„Ember” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
wikinyelvi problémák |
||
23. sor:
* Az ember olyan lény, aki arra született, hogy higgyen. Benjamin Disraeli
* Az ember annyit ér, amennyit változtat a világon. Malraux
/[[Ernest Hemingway]]/
* Írás közben néha kimegy a fejemből, amire gondoltam; erről viszont eszembe jut gyarlóságom, amelyről állandóan megfeledkezem; és ez legalább oly tanulságos számomra, mint az elfeledett gondolat, hiszen egyetlen törekvésem, hogy megismerjem semmi voltomat. /[[Blaise Pascal]]/
* Fájdalom, a legnagyobb örömöket könyveknek köszönhetjük, a legnagyobb fájdalmakat emberek okozzák! (Joubert) ▼
*Szinte minden embernek külön-külön és közösen valamennyinek is van valami olyan célja, aminek érdekében egyes dolgokra törekszik, másokat kerül. S ez -röviden szólva- a boldogság és annak elemei... Ugyanis minden rábeszélés és lebeszélés a boldogsággal kapcsolatos, vagy azzal, ami azt erősíti
vagy gyengíti. Miert mindazt meg kell tenni, ami biztosítja a boldogságot vagy annak valamely részét; azt viszont, ami megsemmisítené, gátolná, netántán az ellenkezőjét eredményezné, nem szabad megtenni. /[[Arisztotelész]]/▼
▲* Fájdalom, a legnagyobb örömöket könyveknek köszönhetjük, a legnagyobb fájdalmakat emberek okozzák! (Joubert)
▲ részét; azt viszont, ami megsemmisítené, gátolná, netántán az ellenkezőjét eredményezné, nem szabad
* Semmit sem hagyó korunk legfőbb átkának szükségképp azt tartom, hogy az ember a következő pillanatban máris felemészti az előzőt, hogy röptében elherdálja a napot, s így mindig máról holnapra él anélkül, hogy bármit végbevinne. Hiszen már a nap minden szakának megvan az újságja is! Egy jó koponya még beiktathatna egyet s mást. Így minden, amit teszünk, végzünk, költünk, sőt szándékolunk, a köz prédája lesz. Ha valaki örül vagy szenved, azt nyomban mások időtöltésére teszi, és így szökken a hír háztól házig, városról városra, birodalomból birodalomba, végül világrészek között is át, pokoli sebesen. (Goethe)
* Sok olyan emberrel találkozom, akik képtelenek átérezni a mások baját, akik nyugodtan alszanak, de én nem irigylem tőlük az álmukat. /[[Albert Camus]]/
|