Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893-1930), szovjet (orosz) költő


IdézetekSzerkesztés

Pofonütjük a közizléstSzerkesztés

A mi Új Első Váratlanunk olvasóinak:

  • Csupán mi vagyunk Korunk arca. A kor kürtje harsonázik általunk a szó művészetében.
  • A múlt szűk. Az Akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák.
  • Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.(...)
  • És ha egyelőre még a mi írásainkban is ottmaradtak az Önök „Józaneszének” mocskos bélyegei, mégis elsőként vibrálnak felettünk az Önértékű (Öneredetű) Új Szó Eljövendő Szépségének Villámfényei.
D. Burljuk - A. Krucsonih - V. Majakovszkij - V. Hlebnyikov (1912)

Hátgerinc-fuvolaSzerkesztés

Mindnyájatokért,
kiket kedveltem és kedvelek,
és óvok, mint lelkem barlang-ikonját
– ürítem, mint asztalnál a boros serleget,
egészségetekre, ezt a verssel telt koponyát.
...

Nadrágba bújt felhőSzerkesztés

Gondolataitokat,
melyek úgy ábrándoznak lágy agyatokon,
mint elhízott lakáj zsírfoltos heverőn,
szívem véres rongyával felkavarom,
csömörig gúnyolom marón és merőn.
...

Brooklyni hídSzerkesztés

... Ahogy szentélybe

lép
az áhítat szédültje,

vagy kolostorba

vonul
zordon és szelíd,

úgy lépek

az esti
szürkeszínű ködbe

hozzád,

megilletődve, Brooklyni híd.

...

EsteSzerkesztés


Gyűrötten omolt a fehér a pirosra,
dukátok özönnel a zöldbe peregtek,
sárgán ragyogott fel a kártya, kiosztva,
szurtos keze közt a sok ablaküvegnek.

Mit bánta a tér meg az utca a házak
mélykék tunikáit! A lába merő seb
volt már, mit a kunkori lángkarikáknak
abroncsa fogott, az imént sietőknek.

Kúszott a tömeg sebesen kanyarogva,
cirmos cicaként, s kapu nyelte be távol:
mind vinni akart valamit haza ott a
fénylő kacagás csoda-gombolyagából.

Ruhák puha mancsa karomra fonódott
s én visszanevettem, amíg hahotázván
verték a dobot s riogatták a mórok:
a homlokukon kivirult papagájszárny.

Kálnoky László fordítása

Komszomol-dalSzerkesztés

A felkelés a kommünért
nem áll meg határok mesgyéinél,
szerte a földön fellobog:

Lenin — élt,
Lenin — él,
Lenin — élni fog.

Gáspár Endre fordítása[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A vers Lenin halálakor íródott 1924-ben. Magyarra először Lányi Sarolta fordította le a verset Komszomol-dal Leninről címen. Megjelent: Orosz költők. (Antológia.) Új Magyar Könyvkiadó. Budapest, 1947. 122. old. Gáspár Endre fordítása megjelent: Sasok nemzedéke. Budapest, 1949. 32. old.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikipédiában további adatok találhatóak