Vámbéry Rusztem

Vámbéry Rusztem (Budapest, 1872. február 29. - New York, 1948. október 24.): jogász, polgári radikális publicista.

Apja Vámbéry Ármin híres orientalista, egyetemi tanár volt.

Idézetek tőle

Vámbéry az úgynevezett mintagimnáziumba járt. Tanárai nemigen voltak vele megelégedve, mert eszes fiú volt ugyan, de nem elég szorgalmas. Az egyik tanár a szemére is vetette. Nagy ámulatára a következő választ kapta:
– Szívesen tanulnék én szorgalmasabban, de a papa nem engedi. Azt mondja, hogy a tanulás rontja az észt.

Anekdota

Sem közönség, sem kritikus, sem hatóság nem bírja elrejteni azt az elfogultságát, amelyet, ha csak tudatmögöttesen is, a szerzõ vagy a darab vélt vagy valóságos iránya iránt táplál. Isten mentsen tehát a színháztól, mint oly közintézménytõl, amelyben ezt a kritikát a hatósági vagy kormányzati esztétika gyakorolja. [...] Igaz, hogy transzcendentális világszemléletben az állam mindnyájunk anyagi és erkölcsi jóléte fölött õrködõ atya, de a szürke földi létben helytartója: a mindenkori kormány legfõbb költõi ítélõszéknek akkor se válik be, ha akár Ady Endrét, akár Shakespeare Vilmost neveznék ki élethossziglanra kultuszminiszterré.
Maradjon meg tehát a színház annak, amivé fejlõdött: elüzletiesedett közintézménynek, vagy, ha úgy tetszik, közintézménnyé vált üzletnek.

"Jogi" válasz a színház dilemmájára

A „Lázadó Krisztus” az örök embert jelenti [...] nem szabad egyes idézeteket kiragadni a versből, mert hiszen Ady is írt izgága Jézusról és Heine is írt hasonló hangon.

Védőbeszéd részlete a József Attila ellen istenkáromlásért indított perben

Ez az idézetgyűjtemény még nagyon rövid („csonk”). Segíts te is, hogy igazi gyűjtemény lehessen belőle!