„Örkény István” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Lásd még |
Szakmai önérzet |
||
17. sor:
* Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.
===Szakmai önérzet===
Engem kemény fából faragtak!<br>
Tudok magamon uralkodni.<br>
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott a kockán.<br>
– Állatművész vagyok – mondtam.<br>
– Mit tud? – kérdezte az igazgató.<br>
– Madárhangokat utánzok.<br>
– Sajnos – legyintett –, ez kiment a divatból.<br>
– Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?<br>
– Passzé – mondta unottan az igazgató.<br>
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.<br>
– A viszontlátásra – mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon.
::''(Egyperces novellák)''
==Lásd még==
[[Egyperces novellák]]
| |||