„Nádas Péter” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Egy családregény vége: Egy szép napfényes vasárnapon megérkezett Budára Mátyás király |
|||
31. sor:
==Egy családregény vége==
...De ez, amit mesélni készülök, ez olyan időkben történt, amit már elfeledtünk, akkor, amikor még óriás szörnyek, kígyódémonok, sárkányok és nagy szellemek éltek a földön; és úgy éltek, úgy szerették, úgy gyűlölték egymást, akár az emberek. Csak a szeretet, a gyűlölet maradt. Ha gyíkot látsz vagy siklót, a szörnyek árnyai! Erre gondolj. És most erről, a csodák idejéről mesélek, s ez messzi föld. Ein unübersehbahres Gebiet. Az ősök, az más idő. Az ősök Hárán földjén éltek, ahonnan Ábrám elindult, Kanaán földjén éltek, ahonnan Jákob menekült, Egyiptom földjén éltek, ahol József uralkodott, az ősök az Eufrátesz völgyében, a Jordán völgyében, a Nílus mellett éltek, és az itt van, itt van egy karnyújtásnyira; nem hallod? a pálmák, a datolya pálmák hőségben zizegnek! még a fogad alatt megcsikordul a homok; nem is beszélve, ha virágba borulnak Kordovában az olajligetek! vagy nem is beszélve a német tölgyesek illatáról! ez itt van, ehhez nem szükségeltetik mély emlékezet. Én arról mesélek, amire te már nem emlékezhetsz. Itt kellett volna kezdenem. Vagy még előbb. Talán ott kellett volna kezdenem, hogy kezdetben teremté Isten az eget és a földet. Kezdetben, de mikor? Ez már nemcsak neked, nekem is megfejthetetlen idő. És miből? A szellem az anyagot, aztán az anyag a szellemnek ezt a komédiáját? De ha nem itt kezdtem is, ezekhez a terekhez majd eljutsz magad. Tehát valamennyi idővel a teremtés után, ami annyit tesz: nagyon régen és nagyon messze, élt akkor a folyó, a nagy folyó, milyen folyó? akkor még nem nevezték néven a folyókat! de később ezt a folyót Gangának becézték; élt itt a parton egy égi tündér. Tehát kezdődik a mese.
<center>* * *</center>
Egy szép napfényes vasárnapon megérkezett Budára Mátyás király. Oldalán ifjú hitvese, a Beatrix nevű. Lovon fogadtuk őket mi is, mint a többi urak, de külön. Díszmenetben harmincegy pompás zsidó lovas. Elöl, szép fehér paripán az apád haladt és nagyon dallamosan trombitált. Utána tíz ifjú ment fekete méneken; derekukon ezüst övek, mindegyik öv csatja akkora, hogy belőle egy nehéz serleg is kifér. Oldalukon hosszú kard, ezüst a hüvely, a markolat arany és drágakő. Utánuk lovagoltam én, szürke, egyszerű díszruhában; így terveztem el: az enyém legyen a legszerényebb öltöny, hiszen a zsidók feje én vagyok. A fejemen volt egy bársonnyal bélelt, csúcsos kalap; emlékeztetőül a királynak: külországokban a zsidók ilyet hordanak, megszégyenítésül; de a kalapot ezüsttel díszítette ki az ötvösöm, aki tehetségben nem maradt el a mi Rufusunk mögött, és az oldalamon sima aranyhüvelyben a legszebb a kardjaim közül. Utánam kettesével lovagoltak kíséretem tagjai; az ő kalapjukon fehér strucctoll lebegett, s egyforma barna díszruhában mind. Ők vitték selyembaldachin alatt Mózes törvényeit; aztán két fegyveres haladt, s a menetet szolgák követték ajándékokkal, amelyeket majd a királynénak nyújtok át. A fényes királyi pár a palota díszudvarán a kútnál megállt. Itt, miközben Júda szépen fújta a trombitát, átadtam nékik két kenyeret, egy szép, strucctollas kalpagot, két nagy élő szarvast és két őzet megkötözve, nyolc pávát és díszes drága kendőket, tizenkettőt szám szerint; majd ketten hozták az ajándékok fejét: ezüstvesszőből font kosarat, ami telve volt húszfontnyi színezüsttel. Júda után Jakab, akinek a téli estén a nagyapja, József mesélt. Jakab után megint Jakab következik; utána Júda – a zsidó prefektusok. Az ő hatalmát örökli Mendel Izráel, majd Mendel Izsák, de Izsák idejében már Mohácsnál van a török. A hír estére érkezik, a csata elveszett, a királyné megözvegyült, mindenki menekül, akinek lába van, augusztus harmincadikán.
:''(Nádas Péter: Egy családregény vége, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977)''
| |||