fia vagyok." - Nincs súlyosabb örökség, mint ez a kettő együtt. A munkásoknak eleinte kétszeresen gyanus: polgári és népi. A polgároknak gyanus: dogmatikus szocialista. A népieknek gyanús: műköltői. A műköltőknek gyanus: élteízű, forradalmár. A forradalmároknak gyanus: gondosan csiszolt, széplélek, esztéta. [...] József Attila végzete az volt, hogy az akkori közvélemény jellegtisztaságot követelt; nemcsak az orvosokban szokta meg a specialistát, hanem a költőkben is. [...] Halála éppoly küldetésszerű, mint az élete és költészete. Mihelyt elpusztul, megszólal az ország lelkiismerete. [...] Úgy esik el, mint reménytelen harcos. De hagyatékából kizeng a föltartóztathatatlan győzelem.
- Juhász Géza: Népi írók. Magyar Élet - Dr. Püski Sándor kiadása, Bp., 1943.

„Legboldogabbnak akkor láttam Attilát, amikor elküldtük Bartók Bélához egy cikkért, amit a gépi muzsikáról ígért nekünk” – emlékezett vissza Fejtő Ferenc egyszer József Attilára. „Amikor visszajött, látszott rajta, hogy valamit mondani készül, kérdeztem: "Mi van veled Attila? Minek örülsz?" Erre ő: "Képzeld, Bartók Béla azt mondta nekem, hogy én az vagyok a magyar költészetben, ami ő a muzsikában. Ennél szebb és nagyobb dicséretet nem hallhattam volna."

Külső hivatkozások

Összes költeménye és a Szabad ötletek jegyzéke

A Wikipédiában további információk találhatóak

József Attila témában.

Wikiforrás

József Attila szerzőhöz kapcsolódó forrásszövegek a Wikiforrásban.