Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893-1930), szovjet (orosz) költő
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij |
---|
Lásd még |
Szócikk a Wikipédiában |
Művek a Wikiforrásban |
Idézetek
szerkesztésPofonütjük a közizlést
szerkesztésA mi Új Első Váratlanunk olvasóinak:
- Csupán mi vagyunk Korunk arca. A kor kürtje harsonázik általunk a szó művészetében.
- A múlt szűk. Az Akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák.
- Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.(...)
- És ha egyelőre még a mi írásainkban is ottmaradtak az Önök „Józaneszének” mocskos bélyegei, mégis elsőként vibrálnak felettünk az Önértékű (Öneredetű) Új Szó Eljövendő Szépségének Villámfényei.
- D. Burljuk - A. Krucsonih - V. Majakovszkij - V. Hlebnyikov (1912)
Hátgerinc-fuvola
szerkesztésMindnyájatokért,
kiket kedveltem és kedvelek,
és óvok, mint lelkem barlang-ikonját
– ürítem, mint asztalnál a boros serleget,
egészségetekre, ezt a verssel telt koponyát.
...
Nadrágba bújt felhő
szerkesztésGondolataitokat,
melyek úgy ábrándoznak lágy agyatokon,
mint elhízott lakáj zsírfoltos heverőn,
szívem véres rongyával felkavarom,
csömörig gúnyolom marón és merőn.
...
... Ahogy szentélybe
- lép
- az áhítat szédültje,
vagy kolostorba
- vonul
- zordon és szelíd,
úgy lépek
- az esti
- szürkeszínű ködbe
hozzád,
- megilletődve, Brooklyni híd.
...
Este
szerkesztés
Gyűrötten omolt a fehér a pirosra,
dukátok özönnel a zöldbe peregtek,
sárgán ragyogott fel a kártya, kiosztva,
szurtos keze közt a sok ablaküvegnek.
Mit bánta a tér meg az utca a házak
mélykék tunikáit! A lába merő seb
volt már, mit a kunkori lángkarikáknak
abroncsa fogott, az imént sietőknek.
Kúszott a tömeg sebesen kanyarogva,
cirmos cicaként, s kapu nyelte be távol:
mind vinni akart valamit haza ott a
fénylő kacagás csoda-gombolyagából.
Ruhák puha mancsa karomra fonódott
s én visszanevettem, amíg hahotázván
verték a dobot s riogatták a mórok:
a homlokukon kivirult papagájszárny.
Kálnoky László fordítása
Komszomol-dal
szerkesztésA felkelés a kommünért
nem áll meg határok mesgyéinél,
szerte a földön fellobog:
Lenin — élt,
Lenin — él,
Lenin — élni fog.
Gáspár Endre fordítása[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A vers Lenin halálakor íródott 1924-ben. Magyarra először Lányi Sarolta fordította le a verset Komszomol-dal Leninről címen. Megjelent: Orosz költők. (Antológia.) Új Magyar Könyvkiadó. Budapest, 1947. 122. old. Gáspár Endre fordítása megjelent: Sasok nemzedéke. Budapest, 1949. 32. old.
További információk
szerkesztés- A Wikipédiában további adatok találhatóak Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij témában.