„Simone de Beauvoir” változatai közötti eltérés

pluszok
(pluszok)
'''[[w:hu:Simone de Beauvoir|Simone de Beauvoir]]''' (1908. – 1986.) francia írónő, filozófus; [[Jean-Paul Sartre]], feministafrancia egzisztencialista író, filozófus – egy életen át – társa.
 
==Neki tulajdonított idézetek==
 
==Idézetek==
* Senki nem születik nőnek, azzá lesz.
* Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.
*Minden elemzésnek – a legobjektívabbnak is – van etikai háttere. Érdekek kialakult értékrendszerét feltételezi már a kérdések felvetésének módja, a nézőpont megválasztása is.
*Kevés emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak. Az ebből fakadó konfliktus a nő esetében szükségszerűen élesebb, mint a férfinál, mert kezdetben kénytelen tárgyként megragadni önmagát, s nehezen leli fel szilárd autonómiáját a gyönyörben: ehhez előbb vissza kell hódítania szabad és transzcendens szubjektuma elvesztett méltóságát, de úgy, hogy egyidejűleg vállalja és betöltse a sorsot, melyre teste rendeli. Ez nehéz és kockázatos vállalkozás, sokszor kudarcba is fullad. De a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya: nem mindig vállalja testét, s ezért nem is azonosul maradéktalanul vele. A nő önismerete mélyebb és autentikusabb.
:''(A második nem, Budapest, Gondolat, 1969.)''
 
==Forrással ellátott idézetek==
 
* [[Arthur Koestler|Koestler]] nem akart hazamenni, meg aztán elvesztette az aktatáskáját, s elidőzött odalenn, míg [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] a járdán tántorgott, és bárgyún nevetgélt; végre Koestler is rászánta magát, és négykézláb felmászott a lépcsőn. Folytatni akarta veszekedését Sartre-ral. „No, gyerünk haza!” – szólt rá [[Albert Camus|Camus]] barátságosan, és a vállára csapott; Koestler hevesen kitért, és pofon ütötte Camus-t; Camus rá akarta vetni magát, de megakadályoztuk. Koestlert feleségére hagytuk, és beszálltunk Camus kocsijába; Camus is jócskán teleszívta magát vodkával, pezsgővel, és könnyezett: – A barátom volt! És most pofonütött!