Farkas utca

A Farkas utca Kolozsvár belvárosának legdélibb utcája, melynek hangulatát az itt található oktatási intézmények adják.

A Szent György-szobor és a református templom

Idézetek

• Haj szép klastrom, hány volt ostrom, kiken általmentél!
  Utcád rútult, házad pusztult, kiket építettél;
  Farkas neved, de már szíved nyúlnál is inkább fél,
  Mert farkasok nagy éh-hasok által emésztettél.
  • Felvinczi György: Kolozsvár a kuruc ostrom alatt, 1706
• Ami a belvárosnak eleventelen részét illeti, az nemigen fog bennünket késleltetni; mert a lyceumot, a reformátusok kollégiumát, a városi tánctermet, guberniumot s a Horváth, Bánffy, Jósika magányos házakat kivevén csak igen apró, egyemeletű házacskákból áll. Az utcák nevei szerencsétlenül vagynak választva, vagy a sors rendelé azt úgy; ugyanis, hogy azon utca, melyben az ájtatos szerzetbeli barátok, a lyceum, a gubernium, a vármegyeház, a játékszín, a reformátusok kollégiuma és főtemploma, a református professzorok lakásai, a könyvnyomtató műhely léteznek Farkas utcának neveztessék, azt - kérem, méltóztassanak kegyetek kolozsváriak megengedni - egy kicsit furcsának tartom.
  • Táncsics Mihály, 1839
• Kicsi kerülővel a Farkas utca szájához értem. Gondoltam, hogy befordulok az utcába, ahol a napnak minden szakában csend van, mely csendnek a sűrűsége és mélysége még a történelemből maradt.
  • Tamási Áron
• Az öreg színházat hiába keresnéd, hűlt helyén felhőkarcoló épülethasáb töri meg a Farkas utca ódon bűbáját. Az egyetemről már nem a magyar szellem Igéje árad, és sok más régi iskolaépületből sem. Utcákon, hivatalokban, üzletekben, színházban a felszínen más gyökerű élet lombozik szét, s a legszebb magyar beszédet már alig lehet hallani a kolozsvári utcán. De senki se gondolja, hogy ami nem látszik, az most már nincs is meg többé. A változás annyi, hogy a kincses város az elásott kincs városává lett.
  • Makkai Sándor, 1940
• A Farkas utca, ahová a piarista s református gimnázium került (e nevezetes utca egy-egy sarkán), a sors és a kegyes fejedelmek akaratából valóságos iskolaközpont jellegét öltötte fel, különösen szeptemberi zajlások idején, amikor az Egyetem is megnyitotta kapuit a jogász-természettudományos és főként filosz ifjúság számára, míg a medikusokat saját klinikáikon, intézeteikben oktatták. A harmadik gimnázium - az unitáriusoké - volt a legifjabb, viszont némileg messzebb feküdvén a Farkas utcától, kissé kívül esett azon a diákközponton, melynek sűrűjében éltünk. [...]

  A Farkas utca két - katolikus s kálvinista - vége tulajdonképpen nem ismerte egymást. Két külön világ volt, s csak akkor, amikor már nagydiák lettem, honosodott meg a szokás, hogy az utolsó tanév derekán az önképzőköri tisztikar - szigorúan megtartva a Kolozsvárra amúgy is jellemző magázódást - látogatást tegyen egymásnál.

  • Passuth László, 1983