„Hérakleitosz” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Serinde (vitalap | szerkesztései)
a belső hivetkozások
16. sor:
* Amivel legfolytonosabban érintkeznek, a Logosszal, azzal meghasonlásban vannak, és amibe naponta belebotlanak, az nekik mintha idegen lenne.
* Az embereknek rossz tanújuk a fülük és a szemük, ha barbár lelkük van.
* Tenger: a legtisztább és a legmocskosabb [[víz]]; a halaknak iható és életben tartó, az embereknek ihatatlan és pusztító.
* Az út fölfelé és lefelé egy és ugyanaz.
* És azonos bennünk az élõ és a holt, meg az éber és az alvó, meg az ifjú és az öreg: mert ezek átváltozva azok, és azok átváltozva ezek.
22. sor:
* A láthatatlan összeköttetés a láthatónál erõsebb.
* A dolgok természete rejtõzködni szokott.
* A [[háború]] mindennek atyja, mindennek királya, és egyeseket isteneknek tüntetett fel, másokat embereknek, egyeseket szolgákká tett, másokat szabadokká.
* Az ugyanazon folyamokba lépõkhöz más és más vizek áradnak ... szétszór és összegyűjt ... összetevõdik és hátrahagy ..közeledik és távolodik.
* Ezt a világrendet nem az istenek vagy az emberek valamelyike alkotta, hanem mindig volt, van és lesz: örökké élő [[tűz]], föllobban mértékre és kialszik mértékre.
* Ha boldogság volna a test gyönyörűségeiben, az ökröket mondanánk boldognak, mikor borsót találnak, hogy egyenek.
* A sokféle tudás nem tanít meg arra, hogy az embernek esze legyen.
* Az ellentétesre csiszolt illik össze, és az ellenkezőkből a legszebb illeszkedés és minden a viszály által jön létre.
* [[Halál]] mind, amennyit ébren látunk, és mind, amennyit alva: álom.
* Harcban megölteket az istenek tisztelik és az emberek. Nagyobb halálrésszel ugyanis nagyobb osztályrész jut sorsul.
* Nem értik meg, mint van az, ami ellenkezik, önmagával mégis összhangban: visszacsapó illeszkedés, mint íjé és lanté.