Mihai Eminescu
Mihai Eminescu (1850. január 15. - 1889. június 15.), eredeti nevén Mihail Eminovici, a legismertebb román költő. Költészetét képalkotó erő és a költői formaművészet megújítása jellemzi. Életműve döntő hatással volt a modern román nyelv kialakulására, a költői nyelv fejlődésére. Írt széprózát, színműveket, a román sajtó egyik legkiemelkedőbb írója volt.
Versek
szerkesztésCsak egy vágyam maradt (Mai am un singur dor)
szerkesztés- Csak egy vágyam maradt:
- halálomat érjem
- lágy esti fény alatt
- a parti fövényen.
- Álmom szelid legyen:
- erdő közel és ég,
- derűs csoda kékség
- nagy, távol tengeren.
- Nem kell zene, bágyadt
- gyászpompa, ravatal -
- fonnátok fiatal
- gallyból puha ágyat.
- (Dsida Jenő fordítása)
- gallyból puha ágyat.
Száz árbocból (Dintre sute de catarge)
szerkesztés- Száz árbocból mely naponta
- Csendes révből vízre lendül,
- Hány törik szét, összerontva
- Vad szelektől, fergetegtül?
- Vándormadarak hadából,
- Húzván tájakon keresztül,
- Tengerek mélyére hány hull
- Fergetegtől, vad szelektül?
- (Jékely Zoltán fordítása)
(Afara-i toamna)
szerkesztésMagyar cím | Kint megremeg a nyárfaág | S ha ág dobol az üvegen | Ha ablakomra gally legyint |
---|---|---|---|
Fordító | Képes Géza | Dsida Jenő | Franyó Zoltán |
Kint megremeg a nyárfaág; És ablakomra koppan - Úgy érzem most: a kerten át Te jössz felém titokban. |
S ha ág dobol az üvegen és megremeg a nyárfa, mintha jönnél lábujjhegyen s én ülök várva, várva. |
Ha ablakomra gally legyint S a nyárfa összerezdül, Úgy érzem, itt suhansz megint A lelkemen keresztül. |
Első levél
szerkesztésKis, könyökkel mért világban élő egynapos legyecskék,
forgunk s mindent elfeledtet örvényünk: a végtelenség,
azt is, hogy egész világunk felfüggesztett pillanat csak,
s a sötét s homály előtte és mögötte összecsapnak.
(…)
Halhatatlanság? Az élet, és ezt nem lehet tagadni,
mint repkény szokott a fához, eszméhez szeret tapadni.
(…)
Majd egy zöldszemű pedáns jön jó száz esztendő után,
könyvlomok közt üldögélve maga is egy lom csupán,
nyelved atticizmusáról egyet-mást mérlegre hord,
okuláréról lefújja, mit rá könyv rakott, a port,
két sorába beszorít majd s elhelyez hátul, a végen,
egy ostoba oldalon, lenn, semmitmondó jegyzetében.
(Fordította Áprily Lajos)
Források
szerkesztés- Dsida Jenő: Versek és műfordítások. Kolozsvár: Dacia. 1974.
- Áprily Lajos: Az aranyszarvas – Válogatott versfordítások. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964.
- Román költők.