Szinópéi Diogenész
ókori görög cinikus filozófus
Diogenész (Szinópé, Kr. e. 4. század – Korinthosz, Kr. e. 4. század) cinikus görög filozófus. Platón „örjöngő Szókratésznak” nevezte őt.
Idézetek
szerkesztés- Hé emberek!...Embereket hívtam, nem mocskokat.
- Minden dolog az isteneké. A bölcsek az istenek barátai, a barátok javai pedig közösek. Ennélfogva minden dolog a bölcseké.
- Ne álld el előlem a napot.
- Embert keresek.
- Ó, te boldogtalan, hát nem tudod, hogy tisztító szertartások révén a bűneidtől ugyanúgy nem szabadulsz meg, mint a helyesírási hibáidtól?
- Bárcsak az éhséget is elűzhetném üres hasam dörzsölésével.
- Volt idő, amikor én is olyan voltam, mint te most. De amilyen én most vagyok, olyan te sose leszel.
- Hé müdosziak, zárjátok be a kapukat, mert megszökik a város.
- Ha valamire, akkor arra beszélnélek rá, hogy kösd fel magad.
- Miért élsz ha nem törődsz azzal, hogy az életedet helyesen formáld meg.
- Az egész világnak a polgára vagyok.
- Miként a szolgák az uraiknak, úgy engedelmeskednek a hitvány emberek a vágyaiknak.
Idézetek róla
szerkesztés- Diogenész, a filozófus ezeket mondotta egy kopasznak, aki sértegette őt: Én nem bántalak, isten ments, ellenkezőleg, a hajadat dicsérem, hogy otthagyta a gonosz koponyád.
- Aiszóposz: Mesék
- Diogenész felfigyelt egy futkározó egérre, amely nem keresett rejtekhelyet, nem félt a sötétben, nem kutatott csemegék után. Így lelet meg annak a módját, hogy alkalmazkodjon a körülményekhez.
- Theophrasztosz: Megarai dialógusok
- Egy alkalommal a fürdőből kijövet valaki megkérdezte, sok ember fürdőzik-e benn. Azt felelte nem sok. A másiknak azonban aki azt kérdezte nagy-e a tömeg odabenn azt felelete, hogy nagy.
- Egy alkalommal Nagy Sándor odalépett hozzá és azt mondta: „Én vagyok Sándor a nagy király”. Ő így válaszolt: „Én meg Diogenész vagyok, a kutya.” – Arra a kérdésre, hogy miért nevezik kutyának, azt felelete: „Mert akitől kapok valamit, annak csóválom a farkam, akitől nem kapok, azt megugatom, a hitványakat megharapom.”
- Amikor korholták, hogy tisztátalan helyekre jár, így válaszolt: „A Nap is besüt a pöcegödörbe, mégsem lesz piszkos”.
- Amikor eladták rabszolgának, akkor előkelő emberhez méltóan viselkedett. Aiginába utazott éppen és Szkirpalosz kalózainak kezébe került, aki Krétán áruba bocsájtották. Amikor a kikiáltó megkérdezte, hogy, mihez ért, így felelt:„ Az emberek kormányzásához”. Amikor megpillantott egy gazdag öltözetű khorintoszi embert, a már említett Xeniadészt, szólt a kikiálltónak: „Ennek adj el engem! Neki gazdára van szüksége.” Xeniadész megvásárolta őt és magával vitte Korinthoszba, gyermekei nevelőjévé és az egész háznak a felügyelőjévé tette. Ő pedig minden tekintetben úgy látta el feladatát, hogy gazdája végigjárta gazdaságát és így szólt: „Egy jó szellem költözött a házamba”.
- Diogenész Laertiosz: Híres filozófusok élete
Forrás
szerkesztés- Görög gondolkodók 3; Kossuth Kiadó 1994.
