Louis Aragon

Louis Aragon (Franciaország, Párizs, 1897. október 3. – 1982. december 24.) költő és regényíró, esszéista, kritikus, politikai aktivista. Albert de Routisie, François la Colère és Jacques Destaing név alatt is publikált.

Louis Aragon

Idézetek verseiből

Húsz év múlva
(részletek)

Az idő újra únt keréknyomába zökken
Befogta cammogó rőt ökreit az őszben
Lukakat vág az ég az arany lombon át
Október mágnese rebben s alszik tovább
(...)
A gépi mondatok kora kezdődik újra
Gőgöt románcot az ember hajít a sutba
Kis idióta dalt dúdolgat Annyiszor
Hallotta rádión hogy megtanulta jól
(...)
Szerelmem egyedül te létezel szerelmem
most mikor szomorú alkony borít el engem
S egyszerre vesztem el versemnek s életemnek
Fonalát életem örömét s hangomat
Mert újra és megint elmondanám Szeretlek
S csak kín e szó ha úgy mondják hogy messze vagy

       (Rónay György)

Santa Espina
(részlet)

Egy dalra gondolok hajdanta hallatára
Feldobogott a szív és meggyuladt a vér
Fellobbant mint a szív hamu alól a fáklya
S az ember tudta hogy miért is kék az ég

Egy dalara gondolok így dalolhat a tenger
Egy dalra így zokog a költöző madár
A sós hab bosszuja leigázói ellen
E dallam jajgató peremén egyre száll
 
      (Kardos László)

Rózsák és orgonák
(részlet)

Sosem feledem el francia kertjeinket
Mint régtünt századok nagy misekönyvei
Az est zavarát a titokteli csendet
S a rózsákat az út két szélén lengeni
S aztán az ocsudást a pánik viharát a
Rettenet szárnyain menekülő hadat
Lázas bicikliket ágyuk gúnyos szavát a
Szánalmas rongyba bújt ál-kirándultakat

         (Somlyó György)

II.Richard kilencszáznegyven
(részlet)

Az én hazám akár a bárka
Mit elhagytak a vontatók
S hasonlítok ama királyra
Ki balból balabb sorsra rogy
S országul csupa kínt kapott

Élni ma vad bujócska-játék
Szél nem szárít könny-harmatot
Gyűlölnöm kell amit imádnék
Legyen övék mi elhagyott
Kínjaim királya vagyok

       (Rónay György)

Költő a Pártjához
(részlet)

Emlékeim szemem a Pártom adta vissza
Nem tudtam én amit tud bárkinek fia
Hogy vérem oly vörös s a szívem francia
Csak azt tudtam az éj a fényt ma mind fölissza
Emlékeim szemem a Pártom adta vissza

        (Gereblyés László)

Most mikor
(részlet)

Hazámnak nevezhetem-
E még ezt a zengő tájat
Avagy üdvösebb ha már csak
A közös nagy szerelem
Bimbóit nevelgetem
Nevükhöz én - holmi játék -
Hadd fűzzem az ibolyáét

Jaj már azt se tehetem

       (Somlyó György)

Ars poetika
(részlet)

Május mártírjaiért
Másért többé senkiért

Keljen a varázs rímemben
Mint a könny a fegyver ellen

Hogy mindenkiért ki él
S változik ahogy a szél

Rántson a holtak nevében
Villogó szablyát a szégyen

Édes szók érdes szavak
Rím melyből a bűn riad

S mint evezők nesze csobban
Kettőzve a fájdalomban

Mint eső oly köznapi
Mint üveg csillámai

Mint tükör elédbe állón
Fonnyadó csokor a vállon

     (Somlyó György)

Az oradouri zarándokok éneke
(részletek)

Compostellába nem kocog már
Kagylóval díszitett botunk
Új szentek várnak és új oltár
S új dalunkkal mely magason száll
Új zászlókat lobogtatunk

(...)

Hogy háború többé ne törjön
Oradour lágy bölcsőire
Mint nemrégen halált-üvöltőn
Összefogott szerte a földön
Egymilliárd ember szive

Hogy végre nyíljon ki a béke
S a nép tegyen törvényeket
Mi zarándokok nemzedéke
Elhoztuk Oradour elébe
A galambot kereszt helyett

      (Somlyó György)

Felhasznált forrás

• Louis Aragon versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó. Budapest 1984