„Alice Csodaországban” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
egyelőre |
tükörország átmozg L.C-ból |
||
49. sor:
Mennyivel jobb volt otthon gondolta szegény Alice. – Ott nem nőttem, és nem törpültem egyik percről a másikra, ott nem futtattak ide-oda az egerek meg a nyulak. Bárcsak ne bújtam volna be a Nyuszi barlangjába. De azért mégis érdekes az ilyen élet. Hogy is történhetett meg ez velem? Ha azelőtt meséket olvastam, azt képzeltem, hogy ilyesmi sohasem is történt meg, most meg itt vagyok Csodaország kellős közepében. Könyvet kellene írni rólam, igen. Írok is egyet, ha majd nagy leszek. No, most éppen elég nagy vagyok – tette hozzá búsan. – Már ebben a szobában se férek el. Csakhogy akkor – gondolta Alice – idősebb se leszek már. Ez jó, mert sohase leszek öregasszony, de rossz, mert örökké tanulnom kell. Hát ez szörnyű lenne.
----
"Nemszületésnapi ajándéknak szánták."<br />
"Hogyan?" kérdezte Alice meglepetten.<br />
"Selyempapírban" mondta Dingidungi.<br />
"úgy értem: mi az, hogy nemszületésnapi ajándék?"<br />
"Az olyan ajándék, amit akkor kapsz, amikor nincs születésnapod."<br />
Alice eltöprengett ezen.<br />
"Én jobban szeretem a születésnapi ajándékot" mondta végül.<br />
"Nem tudod, mit beszélsz!" förmedt rá Dingidungi. "Hány nap van egy évben?"<br />
"Háromszázhatvanöt" felelte Alice.<br />
"És hány születésnapod van?"<br />
"Egy."<br />
"És ha háromszázhatvanötböl kivonsz egyet, mennyi marad?"<br />
"Háromszázhatvannégy természetesen."<br />
*.
"Tudsz összeadni?" kérdezte a Fehér Királynő. "Mennyi egy meg egy meg<br />
egy meg egy meg egy meg egy meg egy meg egy meg egy meg egy?"<br />
"Nem tudom" felelte Alice. "Nem tudtam követni."<br />
"Összeadni nem tud" jelentette ki a Fekete Királynő. "Kivonni tudsz?"<br />
"Vonj ki nyolcból kilencet."<br />
"Nyolcból kilencet nem tudok" válaszolta Alice nagy igyekezettel, "de..."<br />
"Kivonni sem tud" szögezte le a Fehér Királynö. "Tudsz-e osztani?<br />
Ossz el egy kenyeret egy késsel. Mi az eredmény?"<br />
"Azt hiszem..." kezdte Alice, de a Fekete Királynő válaszolt helyette:<br />
"Vajas kenyér természetesen. Próbáljunk még egy kivonást.<br />
Adva van egy kutya meg egy csont. Vond ki a csontot. Mi marad?"<br />
Alice eltöprengett.<br />
"A csont, ugye, nem marad, ha kivontam... a kutya se maradna, hanem jönne,<br />
hogy megharapjon... és bizony én se maradnék!"<br />
"Tehát azt mondod, hogy semmi sem maradna?" kérdezte a Fekete Királynö.<br />
"Igen, azt hiszem, ez a válasz."<br />
"Téves, mint a többi" mondta a Fekete Királynő. "A béketűrés maradna."<br />
"Hogyhogy? Nem értem."<br />
"Hát figyelj csak ide!" fakadt ki a Fekete Királynő türelmetlenül. "Ugyebár,<br />
a kutya kijönne a béketűrésből?<br />
"Lehet" felelte Alice óvatosan.<br />
"Hát akkor ha a kutya elmegy, a béketűrés csak ott marad!"<br />
*.
"Dingidungi is látta" suttogta a Fehér Királynő, mintha csak magának<br />
beszélne. "Odajött az ajtóhoz egy dugóhúzóval a kezében..."<br />
"Minek?" kérdezte a Fekete Királynő.<br />
"Azt mondta, hogy be akar jönni" folytatta a Fehér, "mert valami<br />
vízilovat keresett. Mármost az volt a helyzet, hogy akkor épp nem akadt<br />
ilyen a háznál."<br />
"Általában szokott lenni?" csodálkozott el Alice.<br />
"Csak csütörtökön" felelte a Királynő.<br />
"Tudom, hogy miért kellett volna neki" mondta Alice. "Meg akarta<br />
büntetni a halakat, mert..."<br />
*.
"Úgy értem" mondta Alice, "mit kezdhet egy ember az öregedéssel?"<br />
"EGY talán semmit" mondta Humpty Dumpty, "de KETTŐ talán igen.<br />
Megfelelő segítséggel megállhattál volna hétévesen."<br />
==Külső hivatkozások==
| |||