Publius Ovidius Naso

római aranykori költő

Publius Ovidius Naso, ismertebb nevén Ovidius (Sulmo, ma Sulmona, Olaszország, Kr. e. 43. március 20. - Tomis, ma Konstanca, Románia, Kr. u. 17 vége vagy 18) római költő.

Publius Ovidius Naso
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Wikiforrásban
Művek a Cervantes Virtualon
Művek a Project Gutenbergben
Ovidius

Forrással ellátott idézetek

szerkesztés
  • Ha bárki is haszontalan akar lenni, hagyd őt szerelembe esni.
    • Amores, I, 1
  • Sic ego nec sine te nec tecum vivere possum.
    • Fordítás: Se veled se nélküled nem tudok élni.
    • Amores, III, xi, 39
  • Exitus acta probat.
    • Fordítás: A végkifejlet a tettet igazolja.
    • Heroides (c. 10 BC)
  • Sed immedicabile vulnus
ense recidendum est, ne pars sincem trahatur.
  • Fordítás: nem gyógyul a seb sehogyan sem;
hát kard messe ki most, hogy az ép rész meg ne romoljon.
  • Átváltozások (Metamorphoses), I. 190–191.
  • Ellenállni a megbocsájtásnak: a recept túl későn érkezik a betegség enyhitésére.
    • Remedia Amoris, 91
  • Qui finem quaeris amoris/Cedit amor rebus; res age, tutus eris.
    • Fordítás: Szerelem behódol az elfoglaltságnak. Ha ki szeretnél lépni a szerelemből, foglald el magad és akkor biztonságban leszel.
    • Remedia Amoris, 143
  • A költészet észből és a békéből szövődik.
    • Tristia, I, i, 39
  • Donec eris felix, multos numerabis amicos, tempora si fuerint nubila, solus eris.
    • Míg a szerencséd kísér, nagyszámú a barátod; ám hogy az ég beborul, elmenekülnek azok.
    • Tristia, I, ix, 5

Ovidiusnak tulajdonított idézetek

szerkesztés
  • Azt hinnéd, nem akar s bezzeg akar, csak akard!
  • Szabad az ellenségtől is tanulni.
  • Óvjad a törvényt, s majd szelleme téged is óv.
  • Szivben a’ szeretet szokás által telik,
    Ugyan azon által hamar-is el-múlik.
  • Szerencsés házasság egyenlő felfogású és szellemű felek között jön létre

Idézetek verseiből

szerkesztés

Pontusi elégia

Éltet a hit s a remény, mely olykor teljesülést nyer,
       S míg csak vágysz, hiszed is, teljesülése közel.
Rosszabb már, amidőn nem látunk semmi menekvést,
       tudjuk, semmi remény s vesztünk már bizonyos.
Olykor a túlzott gond nem használ, árt csak a sebnek,
       s jobb lett volna bizony meg se tapintani azt.
                    (Fordította: Jékely Zoltán)

  • Jékely Zoltán: Keresztút – Válogatott műfordítások. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1959.
A Wikipédiában további információk találhatóak