Percy Bysshe Shelley

angol költő

Percy Bysshe Shelley (1792. augusztus 4 – 1822. július 8), George Byron és John Keats mellett ő volt az angol romantikus költészet legjelentősebb képviselője.

Percy Bysshe Shelley
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Wikiforrásban
Művek a Cervantes Virtualon
Művek a Project Gutenbergben
  • A halott állat húsát a konyhai elkészítés „álcázza”, vagyis evésre alkalmassá teszi, így az egyébként nyers, véres valóság látványa már nem okoz utálatot, kibírhatatlan ellenszenvet.
Queen Mab Notes
  • Az ember egyáltalán nem hasonlít a ragadozó állatokra. Még az orángután sem, aki a majmok törzsének leginkább emberszabású tagja, ama állatcsoporté melynek minden tagja gyümölcsevő.
  • Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.
  • Édes dolog a barátság, kényeztető balzsam,
    Száll, mint a nyugalom madara: boldogan, halkan...
  • Nem gyűlölök, mert bölccsé tett a baj.


Idézetek verseiből

szerkesztés

Szerelem filozófiája

Folyókba patakok ömölnek,
     Folyamok a tengerekbe,
Szellők is egymásnak örülnek,
     Összekeveredve.
Szent törvény: a mindenségben
     Nincs magányos tünemény,
Egyesülnek földön-égen –
     Mért nem te meg én?

                   (Vas István fordítása)


Csüggedt nápolyi stanzák

     Jaj, nincs egészség, nincs remény,
           jaj, nincs békém se kinn, se benn,
     a lélek kincse sem enyém,
           a szemlélődés fénye sem,
           mely ott ragyog a bölcseken –
     látom, már minden másoké lett,
           hatalom, hír és szerelem,
     másokra mosolyog az élet –
ezen a lakomán helyet már nem remélek.

                   (Vas István fordítása)


A „Hellasz” zárókórusa

Egy új Athén támad fel és
     a messzi korra száll
a villogó reménykedés,
     mint égen láng, ha már
a nap lehullt s megőrzi lenn
fényét a föld és fönn a menny.

Megint Szaturnusz lesz az úr
     az istenek felett,
s a Szerelem nagy fénye gyúl,
     kő lesz arany helyett
az oltár s nem csorg rajta vér,
lépcsője szirmoktól fehér.

                   (Radnóti Miklós fordítása)


Óda a nyugati Szélhez

                           IV.
                                      (…) óh, tán soha

nem zengne jajszóm, mely most esdve kér:
ragadj el hab, felhő, vagy lomb gyanánt,
mert tövisekre buktam, s hull a vér,

s zord órák súlya húz, s lánccal fon át,
lelked szabad, vad, büszke rokonát!

                           V.

Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,

mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs

kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél,
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?

                   (Tóth Árpád fordítása)

  • Vas István Hét tenger éneke (Versfordítások) Európa Könyvkiadó, Budapest, 1957 (253., 257. oldal).
  • Tiszta szívvel (szerk. Ascher Oszkár és Réz Pál) Móra Ferenc Könyvkiadó, 1957 (124–125. oldal).
  • Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963 (408. oldal).
A Wikipédiában további információk találhatóak
A magyar Wikiforrásban további művek találhatóak